Gárdonyi Géza
Nagy Lajos és az olasz kém
– Gyertek hűvösre! – szólott nagyapó az unokáinak.
– Mutat-e valamit, nagyapó?
– Hogyne mutatnék. Megmutatom a holdvilágot. De majd csak estére. Aki jól viseli magát, két szemmel nézheti; aki nem viseli jól magát, csak fél szemmel nézheti.
– De soká lesz este. Mit csinálunk addig, nagyapó?
– Elmondom nektek a Nagy Lajos olaszát, hogy hogyan szabadult ki a furfangos olasz a börtönből.
Mikor Nagy Lajos király az olasz földön háborúzott, a magyarok egy olasz kémet fogtak el. A kém a magyar haditerveket akarta előre kilesni. Lajos király el is feledkezett erről az olaszról. Mikor már vége volt a háborúnak, akkor jutott csak eszébe.
Maga elé vitette a kémet, és így szólt hozzá:
– Rólad szinte megfeledkeztem. Tudod-e, mit szoktak tenni a kémekkel, akiket a háborúban elfognak?
– Tudom, uram – felelte az olasz –, föl szokták őket akasztani.
– Nem félsz?
– Felséged nemeslelkűségéről annyit hallottam, hogy nem félhetek.
– Mi a foglalkozásod békeidőben?
– Mérnök vagyok, számokkal dolgozom.
– Hová való vagy?
– Rómába.
– No, jól van: hát ha nekem olyan számkérdést feladni, amit sem én nem tudok megoldani, sem a tudósaim, akkor elbocsátalak.
Az olasz egy pillanatig gondolkozott, azután így szólt:
– Hát mennyi tizenkettőnek a fele?
– Ez megbolondult – suttogták a tudósok és a vitézek a király mellett.
Maga a király is sajnálkozva szólott:
– A hat éves gyermek is tudja, hogy a tizenkettőnek a fele hat.
– Budán? – kérdezte az olasz.
– Az egész világon.
– Rómában nem – felelte az olasz –, és mert én római vagyok, bátran állíthatom azt, hogy kérdésemre nem jól feleltél.
– Hogyhogy? – kérdezte a király.
– Rómában tizenkettőnek a fele hét.
– Komolyan beszélsz? – kérdezte a király.
– Hogyne! – felelt az olasz.
Azzal krétát rántott elő, és a táblára fölírta:
XII
Az alsó felét eltörülte ennek a számnak, és így csakugyan maradt a táblán:
VII
A király nevetett ezen a tréfán, és az olaszt útnak eresztette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése