Tavaly már előjött, idén valamennyit bővített az ismereteken a könyv, na meg mást is tartott hangsúlyosabbnak, mint a tavalyi, másik kiadós.
Elővettük a tavalyit, irányadónak.
Aztán a vágógépet és egy köteg nyomtató papírt, amikből egyre nagyobb csíkokat vágtunk le. Az elsőből 3 cm-t, a másodikból 6 cm-t, ...
Amikor ez kész, elő a tompa hegyű tűt és a vonalzót!
Mivel méregetni unalmas, a vonalzó meg tetszetős szélességű, a behajtás olyan széles lesz, mint ő.
Így pikkpakk megvan.
Tadaaam!
Lehet is összeragasztani, közben takarékoskodni és a félcentis ragasztóréteget spatulával kikanalazni, hogy aztán mint a vajat a kenyérre felvigyük a ragasztót a papírra.
Csak úgy, megpihenéssül tegyük egymás mellé a tavalyi és az idei lapozni valót, hogy megvilágosodjunk itt valami nem stimmel, és kétségbeessünk egy pillanatra, hogy minden eddigi munkánk oda!
De nem is, csak lemaradt a vágatlan lap.
Elő a ritkán használt tekerős zsírkrétát.
Miután kész a felső réteg, alatta is rajzoljuk meg.
Majd színezzük!
A fotózásban vizsga előtt eddig jutottunk, és sajnos bent kellett hagyni.
Így a képzelőerőtökre is szükség lesz.
A legkisebb lapot duplán vettük, mintegy fedlapot, mert mindegyik felhajtás alá került.
Minden felhajtás alá bekerült az adott felszínforma meghatározása, és egy-egy példa rá a térképről.
Ja és a kilátszó, hajtogatós részre (a tavalyin láthatjátok fent, hogy értem) a felszínforma neve, ami a felhajtás után előbukkan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése