Méhek napja: április 30.

Donászy Magda Odvas fában Odvas fában vadméhek, don-diri-dongó, zongó-bongó, gyűjtik a zamatos, friss mézet. Éhes mackó széjjelnéz: Brummogi mackót irgum-burgum, csalja a zime-zum lépesméz. Zengő méhek nézzétek! Brummogi mackó, torkos mackó nyalja a zamatos, friss mézet. Loncsos mackó, megjárod! Zümmögi méhek nem sajnálják tőled a zime-zum fullánkot. Odvas fában vadméhek Brummogi mackót százan szúrják, vége van a falánk kedvének. Sarkady Sándor Méhek Ezer Szorgos Méhe Zümmög Ezer Gyűszű Mézet Gyűjtött. Ezer Virág Kelyhe Kellett Míg A kaptár Tele Tellett.

Gazdag Erzsi A méhecske inge Szomorkodik a méhecske: kimosta az ingét, ökörnyálra terítette, szél szárnyára kerítette, s a felhőbe repítette, mint a könnyű pillét. Föltekint a bodzafára. Könnye kőre csorran: „Cinkemadár, ha arra jársz, ingecskémre ha rátalálsz, kapd csőrödbe nyomban, s hozd le nekem onnan!” Cinkemadár megsajnálta, szólt a pacsirtának: „Itt egy kis méh panaszkodik: inge szélbe kapaszkodik, valahol a felhőn úszik lengő vitorlának. Te ismered azt a felhőt, mondd meg neki szépen: eressze le vitorláját, dobja le a méh ruháját! Megfizetem fáradtságát tán a jövő héten.” Kis pacsirta szárnyát tárja, s fellegekbe röppen. Cinke és méh ott lenn várja, s ím, a méhe habruhája, mint a harmat a virágra, lábuk elé csöppen. M Simon Katalin Méhecske Gyöngyharmatban megfürödtem, Kelő napban sütkéreztem, Szellő kapott szárnyára, Letett virág szirmára. A virágport gyűjtögettem, Nektárral édesítettem, Hogyha elkészül a mézem, Jut majd neked is a télen! Romhányi József Méhek Szorgalmukról döngicsélnek. Mézesmázos öndicséret.

Szalai Borbála Zümi-zümi meg a tündérrózsa Zümi-zümi, a piciny méh jókor ébredt... Úgy gondolta, a nagy tónál gyűjt ma mézet. Tóparton a virágokat sorra járja, s nektárjukat mind begyűjti tarsolyába. Zsongva szárnyalt Zümi-zümi át a réten, a nap fénye épp akkor folyt szét az égen - néhány cseppje csillogva hullt le  tóra.. Fel is ébredt álmából a tündérrózsa: zöld köntösét víz tükrére teregette, lassan tárult fehér bársony sziromkelyhe. Zümi-zümi a legjobbkor ért a tóra: mézillatot lehelt a szép tündérrózsa... Piciny méhünk nem sokáig tétovázott: munkájához döngicsélve hozzálátott. Gyűjtögette a virágport, szedegette - meg se látta, hogy este lett, sötét este... - Jaj, mi lesz most?! - sopánkodott, siránkozott. - Éjszakára menedéket kitől kapok?!... Megszólalt a tündérrózsa: - Maradj velem! Hajlékul a fehér kelyhem átengedem. Éjszakára szirmaimmal betakarlak, álomba is elringatlak, elaltatlak... - Így maradt ott Zümi-zümi éjszakára: tündérrózsa kelyhe volt a meleg ágya...