Leülök a földre, ezt Cicus úgy
értelmezi, hogy itt a simogatás ideje. Ilyenkor szokás szerint beszédbe
elegyedünk.
„Látod mennyivel jobb mindenkinek, amióta nem akarod minden percben* kinyírni
Bonifácot? Azt én se bánom, ha néha-néha lezavarsz neki egy pofont nevelési
célzattal…”
Itt elakadtam, mert az ölemben
szétterült macska feltápászkodott és elment… Egészen a heverésző Bonifácig, és
lekent neki egy pofont, majd visszajött, újból elterült,
mint aki jól végezte dolgát. Végtére is engedélyt kapott.
*Már csak napi 5-10 alkalommal…
Ezen a bejegyzésen olyan jót nevettem! Mintha a mi Maszatunkról írtál volna... :-)
VálaszTörlés