Oldalak

Címkék

5.-ben (2) 6. osztály (2) ajándék (10) ajánló (39) algoritmus (3) állandó madarak (6) állati (18) angol (10) anyák napja (3) az úgy volt... (73) befőzés (1) bibliai (1) biológia (1) buék (2) comenius logo (2) csere (14) cseréljünk (6) csináld magad (2) díj (1) egészség (1) egyéb piac (1) emlékhely (1) ének-zene (10) évfüzér (33) fabrika (112) farsang (5) feladvány (1) fizika (8) foglalkozások (3) fonalas (12) főnév (1) geometria (7) gyereknap (1) gyereknevelés (2) gyerekszáj (62) gyöngyszövés (1) hajtogatás (1) háztartástan (8) helyesírás (8) helyesírás füzet (1) hittan (9) hivatalos (3) hóember (7) hogy mik vannak (1) horgolt (41) hulladékból (13) humor (2) húsvét (6) idézet (1) igék (2) így tanulunk mi (2) informatika (13) irányok (2) írás (15) irodalom (4) j/ly (2) játék (17) játékpiac (4) jeles napok (51) karácsony (6) katica (1) kémia (2) kirándulás (1) kirigami (6) kísérlet (8) konzervgyár (2) Koppány mesék (1) kotta (11) köd (1) könyvajánló (9) környezetismeret (35) körző (1) kötelező olvasmány (10) kötés (1) kötőgép (1) kötőkerék (6) közlekedés (3) közmondás (1) kresz (1) krónika (8) lapoc (1) lapozó (33) lapozó lépésről-lépésre (3) lapozó piac (17) lapozós hulladék (2) leírás (41) letöltés (1) letölthető (61) levélhullás (2) logika (2) madarak (1) magyar (7) matek (22) matematika (38) matka (22) méh (1) mese (12) Miért szeretem? (2) mikulás (2) minta (2) mókacagás (3) napirend (1) négyszögek (1) nemezelés (4) népdal (1) novella (13) nőnap (1) nyelvtan (17) nyúl (1) oktatótáblácska (2) olvasókönyv szülőknek (4) otthonoktatás (2) ősz (3) ötletkaptár (1) pálcikás szövő (1) paleo (2) programozás (2) rajz (9) recept (12) római számok (2) rovás (8) rózsaablak (1) saját minta (15) sapka minta (1) suliváró (4) szív (2) szófajok (5) szorzás (12) szótárlap (2) szövés (1) találós (5) tanulda (18) tavasz (1) technika (33) tél (4) természetismeret (7) tervbevéve (1) tipp (5) tollbamondás (1) töri (2) törtek (3) történelem (1) tréfa (2) tuti (1) udvari játékok (4) ügeskedd (2) ügyeskedd (70) varázsfazék (5) váróban (5) varrás (3) vers (47) versek (4) verstanulás (2) vicc (2) virág (1) vizsga (4) vonalzó (1)

FONTOS!

Ha hozzászólsz egy régebbi bejegyzéshez, nem feltétlenül veszem észre. Ha valamit biztosra szeretnél, hogy eljusson hozzám, írj e-mailt!

2011. október 31., hétfő

Római számok lapozó


Zs. „ki nem állhatja” a római számokat. Mit mondhatnék, nem csodálom. Szerintem ennek egyik oka, hogy rossz helyen jön elő vele a matematika könyvünk (bár meg kell hagyni, legalább érdekesen tárgyalja). Én személy szerint a könyv végére hagynám, addigra elvileg, elég magabiztos lesz a gyerek a hindu-arab számírást illetően, és nem két különböző rendszert kellene egy időben elsajátítania.

Hogy feldobjuk egy kicsit a római számírás témát, gondoltam készítsünk lapozót. A nyomtatott szöveg jó része „kiskapitálisként” van megformázva. Így Zs. ki tudta keresni, azokat a betűket, amelyek római számként is szerepelhetnek, így mindegyik saját színt kapott, ami több helyen is megjelenik a lapozóban.



A lapozót 4 részre osztottuk.




Római számírás: egy kis elmélet, javarészt a könyvet használva forrásként.
/Itt van két formai hiba is :-o, a letölthető verzióban már javítva vannak/





Hol találkozhatunk római számokkal? Ez rész azt szolgálja, hogy kiderüljön mi hasznunkra lehet, ha ismerjük a római számírást.



