Sírás-rívás, avagy…

…egy otthon oktatott gyerek sem mindig mosolyog tanulás közben.

Zs. előszeretettel hangoztatja, hogy megszerette a matematikát, amióta szorzásról, osztásról szól. Igen ám, de ma kiderült, hogy mégsem tiszta minden: mi a különbség 6·2 és 2·6 között.

Rajzról kellett leolvasni szorzást. 6 darab „dupla cseresznye” volt a képen, ami ugye 6·2. Zs. szerint meg 2·6. Mert úgy egyszerűbb. És nem érti minek kellene bonyolítani a dolgokat, amikor így is, úgy is 12. Ráadásul a 2·6-t sokkal, de sokkal könnyebb kiszámolni. Miért akarják a gyerekeket összezavarni…

Azt hiszem megszületett a 0 párosvagy páratlan probléma utóda. :o)

Frissítés: Krízis (meglepően hamar) elhárítva, és nem is tartott annyi idegig*, mint a nullánál

─       Hány lába van a katicának?

─       6.

─       És az embernek?

─       2.

─       Akkor mire gondolhatok, ha azt mondom 2·6 láb?

─       Katicára.

─       Mennyire?

─       2-re.

─       Mire gondolhatok akkor, ha azt mondom 6·2 láb?

─       Emberre és 6-ra.

─       Egyszer a 12 láb 2 élőlényt jelent egyszer meg 6-t.

─       Igaz anya. Ez azért mégsem mindegy.

És tényleg megértette, mert azóta hozza sorba a „nem mindegy” szorzatokat.

*na tessék, egy freudi elgépelés. Eredetileg ideig lett oda szánva :).