János vitéz 1. fejezet

A verseket feldolgozásához nálunk mindig jár valami kétművesség, plakát vagy könyvecske. Jancsinak és Iluskának épp könyv.

Tetszik, hogy Tízéves nem csak nekiugrik a rajznak, hanem előre elképzeli, hogy adott versszakban mi az amit ki fog emelni és hogyan.

Itt például a forróság a lényeg, ami Jancsit és a pusztát fűti.

 Itt Jancsi kackiás bajuszáért vagyok oda. A középtájt lévő birkáért aggódtam, hogy a nagy melegben tán feldobta a talpát, de nem, megnyugtatásul közlöm: "Simán csak hempereg.".

Itt mi is szemügyre vehetjük hová is tapadnak Jancsi bámuló szemei, sőt rá is közelítünk.

A művésznő itt szemérmesen ábrázolta a fiatalok várható csókját.

Na de addig még Jancsinak minden leleményére szüksége van, hogy Ilust munkabeszüntetésre rávegye.

De sikerül neki, és ölelés, amit nem ért véget a korábban ígért hamar elvégzem én idő alatt, meg is lesz belőle a baj. Ha szabad így elspoilereznem a jövendőt.