Kissé túlvállaltam magam, bár nem is ez a jó szó, mert jól érzem magam benne, de percre be vagyok táblázva, és ebbe a kézimunka most nem igazán fér bele. Épp csak annyi, amennyit kalandvágyból elvállaltam, tesztkötést az egyik magyar kötőshorgolós magazinnak. Kötést. Én, aki alig 3 hónapja tudok kötni. Szóval feladtam magamnak a leckét.
Békésen telnek a napjaim, teher alatt nődögél a pálma, alapon még fejlődök is, nem is futok magam után, amikor is ma elhangzott a gyerekem szájából olyan, ami nem igen szokott. Tudom mit kérek szülinapomra.
Lefagytam, mert ez a gyerek soha nem kér semmit. Szoktam is mondani a Keresztapjának, hogy biztos jó ez így? Közben meg enyhe nyenyenye-vel a hangomban dicsekszem ezzel a számomra kényelmes tulajdonságával. Mert olyan könnyű. Veszek egy könyvet és boldog. A gondolatom egy villanás alatt ideér és már mosolyogva kérdezem:
- Melyik könyvet vegyem meg?
- Inkább horgolj egy majmot. Ez a majom éve lesz.
Nos úgy nézem futok én még magam után rövidesen. Főleg, hogy a majomnak stafírung is dukál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése