Kisanyám most éppen rajzol, hogy vizsgán legyen mit bemutatni, mert alig készült (max 10 db-ra saccolom, és még abból is válogatunk) második félévben rajzra rajz. Persze mielőtt a szigorúbb olvasók pl.: Mama a szívükhöz kapnának, mosakszom is: rajzolt ő sokat, csak épp nem rajzra, hanem angolra (képregényt), magyarra (illusztrációkat). Tudom bemutathatná, azokat is, de élek a gyanúval, hogy képes lenne a vizsga hevében letagadni, elvégre azok nem rajzra készültek, már ha tudjátok követni a csavarokat.
Szóval most épp egy tanyasi pillanatot ragadott meg, gazdasszony az állatokkal.
Anya, feltételezem, hogy a nyakörv összetett szó. A nyak egyértelmű, de mit jelenthet az örv?
Na vajon mit is? Az örvén még megvan, de hogy jön az a nyakhoz? Szerencsére Joó Kristóf írásába hamar belebotlottunk, így mindenki okulására:
Ami az örvet illeti, nyelvi eredetét nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, de a nyelvtörténészek úgy tartják, valószínűleg sokkal régebbi, mint az az írásos adatokból kiderül (első előfordulása 1211-ből!). Eredeti hangalakja örű lehetett, a mai v-s forma a toldalékos alakokból vonódott el. Eredetileg ’nyakba tett, nyakon hordott dísz, ékesség’ jelentésben élhetett. Jelentés-elkülönülés útján később nem csupán a nyakéket, hanem az állat nyakára kötött sávot, bőrövet is jelentette, illetőleg – a másik „ágon” – a nyakék mellett bizonyos jelvényi funkció is hozzátapadt, az örv tisztség jelölésére szolgált. Feltételezések szerint az örv fémből készült, gallérszerű tárgy is lehetett, amelynek amolyan büntetésmentességet jelző szerepe is volt: akik ilyet viseltek, azok csak korlátozott mértékben voltak felelősségre vonhatók bizonyos tetteikért. És gondoljunk csak arra, hogy a kutyanyakörvek régente általánosan szúrós szegekkel voltak ellátva, hogy a szegek megvédjék az ebet más kutyák vagy farkasok életveszélyes nyaki harapásától. Ezen a vonalon haladva már érthetőbb, hogyan kapcsolódik össze a védettség, a büntetésmentesség előjoga, illetve e (mai nézőpontból) több mint különös jogból adódó hamisság jelentése, képzete. Az örvén, örve alatt névutónk épp e hamisságra utal. Hogy tudniillik nem valóságos ok, hanem csupán ürügy, pretextus húzódik meg a tett mögött (amúgy a latin praetextus szintén egyaránt jelent ékességet és ürügyet). Ezt mutatja Bornemisza Péter Magyar Elektrájában is az alábbi sor: „mindjárt vadászat örvével kimegyen, hogy neked keressen helyet”.
Tanácsosnak látszik megjegyeznünk e helyen, hogy az örvény szónak nincs köze az örvhöz, bár a kettő között „rokonító” körforma ezt sugallná. Az örvény vélhetőleg jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből, még a honfoglalás előtti időből.
A teljes cikk ITT található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése