Előre, hátra, oldalt, vissza, le, fel…

Gyerekkoromban sokféle „menetelést” tanultam a cserkészeknél.

Az egyik kedvencem volt a következő:

Egy

Kettő

Három

Négy

Öt

Hat

Hét

Nyolc

Kilenc

Tíz

Tízig számolunk, minden szám a bal lábunkra esett.

Egy kalap

Egy bot egy

A vastagon szedett „egy” esik a bal lábra.

E-ser-nyő és

Szótagolva mondjuk, és a vastagon szedett szótagok jutnak a bal lábra.

Előre, hátra, oldalt, vissza, …

A bal lábat lendítjük, ahogy mondjuk.

… le, fel.

Behajlítjuk a térdünket, majd kiegyenesítjük.

Ezt addig ismételjük, amíg el nem érjük a célt, vagy unásig :).

Ebből a menetelésből alakítottunk (rövidítettünk) ki egy benti játékot:

Előre, hátra, oldalt, vissza, …

A bal lábat lendítjük, ahogy mondjuk.

… le, fel.

Behajlítjuk a térdünket, majd kiegyenesítjük.

Először csak váltogattunk, hol a bal lábbal, hol a jobb lábbal végeztük.

Utána a gyorsaságon változtatunk.

Majd az ellentettjét mondtuk annak, amit csináltunk*.

Így lett egy bő háromnegyed órás móka_és_kacagás szünet az egyébként mostanság jellemző lázas_és_orrdugult történések oldására.

*MS Word, drága barátom! A „csinál” szót, tetszik vagy sem, akkor is használom!

;o)