Oldalak

2012. augusztus 15., szerda

Az én cicám…


Alig két hetes és mosdik! Jó-jó ügyetlen, de határozottan mosdás, amit művel. Ráadásul játszik is. Amivel a testvéreit az őrületbe kergeti, mert egyéb játékszer híján az ő farkukat kell pofozni, húzni-vonni, rágni, ők pedig még az egyfolytában alvós szakaszban vannak. Persze visszaüt a kis izgő-mozgóra, mert míg kiveri a többiek szeméből az álmot, ő elfárad, nyugovóra térne, ellenben a többiek éberek lesznek, és ficánkolva követelik az anyatejet.

Pertli is felvett egy új szokást. Ha már az idegeire mennek a kölykei, kiheveredik a doboz mellé, és onnan tartja füllel őket. Rosszabb napokon pedig addig matatja a dobozuk melletti szekrényajtót, míg résnyire kinyílik, beslisszan, úgy, hogy rácsukódjon a csend és nyugalom ajtaja. Nem is olyan rossz ötlet, gondoltam időnként majd magam is kipróbálhatnám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése