Szüret hava, versek

Fazekas Anna Szüret Megérett a szőlő Arany gerezdje, Puttonnyal leányok Mennek szüretre. Kopasz már a tőke, Csordultig a kád, Piros faparázson Sütnek szalonnát. Mézillatú musttal Teli a pohár, Vidám nótaszótól Hangos a határ. M. Simon Katalin Ősz Őszi szellő Hancúrozik A mezők fölött, Pók a szálát Fonogatja Az ágak között. Alma pottyan, Szilva pattan, Kopog a dió, Szőlő érik, Leve csordul, Szüretelni jó! Simon István Október Megérett az alma, körte vidám, zajos a szüret, levél hull a hűvös földre, tőkék nyújtják kincsüket. Balogh József Szőlő Szőlőfürtök, szőlőszem, mindegyiket megeszem. Így szólnak a madarak: nekünk semmi sem marad?!

Takáts Gyula Szüreti vers Szüretelnek, énekelnek, Láttál-e már ennél szebbet? Dió, rigó, mogyoró, Musttal teli kiskancsó. Sose láttam szebbet! Akkora fürt, alig bírom, Egy fürtből lesz akó borom. Dió, rigó, mogyoró, Csak úgy nevet a kancsó. Az sem látott ilyet. Az öregnek aszú bor jár, A gyereknek must csordogál. Dió, rigó, mogyoró, Szüretelni, jaj, de jó! Igyunk erre egyet!!! Takáts Gyula Szúnyoglábú János Must, must, must, ó be édes must, Ez a rizling must. Mintha csak lépesméz volna. Öreg tölgyfából csorogna. Olyan édes must. Ez a rizling must. Must, must, must, ej be hamis must ez a rizling must. Édes, mégis mintha benne ezer darázs-fulánk lenne. Jaj de hamis must ez a rizling must. Must, must,must! Becsapott a must. Ez a rizling must. Lábam, mint a szúnyog lába, Úgy bóklázik a világba. Lengeti a must. Ez a rizling must.

Csanádi Imre Szüret után Pihen a prés. Mustszag bódít. Zenél a csönd, hallgatom. Szőlőszem és részeg darázs hempereg az udvaron. Csanádi Imre Szüretes Szőlő érik, vessző hajlik, levele tarkul, víg nesz hallik. Gazda, gazda, mossál kádat, szüretelőid várton-várnak! Pántos puttony hadd forogjon, poharunkba must csurogjon, rézbográcsban hús rotyogjon, jószagú gőze göndörödjön. Zelk Zoltán Október Kisöccsétől, Szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de ő vágtat, meg se áll. Hová, hová oly sietve, felhőlovas szélszekér? Azt hiszed tán, aki siet, aki vágtat, messze ér? Dehogy hiszi, dehogy hiszi hiszen nem megyen ő messze, csak addig fut, míg rátalál, a bátyjára, Novemberre.