Érdekesség, játék: megmutatja, hogy „borzalmas” dolgokkal is játszhatunk jót, és lehet bennük valami érdekes, ami után nyomozhatunk.

A fenti táblázat segítségével nyomoztuk ki, hogy a római számok között van e olyan, mint a hindu-arab számok között a 6/9. Mivel ez akár "uncsi" is lehet egyenként, rá kellett jönni, hogy melyik számok, amik azonnal kiesnek (pl. amiben "V" van, mert az fejjel lefelé sátor lesz...).  Sőt, kiderült, hogy vannak olyan számok, amiket megfordítva ugyanazt a számot kapjuk.

A másik játék egy sima memória, ahol a pár egyik felén római számok vannak a másik felén hindu-arab számok. Zs. kitalálta, hogy a római számokkal sorba rendezőset is játszani fog.




Fejtörők

Zs. vette észre, hogy elhibáztam a feladat készítést, mert a bal oldali oszlop 3. feladatának 2 megoldása is van.


2011. október 28., péntek

Ajánló

Megmutattam már itt a blogon az Estike mesék első darabját, amit bátyám talált ki és jegyzett le Zs.-nek. Most elindított egy blogot, amiben Estike további kalandjaival ismerkedhetek meg. Feltölteni szándékozik még közös barkácsolásaik leírását is, mint például ez akulacs is.

Ha tetszett az Estike virág születése olvasd el a folytatást is, ezen az  oldalon! :)





2011. október 27., csütörtök

T. K.

Fabrikáltunk azért ma is.

Azt hihetné a Kedves Olvasó, hogy itt még el sem kezdtük:



Pedig már be is fejeztük!



Hogy miért T.K. a cím? Nem akartuk már az elején lelőni a poént azzal, hogy Titkos kép :).

Az elkészítése nagyon egyszerű: két fehér lap közé egy harmadikból kivágott alakzatokat ragasztunk, ami fény elé állítva láthatóvá válik.

Az ötletre Zs. talált Marék Veronika: Coffi, Pocak, Paprika című könyvében, aminek számos jó tulajdonsága közül én leginkább az kedvelem, hogy végig olyan betűvel íródott, amely írására az elsősöket okítják. A Nemzeti Tankönyvkiadó honlapján bele is olvashattok.

Mikor máskor…

… jöhetne a népszámláló biztos, mint amikor felütötte a fejét nálunk a rotavírus. Halmokban áll a mosnivaló, mert Zs. úgy gondolta, mit neki odakészített lavór, majd ő kiviszi a mosdóba a gyomortartalmát, hogy anyának ne legyen annyi dolga. Így csak három helységben kell szőnyeget tisztítanom és kettőben a falat. Na meg némi ágyneműt, és ruházatot.

Ennél a pontnál érkezett meg a népszámláló. Hogy még szerencsétlenebbnek érezzem magam, egy nagyon csinos, tipp-topp nő. Én meg… hát mit mondhatnék… az első kezembe eső mackó, póló (minek kiöltözni szőnyegsikáláshoz alapon), és persze még a fésűt is hanyagoltam. Csak a vasorr hiányzott az összképhez.

De legalább lajstromba vagyunk véve!

2011. október 21., péntek

Kritika

(Bár nem hiszem, hogy a SPAR vagy az Óbudai Sütőipari Zrt. illetékesei olvasnának ;o))

Zs.: Anya ez nem is túrós!
Én.: Hanem?
Zs.: Üres [csalódottan eszik tovább, majd egyszer csak] Ja de, csak jól eldugták benne.

2011. október 19., szerda

Szorzó kártyák használatban

Így kezdtük el használni a szorzókártyáinkat:

A szorzattal felfelé, összekeverve az asztalra teszem a kártyákat (most a kettest), és Zs. sorba rendezi.

Ezután az asztalra teszi a kezét (tenyérrel lefelé) és elkezdi mondani 2, 4, 6, ... , amihez sorban emeli fel az ujjait. Ezt oda-vissza végigmondja.

Majd én mondok neki számokat. Pl.: 8. Erre ő felemeli a 4. ujját és mondja is, hogy 4. Kezdetben „rászámolta” az ujjaira (2, 4, 6, 8) és utána mondta a választ, de már kapásból tudja, hogy a kettes sorban a 8 az a 4. tag. 

Alig látszik, de higgyétek bemondásos alapon: a 4, ujj fel van emelve ;o)


Amikor már nagyon laza és közli velem, hogy „Ugyan már anya ez gyerekjáték!” akkor úgy érzem, hogy ez feljogosít arra, hogy kakukktojások is bekerüljenek a számok közé ;o).

Fordítva is szoktuk játszani. Akkor nem az mondom, hogy 8, hanem azt, hogy a 4. és akkor ő mondja meg, hogy a sorozat 4. tagja melyik szám.


2011. október 16., vasárnap

Kenyér napjára

Móra Ferenc
Berec ángyó kenyerei
Hogy a nyáron édesanyámnál jártunk, fölnéztem a kenyerespolcra, és a kenyerespolcról eszembe jutott Berec ángyó. Kisgyerek koromban ő sütögette nekünk a kakastejes kenyeret, aminek még most is a számban van az íze.
– Mit mosolyogsz, cselédem? – kérdezte tőlem édesanyám.
– Berec ángyó jutott eszembe. Ugyan megvan-e még?
– Meg bizony, gyerekem – bólintott édesanyám –, csakhogy most már nem folytatja a mesterségét. Fölvitte isten a dolgát. Kiment lakni a maga tanyájára, most ott uraskodik.
De már ezt nem lehetett megállni nevetés nélkül.
– No – mondom –, azt már magam is szeretném látni, hogy milyen lehet Berec ángyó, mikor uraskodik. Hamar fogd be a csikókat, Panka, megyünk Homokországba.
Nem telt bele egy cipókiszakajtásnyi idő, már akkorra Panka befogta a csikókat. Úgy kell azt érteni, hogy lerúgta a cipőcskéit. Nincs annál nagyobb öröm, mint mezítláb kocogni Homokországban.
Egyéb öröme úgyse igen volt az utunknak. Nyár végén nagyon szomorú ország ez a Homokország. Fűt, fát legel ekkorára a szárazság. Zöld mezőnek, dalos madárnak híre sincs már. Éhenkórász varjak fekete felhője kavarog a szúrós tarlók felett.
Annál jobban megörültünk, mikor haragoszöld eperfák közül fehérlett felénk egy takaros tanyaház. Oszlopos tornácú, cseréptetejű, városba beillő. Őszirózsák kukucskáltak ki a rácskerítésen. Kéményéből úgy bodorgott ki a füst, mintha kendőt lobogtatna valaki:
– Kerülj beljebb, szegény vándor!
Kis kanászgyerek pattogtatta karikását az út szélén, megkérdeztem tőle, kié ez az uras tanya.
– Berec ángyóé – mondta a gyerek, és megemelte mellé a kalapját.
„Úgy nézem, fele sem tréfa az uraskodásának” – gondoltam magamban, ahogy a zöldre festett ajtót kinyitottam. Abban a percben Panka belefogódzott a zsebembe, és nagyon szeretett volna belebújni.
– Jaj, a kutyák! – pityergett ijedten.
Két lompos kutya buffogott elejbünk. Egyszerre rájuk ismertem, mert engem is sokat megriasztottak kiskoromban.
– Gurulj, ne, Lapulj, te! – csettintettem oda nekik az ujjammal, s a két eb egyszerre hízelegve dörgölte hozzám a nagy bumfordi fejét. – Szép tőletek, hogy úr korotokban is rám ismertek – hajoltam le hozzájuk.
Hát mire föltekintek, már előttünk áll Berec ángyó, de tulajdon úgy ám, mint húsz esztendővel ennek előtte. Foltos kék kötőjének felgyűrve az egyik sarka, babos kendővel hátrakötve a feje, kormos az ábrázata, még tán a szénvonó is a régi volt a kezében. Csak a ránca lett több, meg a haja kevesebb.
– Megismer-e, Berec ángyó? – hajoltam le a töpörödött anyókához.
Berec ángyó ernyőt csinált a tenyeréből a szeme fölött, és az alól kémlelt végig.
– Meg ám, lelkem – kapott a kezem után –, megismertem a vastag szemöldökérül.
Már akkor törülgette le ábrázatáról a pernyét, és tessékelt be a tisztaszobába.
– Nem megyek én, Berec ángyó – szabadkoztam –, jobb lesz a konyhán. Úgyis rég éreztem már friss kenyérszagot.
No, az ángyó konyháját majd föl vetette a drága jó szag. Kilenc nagyocska cipó mosolygott a konyha földjén, fényes, barna hátú, piros púpú kalácscipó. Megláttam már azt, ámbár ángyó illegett-billegett előttük, hogy hátha valahogy eltakarhatná őket.
– Nini – kérdeztem meglepődve –, hát Berec ángyó még most is sütöget? Ebben a nagy módban?
Ángyó megzavarodva köhintett egyet-kettőt.
– Csak magamnak sütögetek, lelkem. Tudja, nagyon beleszoktam negyven esztendőn keresztül. Már most meg nem állom, hogy legalább egyszer egy héten a dagasztóteknő mellé ne álljak.
– De hát csak nem eszik meg minden héten kilenc kenyeret, Berec ángyó? – nevettem el magamat.
– Akad annak gazdája mind a kilencnek, lelkem – mosolyodott el Berec ángyó is. – Ehol ez a kis cseléd is mindjárt magára vállal egyet.
Azzal a legpirosabb cipót odakínálta Pankának. Azt a kis cseléd mindjárt úgy pártfogásba vette, mintha egymaga akarná megenni az egészet.
– Kettőnknek szánta pedig ezt, ugye, Berec ángyó? – kérdeztem ángyót, de már akkorra besuttyant a szobába. Mikor kijött, majd meg nem ismertem. Szép, tiszta ruhát öltött, csipkés főkötőt tett a fehér hajára.
„Nini, kezdődik az uraskodás” – gondoltam magamban. Ángyó pedig magyarázóformán simított végig a ruháján.
– Most már jöhetnek a népeim!
Akkorra már ott is állt a konyhaajtóban a karikásostoros kanászgyerek, s beköszönt nagy alázatosan:
– A kenyeremért jöttem, Berec ángyó!
– Itt van, gyerek, fogyaszd el egészséggel – tett a karjára egy kenyérkét Berec ángyó.
De már akkor egy kis libapásztorlányka is ott ácsingózott. Két-három kolduska is ott csoszogott a tornácon. Egy-két ágrólszakadt öreganyó is lappangott mögöttük. Ez mind kapott egy-egy kenyeret, s kisvártatva csak egy maradt a kilencből.
– No, ez nagy búcsújárás volt, ángyó – szólaltam meg, mikor magunkra maradtunk.
– Így van ez minden szombaton este, lelkem – felelte Berec ángyó. – Sok ezen a tájon a szegény nép, s mind ide van szokva. Ezeknek sütögetek én mostanában, lelkem. Nekem is jólesik, tudja, meg nekik si.
Szégyen, nem szégyen, de egy darabig nem tudtam szóhoz jutni.
– Hát ez a kilencedik kenyér? – kérdeztem azután.
– Az se szárad rám, lelkem – felelte ángyó, s kétfelé vágta az utolsó kenyeret. Fehér kendőbe takargatta, és föltette a polcra, a másik felét meg odatette a mezőre néző szelelőlyukba. Hanem előbb lehámozgatta az égettjét.
– Nemigen bír már rágni szegényke – mondta mentegetődzve.
– Kicsoda, Berec ángyó?
– Aki a kenyeret elviszi a szelelőlyukból – hebegte az öregasszony. De olyan restelkedve, hogy nem akartam tovább vallatni.
„Majd kinézzük azt” – gondoltam magamban, s búcsút vettünk Berec ángyótól. Hanem addig el nem eresztett, míg föl nem bokrétázott őszirózsával.
A tanya mögött aztán lesbe álltunk, de nem sokáig kellett várakoznunk.
Hamarosan megjelent az utolsó is Berec ángyó népei közül. Egy sovány, kócos, öreg juhászkutya. Látszott rajta, hogy nagyon tudja a járást, mert egyenesen a szelelőhöz ment, felágaskodott, s elszaladt a fél kenyérrel.
Néztem, néztem utána, míg csak Panka meg nem rántotta a kabátom.
– Gyerünk, apu, mert már gyújtogatják az angyalok a mennyei lámpásokat.
Én pedig arra gondoltam, hogy ha Berec ángyó a mennyországba kerül, az angyalok bizonyosan a főhelyre ültetik az Úristen aranyasztalánál.

