Szamócalekvár

Nálunk nem volt szokás a befőzés, amikor már akkora voltam, hogy akár részt is vehettem volna benne, így nagyjából ugyanannyi tapasztalattal álltunk neki (mármint Zs. és én).

Összesen kb 8 órát vett igénybe mindenestől, és közben egy szó sem hangzott el, a „de unalmas”, „mikor lesz már vége” témákban.

Végig minden lépést, ügyesen csinált (az üvegek fejre állításánál küldtem ki, mert azt mondták akkor „szét tud robbanni”(???) az üveg).

Bepakoltuk a mosogató gépbe az üvegeket, a legmagasabb hőfokon elindítottuk. Ezután ecetes vízbe áztattuk, majd folyóvíz alatt kétszer elöblítettük. /Zs.-ben felmerült, hogy ennyi vizet elfolyatni pazarlás. Így felfogtuk a vizet, és Zs. elhordta a virágaira:)/

Alaposan megmostuk a szamócát (addig, hogy már ne legyen a vízben homokszem), majd megmértük. 5 kg lett a 6-ból /eszegettünk na/. Ezt egy 10 literes edényben elkezdtük főzni, 1 kg cukorral, /ami csak a leírásból maradt ki a lekvárból nem :)/.

Amikor már sok leve volt lemertünk belőle (összesen 2 litert), amit szörpként hasznosítunk. /2 dl szörp 8 dl víz és egy citrom jégkocka/.

A vége előtt botmixerrel kicsit mixelte Zs. majd visszatettük a tűzre, amíg tepsibe pakoltuk az üvegeket, és meleg vizet öntöttünk alá, hogy ne repedjenek el.

Zs. először apránként mérte az üvegekbe a lekvárt, majd bátrabban (ennél a résznél legalább egy üvegnyi lecsorgott a befőttes üvegek külső falán ;o)). Celofánt gumizott az üvegek szájára, majd a tetőket is rácsavartuk.

Itt küldtem ki Zs.-t és fejre állítottam az üvegeket.

Visszafordítás után nagyjából megtakarítottuk az üvegeket, és a törölközővel bélelt hűtőtáskába pakoltuk.

2 nap elteltével, kivettük az üvegeket és rendbe szedtük, felcímkéztük őket.

Már fel is bontott egyet Zs. a palacsintához.