Ma reggel extra bambák voltunk, gondolom az 5 órás kelés miatt. Gyorsan kitakarítottuk a helyüket, kaptak enni az állatok, Fridával meg játszottunk is, ahogy gyógyul egyre buzog benne az energia. Aztán amikor mi ettünk volna eszünkbe jutott, hogy nincs itthon kenyér, a közeli kisboltba terveztünk elmenni érte.
Ahogy egymás mellett ténferegtünk az olyan brrr volt, még a beszélgetéshez sem volt sok hangulatunk. Ez meg nagyon BRRR. Nagyon szeretjük a menetelős játékokat, már többről írtam is. Most valami nagyon egyszerűt akartam hisz félig aludtam, nehogy már túlerőltessem magam gondolkozással. :o)
Szóval neki kezdtünk a sima bal, bal, bal, jobb, balnak. Ez már egy kicsit felébresztett minket, így elkezdtük variálni. Először azt hittük nagyon egyszerű lesz. Hát nem! Nagyon kellet koncentrálni.
I.
A és B: bal, bal, bal, jobb, bal
II.
A: bal, bal, bal
B: jobb
A: bal
III.
B: bal, bal, bal
A: jobb
B: bal
IV.
A és B: bal, bal, bal, jobb, bal
V.
...
Innen folytatható unásig. Vagy míg egyszer tényleg össze nem jön. :)
Amikor már úgy ítéltük meg, hogy nagyon megy variáltunk egy olyat, hogy nyelvünk, lábunk összeakadt.
Minden kis szakasz után egy kis szökkenés és cseréltünk a lépéseink sorrendjén. Ekkor előzött meg minket egy anyuka a biciklijén 2 kislánnyal, akik majd leestek a bicikliről, gondolom nem láttak még nyílt utcán két felnőttet (olyan pindúrpandúrok voltak még, hogy nekik Tizenegyéves is az) "rendetlenkedni".
Mindenesetre a reggeli tornán túl vagyunk. Már megérte.
Látlak benneteket lelki szemeim előtt. Jó hogy az anyuka le nem esett a bicikliről, vagy nem okoztatok balesetet! :)))))
VálaszTörlésÉn egyszer a sárospataki nagykönyvtárban csúszkáltam a gyerekekkel, mikor az idegenvezető szólt az egyik testes szülőnek, (gondolván ő a tanító néni) hogy szóljon már rám. Az anyuka mondta, hogy nem lehet, mert az a tanító néni, aki csúszkál a gyerekekkel. :)))
Na tessék, milyen példa ez tőlünk, komoly felnőttektől??? :D
Törlés