(nagyítható képekkel)
A szurikáták látványetetésére vártunk, ahogy ők is. „Éhesek vagyunk, enni akarunk, … avagy lökd ide a lisztkukacot” skandálták, jobb híján testbeszéddel.
Vannak, akiknek el kell viselni, hogy a pofátlan látogatók gátlástalanul betörjenek az intim szférájukba, majd még blogoljanak is róla, khm.
Akad, aki a (rossz nyelvek szerint) saját szagától feküdt ki.
Egy király és az ő udvartartása:
Egy másik királyság, hiú uralkodója (csak jobb profilt engedélyezett, viszont a pórnépet karnyújtásnyira engedte magához, gondolom, hogy csodálják):
Akik mindig éhesek. Az áldatlan állapotot - jelesül, hogy egy nap csak ötször kapnak enni - borzasztó hangerőn kiáltják világgá. Valamint egyikük, nyomorúságát kiemelve, egy már (vidra általi elfogyasztás útján) megüresedett csigaházat hurcol a mancsában. Le nem ejtené, és még úszás közben sem!
Még hogy „Iszik, mint a gödény”. Ki hallott még ilyet? Kikérem magamnak! Úgy nézek én ki?
„Én nem itt lakom, csak beugrottam!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése