Félideje van…

… a télnek.

Zs. már meg is jegyezte, hogy olyan, mintha a napok hosszabbak lennének. Én meg csak csodálkoztam (már megint), hogy mennyivel figyelmesebb az anyjánál ez a gyerek. Na, de a félidőről:

Január 25.: Pál napja, a tél közepe. Ettől a naptól várják az idő javulását. Egyes területeken e napon várják a medve kibújását, aki ha meglátja árnyékát visszabújik aludni, mert hosszú lesz még a tél.

Ennek örömére ma „medvézünk”.

Verselve:

Weöres Sándor

A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,

barna medve üldögél:

- Kibújás vagy bebújás?

Ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,

ha bebújok, hortyogok;

ha kibújok, jót eszem,

ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?

fák közt szétfürkésszek-e?

lesz-e málna, odu-méz?

ez a kérdés de nehéz!

Dalolva:

Károlyi Amy/Kodály Zoltán:  Fújj, szél, fújj!*

Károlyi Amy, Weöres Sándor/Kodály Zoltán: Jön a tavasz*

Tudtátok, hogy Weöres Sándor és Károlyi Amy házastársak voltak?

Mozogva:

Népdal

Ugráló kötelezéshez vagy pányvázáshoz énekeljük. Pányvázás: középre beáll valaki és az ugráló kötelet elkezdi körbeforgatni, azt pedig sorban átugorják e gyerekek.

Zenét hallgatva:

Weöres Sándor: a medve töprengése, a Kaláka és a Lyra együttes feldolgozásában. ITT.


*Kodály Zoltán: Kis emberek dalai