Jó pár napja elkapott minket az influenza. Zs. ha lázas általában hány. Mivel elmúlt a lázas szakasz, örültem, hogy úgy tűnik ez most kimarad. Igen ám, de tegnap este...
Elalvás után Zs. hirtelen felül és imbolyogni kezd. Jaj! Pont ilyen felütéssel kezdi a hányást! Odapattanok:
- Zs.! Jól vagy?
Semmi válasz, csukott szemmel imbolyog.
- Zs.! Jól vagy? Mit segítsek?
Semmi válasz, csukott szemmel imbolyog tovább. Felteszem a kérdést, amitől tartok.
- Hányni kell? Hozzam a lavórt?
Végre felel.
- Nem, jól vagyok.
Nem hiszek neki, volt már rá példa, hogy ilyen biztató válasz után sugárba hányt nyakon.
- Akkor mit segítsek?
- Ki akarom fújni az orrom - mondja csukott szemmel imbolyogva, már én szédülök.
Kezdek reménykedni, hogy tényleg nem lesz hányás. Összehajtom a zsebkendőt, ahogy szereti és a kezébe akarom nyomni. Nem kell neki. Közben nekiimbolyog a papírzsepis zacskónak. Csukott szemhéja alatt felcsillannak a szemei. Imbolyogva matat. Meghajtja a zsepit olyanra, mint amilyenre szereti. Majd visszadugja a zacskóba. Kicsit imbolyog, majd a kezére kesztyűként húzott zacskóba alaposan belefújja az orrát, visszateszi a párnája mellé és elégedett sóhajjal visszafekszik. Még a hangos vihogásom sem ébresztette fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése