Locsolókra várva

Olyan szépen énekelnek a feketerigó legények a környéken, hogy ihletett kaptam, pont van megfelelő színű fonalam is, gyorsan horgoltam feketerigó tojást. Ebből meg jött az ötlet, hogy a locsolók miért is ne kaphatnának horgolt tojásokat. Az meg olyan semmilyen volt magában, legyen hozzá kosárka.  Volt kész a múltkori fazonból, de abban nem mutatott jól. Kigondoltunk neki egy új fazont, ebben már egész jó. Csak némi fű hiányzik alóla. Na az miből legyen? Krepp papír, nem passzol. Zöld fonal, egy fokkal jobb, de nem az igazi. Vágjunk kis csíkokra filclapot. Hááát, majdnem. Áhá! Mit vacakolunk itt a csíkozással, amikor van nemezelésre váró gyapjúnk??? Megvaaaan! El is készült a prototípus. Sőt a munkaterv is. Én vagyok a tojásfelelős, Zs. a kosárkafelelős, na meg a tojáscsősz mert Bonifác kinevezte zsákmánynak...

 

 Éljenek a reménybeli locsolók!