2011. október 14., péntek

Papa kipipálva

Már a karácsonyi csináld magad listán. Megkérdeztük, ha kapna egy mobiltartót milyen színűnek örülne és milyen mintának. Azt mondta sötétkéknek, tulipánnnal. Ezután Zs. alkalmazott egy jedi elmetrükköt és közölte, hogy: Papa ezt most felejtsd el karácsonyig. ;o)



Én horgoltam, Zs. díszített kevéske segítséggel.

2011. október 12., szerda

Körmöcske

Árgus szemekkel figyelem a blog statisztikáját, mert érdekesnek találom :). Na meg vannak olyan bejegyzések, amik annak apropóján születnek, hogy látom valaki egy olyan keresőszóval talált a blogra, amire még nem is szerepelt igazi válasz a bejegyzések között. Ilyen a "hogyan használjuk a körmöcskét" is.

Mivel a boltunkban is egyre többen keresik a leírást (a nagykerben nem adtak hozzá), nekiálltam és elkészítettem   a hogyan kezdjük el a 3, 4-6, 8 ágú körmöcske használatát. Például:




INNEN le is tölthetitek. Körmöcsére fel! ;o)

2011. október 10., hétfő

"Kézen" kötés, pedikűr helyett

Zs. pár éve kapott Mamától egy pedikűr készletet (nagyon szerettek közösen „lábápolni”), abban volt ez:




Sokáig a kacatosba kallódott, amit időnként átválogatok lomtalanítás végett. Mivel nálunk most újra sláger minden, ami fonallal kapcsolatos, így a kézen kötés is, ez ugrott be róla:


Így a kacatosból egy előkelőbb helyre, a fonalasba költözött.

2011. október 7., péntek

Ábécé és betűrend

Zs. nem szeret írni, ha arra a munkafüzet „kéri”. 1 perc írásért képes 10 percet sírni rosszabb napokon. Mivel elég szépen és gyorsan is ír, vannak olyan helyzetek, amikor engedek és szóba se hozom az írást, hanem valahogy kikerüljük.

A szavak betűrendbeszedését sem szereti, mert „Anyaaa, ez nehéééz!”, így nem kombinálom az írással is, mert akkor kevésbé rosszabb napokon is sírás lesz belőle én meg szeretem kímélni magamat.

Így azt találtam ki, hogy a betűrendbe soroláshoz, a tavaly készített elsős szókészlet memóriakártyát használjuk /később kiegészítjük a másodikos szókészlettel és írással is/, és az ábécés táblát.





Játszottunk és nekünk kedvezett a szerencse

Alig negyedórája dobta be a postás ÉvaLéna ügyes kezei által varrt tök táskát, Zs. már meg is pakolta a „Mindenhova visszük, nehogy bárhol unatkozzunk” játékokkal.




Köszönjük szépen ÉvaLéna!

2011. október 5., szerda

Makk

Makkot indultunk gyűjteni, de mily szörnyűség: csupa kukacosat találtunk. Így csak a kalapokat hoztuk haza, és ez lett belőle:



1. kör: a Hekkánál tanult „amigurumi double ring”-gel kezdtem, amibe 6-szor hurkoltam.
2. kör: minden rp-be 2 rp-t horgoltam (12 rp).
3-7. kör: spirálisan haladva minden rp-be 1 rp (12 rp).
8. kör: /két szemet összehorgolok, 1 rp/ ezt ismételtem 6-szor (6 rp).

rp: rövidpálca

Kitömtem pamut vattával, megcsomóztam, majd ragasztópisztollyal ráragasztottam a kalapot.

2011. október 3., hétfő

Hogyan kerüljük el, hogy húsleves legyen belőlünk?

Gyorstalpaló tyúkoknak.

Jó érzékkel válasszuk ki a leggyengébb láncszemet (ha „jó érzékünk” nincs, akkor vegyük célba a legfiatalabb emberegyedet), majd szegődjünk játszópajtásául.

