A gólyánkról

Délután nekiindultunk alkoholos filcért. Pont útba esik az egyik gólyafészek. Odafelé még magányosan csinosította magát Gólya úr. Hazafelé beugrottunk a boltba, ami pont szemközt van a gólya-lakkal.

Mire kijöttünk Gólya asszony is a fészkén állt. (Az „oszlop alatt lakó” gyerekek örömujjongása megerősített minket abban a hitünkben, hogy A hazatérés-ről van szó.

Az asszony még ki sem fújhatta magát, Gólya úr máris násztáncra kérte, iszonyatosan kelepelve szerenádot adva. Nem szemérmességből nem örökítettem meg, hanem, mert az a nyavalyás gép azt üzente „a memóriakártya megtelt”. Azt hiszem nem lennék jó lesifotósnak... sem. :)