Horgolt felsők, hirtelenből

Hétvégén terápiás céllal elhatároztam, hogy horgolok egy felsőt Tízévesnek. Nem elfogyott az utolsó 2 sor előtt a fonal? Helyben nem volt, netről is hetek lettek volna beszerezni. Így Csizmás Kandúr tekintettel Tízéves elé álltam és bejelentettem, hogy szűkebbre kellene venni (nagyon lezserre szerette volna)... Sóhajtott, láttam vacillál. Láttam a CsK tekintet nem elegendő, így emlékeztettem rá mi is szokott lenni azokkal a munkáimmal, amit félreteszek. Na abban a pillanatban menten meg volt győzve. Így visszabontottam majd újra kezdtem.

A fényképezésnél elkövettem a hibát, hogy arra kértem pózoljon, rögtön merev lett a tartása. :)

A második hiba az volt, amikor erre felhívtam a figyelmét, akkor meg a vállait ejtette. :)

A felső érdekessége, mivel elől a lehető legegyszerűbb, hátra rejtettem egy kis csalafintaságot. Bár már egy apróságot másképp horgolnék.

Míg azon tépelődtem, hogy bontsam vagy sem a fehér felsőt, a kezembe akadt egy bambusz, pamut fonalkeverék, és a rég vágyott környakas kezdés csak úgy, magától kiszaladt a kezem alól, sorról sorra jött magától a minta. Ennél mondjuk érzek némi kísértést, hogy magamnak is horgoljak egyet.

Ahogy látszik eldolgozva még nincs, azt szeretem a legkevésbé a kézimunkában.

A színével még barátkoznom kell, mert az egyik pillanatban tetszik, a másikban meg túl nagylányosnak érzem. De tulajdonképpen a lányom is nagylány. Pont az előbb táncoltunk, amikor feltűnt mindkettőnknek, hogy már nem is kényelmetlen, amikor a karunkat összeakasztjuk és úgy forgunk körbe.

Ja és el ne feledjem, ezeken a felsőkön alkalmaztam először a láncszem nélküli kezdést és nagyon belejöttem, szinte esnék neki a következő felsőnek, hogy gyakorolhassam. Csak most stop van, mert túl sok megkezdett munka vár rám.