      Tűrjük, hogy a kiszemelt személy, a lábhajtásos traktor utánfutóján furikázzon velünk, fel és alá.
       Amint helyet foglal, nyomban röppenjünk az ölbe, és pihenjünk el rajta.
       Óvatosan csipdessük a kezét, mert ezt jó eséllyel puszinak véli.
       Együnk-igyunk a kezéből.
       Hallgassunk a nevünkre.
       A kutyáról példát véve, kövessük mindenhová.


Ki ezt a hat pontot betartja,

azt ez a fazéktól távol tartja!

Mi újság?


Mézeskalács 2006-2010-es  évek októberi számai: LINK.

A Mézeskalácsról már írtam itt.


Ezen a linken a 2007-2010-es évek szeptemberi számait érhetitek el.
Ezen a linken a 2006-2010-es évek júniusi számait érhetitek el.
Ezen a linken a 2006-2010-es évek májusi számait érhetitek el.

Ezen a linken a 2006-2010-es évek áprilisi számait érhetitek el.
Ezen a linken  a 2006-2010-es  évek márciusi számait érhetitek el.
Ezen a linken a 2006-2010-es  évek februári számait érhetitek el.

2011. október 2., vasárnap

Szüret hava, versek

Fazekas Anna
Szüret
Megérett a szőlő
Arany gerezdje,
Puttonnyal leányok
Mennek szüretre.
Kopasz már a tőke,
Csordultig a kád,
Piros faparázson
Sütnek szalonnát.
Mézillatú musttal
Teli a pohár,
Vidám nótaszótól
Hangos a határ.
M. Simon Katalin
Ősz
Őszi szellő
Hancúrozik
A mezők fölött,
Pók a szálát
Fonogatja
Az ágak között.
Alma pottyan,
Szilva pattan,
Kopog a dió,
Szőlő érik,
Leve csordul,
Szüretelni jó!
Simon István
Október
Megérett az alma, körte
vidám, zajos a szüret,
levél hull a hűvös földre,
tőkék nyújtják kincsüket.
Balogh József
Szőlő
Szőlőfürtök, szőlőszem,
mindegyiket megeszem.
Így szólnak a madarak:
nekünk semmi sem marad?!

Takáts Gyula
Szüreti vers
Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam szebbet!
Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, de jó!
Igyunk erre egyet!!!
Takáts Gyula
Szúnyoglábú János
Must, must, must,
ó be édes must,
Ez a rizling must.
Mintha csak lépesméz volna.
Öreg tölgyfából csorogna.
Olyan édes must.
Ez a rizling must.
Must, must, must,
ej be hamis must
ez a rizling must.
Édes, mégis mintha benne
ezer darázs-fulánk lenne.
Jaj de hamis must
ez a rizling must.
Must, must,must!
Becsapott a must.
Ez a rizling must.
Lábam, mint a szúnyog lába,
Úgy bóklázik a világba.
Lengeti a must.
Ez a rizling must.

Csanádi Imre
Szüret után
Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.
Csanádi Imre
Szüretes
Szőlő érik, vessző hajlik,
levele tarkul, víg nesz hallik.
Gazda, gazda, mossál kádat,
szüretelőid várton-várnak!
Pántos puttony hadd forogjon,
poharunkba must csurogjon,
rézbográcsban hús rotyogjon,
jószagú gőze göndörödjön.
Zelk Zoltán
Október
Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.
Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de ő vágtat, meg se áll.
Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?
Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.

2011. október 1., szombat

Szüret hava: október

A szüret kezdete valamilyen jeles naphoz kötődött Szent Mihály és Simon-Júdás napja között. A szüret megkezdése előtt szokás a rossz, gonosz szellemek elűzése végett zajongani, hangoskodni: ostort csattogtatni, hordót döngetni, és szüreti dalokat énekelni. Szőlőből és esetleg néhány virágból szokás volt koszorút készíteni, amit egy boton, rúdon vittek el a gazdához, ahol kiállították a koszorút és reggelig tartó mulatság vette kezdetét. Szüreti bált is rendeztek. A szőlőben leszedtek annyi szőlőt, amennyi a bálterem díszítésére kellett. Nagy fürtöt készítettek, amit a fő helyre tettek. Ezt az éjszaka folyamán ellophatták, vagy a végén kisorsolták. A csőszlegények és - lányok feladata volt, hogy vigyázzanak a szőlőlopásra.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...