Az asszony, aki nekiindult ezüstgyűrűt venni:

Kezdetben nagyon lelkes volt.

Majd bosszús.

Később búsult.

Majd eszébe jutott „Nagy a feje, búsuljon a ló!”.

Még később eszébe jutott, hogy ezt gyorsan megtanítja egyszülöttjének.

Majd írt egy bejegyzést.

Kezdetben nagyon lelkes volt.

Szóval ez az egyszeri asszony úgy gondolta, hogy elérkezett az ideje, beadja a derekát és megveszi a_sokat_emlegetett_ezüstgyűrűt.

Első útja egy olyan helyre vezetett, ahol már egyszer, karóra ügyben sikerrel járt. A hely mellett szólt az is, hogy az üzletben kellő türelemmel és kedvességgel viseltettek, egy első óráját nagy gonddal kiválasztó gyermekkel szemben. Az eladóban most sem kellett csalódnia. Csak az árukészletben. A méret ismeretével azonban gazdagodott az asszony, mert a segítőkész eladó lemérte a nála lévő műanyag gyűrűt.

Majd bosszús.

További árusokat felkeresvén rá kellett ébrednie, hogy az első hölgy valójában fehér holló. Néhány párbeszéd kivonatával szeretném vázolni a helyzetet.

I.

Jó napot kívánok! x méretű ezüstgyűrűt keresek.

Ezek vannak!

[zavarban] Ez miért aranyszínű?

[felháborodva] Mert oxidálódik, mint minden ezüst!

[még jobban zavarban] Nekem egyik ezüstgyűrűm sem lett még aranyszínű.

[még jobban felháborodva] Akkor az nem ezüst.

[enyhe bosszúsággal el]

II.

Jó napot kívánok! x méretű ezüstgyűrűt keresek.

Ezek vannak!

[ismét zavarban] Ez szerintem kicsi.

Ez pontosan (x-2)-es.

Én x méretűt kértem.

Ja az nincs! Itt van (x+4).

[fokozódó bosszúsággal] És mégis, hogy viseljen 4 számmal nagyobb gyűrűt?

Láncra fűzve, a nyakába!

[határozottan bosszúsan {elmeállapotát firtató kérdéseket lenyelve, mert aki gyerekkel van ugye…} el]

 III.

Jó napot kívánok! x méretű ezüstgyűrűt keresek.

[Néma Levente kihelyezi a tálcát, girbegurba gyűrűkkel]

Én valami kevésbé hajlékony gyűrűre gondoltam.

[azt hiszem megsérthette, az asszony Néma Leventét, mert megeredt nyelve] Kérem ezekben van anyag. Ez nem hajlik. Ezeket pontosan ilyenre tervezték.

Persze, természetesen!

Később búsult.

No itt se lesz most gyűrű, ami az asszonyságot jobban megviselte, mint a a_sokat_emlegetett_ezüstgyűrű leendő gazdáját, így búra hajtotta a fejét.

Majd eszébe jutott „Nagy a feje, búsuljon a ló!”.

Felhagyott a búslakodással. Ugyanis nem ló. Bár a feje, azért nagy. Nem túlzottan, de azért szembeszökőn.

Még később eszébe jutott, hogy ezt a bölcsességet gyorsan megtanítja egyszülöttjének.

Az egyszülött sebtében meg is zenésítette azt. Többféle zenei stílusban.

Majd írt egy bejegyzést.

Aminek épp most értél a végére!