Oldalak

Címkék

5.-ben (2) 6. osztály (2) ajándék (10) ajánló (39) algoritmus (3) állandó madarak (6) állati (18) angol (10) anyák napja (3) az úgy volt... (73) befőzés (1) bibliai (1) biológia (1) buék (2) comenius logo (2) csere (14) cseréljünk (6) csináld magad (2) díj (1) egészség (1) egyéb piac (1) emlékhely (1) ének-zene (10) évfüzér (33) fabrika (112) farsang (5) feladvány (1) fizika (8) foglalkozások (3) fonalas (12) főnév (1) geometria (4) gyereknap (1) gyereknevelés (2) gyerekszáj (62) gyöngyszövés (1) hajtogatás (1) háztartástan (8) helyesírás (8) helyesírás füzet (1) hittan (9) hivatalos (3) hóember (7) hogy mik vannak (1) horgolt (41) hulladékból (13) humor (2) húsvét (6) idézet (1) igék (2) így tanulunk mi (2) informatika (12) irányok (2) írás (15) irodalom (4) j/ly (2) játék (17) játékpiac (4) jeles napok (51) karácsony (6) katica (1) kémia (2) kirándulás (1) kirigami (6) kísérlet (8) konzervgyár (2) Koppány mesék (1) kotta (11) köd (1) könyvajánló (9) környezetismeret (35) kötelező olvasmány (10) kötés (1) kötőgép (1) kötőkerék (6) közlekedés (3) közmondás (1) kresz (1) krónika (8) lapoc (1) lapozó (32) lapozó lépésről-lépésre (3) lapozó piac (17) lapozós hulladék (2) leírás (41) letöltés (1) letölthető (61) levélhullás (2) logika (2) madarak (1) magyar (7) matek (21) matematika (35) matka (22) méh (1) mese (12) Miért szeretem? (2) mikulás (2) minta (2) mókacagás (3) napirend (1) nemezelés (4) népdal (1) novella (13) nőnap (1) nyelvtan (17) nyúl (1) oktatótáblácska (2) olvasókönyv szülőknek (4) otthonoktatás (2) ősz (3) ötletkaptár (1) pálcikás szövő (1) paleo (2) programozás (2) rajz (9) recept (12) római számok (2) rovás (8) saját minta (15) sapka minta (1) suliváró (4) szív (2) szófajok (5) szorzás (12) szótárlap (2) szövés (1) találós (5) tanulda (18) tavasz (1) technika (33) tél (4) természetismeret (7) tervbevéve (1) tipp (5) tollbamondás (1) töri (2) törtek (3) történelem (1) tréfa (2) tuti (1) udvari játékok (4) ügeskedd (2) ügyeskedd (70) varázsfazék (5) váróban (5) varrás (3) vers (47) versek (4) verstanulás (2) vicc (2) virág (1) vizsga (4)

FONTOS!

Ha hozzászólsz egy régebbi bejegyzéshez, nem feltétlenül veszem észre. Ha valamit biztosra szeretnél, hogy eljusson hozzám, írj e-mailt!

2011. december 26., hétfő

Kisütötték, hogy kisütöttük. Cserébe éljünk vele :).

Jó pár hete olvastam Zs. National Geographic Kids-ében erről. Rágtam is a molos alkalmazottak fülét, sőt Mamát is rájuk uszítottam, de csak mostanra lett ilyen flakonunk. (Gondolom úgy voltak vele, hogy nekik az ásványvizes flakonba is megfelel a használt sütőolajunk, mit strapáljuk magunkat :))

Na, de konkrétabban.

Elég rég gyűjti a Mol a használt sütőolajat, de egy ideje külön gyűjtőedényt is adnak hozzá. Jelesül:



Ha szeretnél ilyen praktikus 2 l-es edénybe szelektíven gyűjteni az olajat, tessék elfáradni a MOL kúthoz (nálunk kértek érte egy kevés már használt olajat) és adnak. Ebben pedig két literenként leadhatod náluk.

Hóember, versek

Csukás István
Dal a hóemberről
Hideg szél fúj, hogy az ember
Majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
Hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
Paprikából.
Lába nincs, de minek is, ha
Úgysem táncol.
Ütött-kopott rossz fazék a
Tökfödője,
Megbecsüli, hiszen jó lesz
Még jövőre.
Seprűnyél a nagyvilági
Sétapálca,
El is mehetne, ha tudna,
Véle bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
Nagy gavallér,
Bár rajta csak ujjal rajzolt
Az inggallér,
Mégse fázik, mikor minden
Majd megdermed,
El is mennék, ha lehetne,
Hóembernek!
Zsadányi Lajos
Répaorrú hóember
Répaorrú hóember,
szénfekete szemekkel
Fején vasfazék, kajla,
csuhéból van a bajsza
Szájában rossz csutora,
őrködik, mint katona.
Sarkady Sándor
Hóember
Szikrázik a hótenger
Elkészül a hóember
Hótenger, hótenger
Répaorrú hóember!
Seprűnyél a kezébe
Vasfazék a fejébe
Hótenger, hótenger
Répaorrú hóember!
Gyárfás Endre
Hóember
Hóembernek jó a dolga.
Sosem tüsszent répa orra,
Nem didereg, habár pőre,
S nem lúdbőrzik fehér bőre.
Sok dolga van hóembernek.
Őrzi éjjel is a kertet,
Széles vállán cinkék rigók
Csipegetnek ennivalót.
Hóember a jó barátunk.
Nem csoda, hisz mi formáltuk.
Üdvözöljük minden reggel
Forrón, szívből szeretettel.
Forrón -, no de nem annyira,
Hogy el kelljen olvadnia.
Enyedi György
A hóember
Fekete szén a szemem,
szép sudár a termetem,
orrom répa, nagy darab,
a fejemen vaskalap.
Szám is van, fülemig ér,
hónom alatt seprűnyél,
s hósubámon - még ilyet
kilenc apró gomb fityeg.
Ág hegyéről csöpp veréb
szállt a vállamra elébb:
arra volt kíváncsi tán,
hogyan szelel a pipám?
Tóthárpád Ferenc
A hóember
Bár neve: ember,
hóból a lába,
hóból a törzse,
hó a ruhája.
Tán nem is ember!
Vagy talán mégis?
Meg sose moccan,
tudja a szél is.
Két szeme: két gomb,
Répa az orra.
Szén-mosolyáért
Pisti csúfolja.
Karjai ágak,
„ég fele néznek”!
Hessegetik a
széncinegéket.
Donászy Magda
Hóember
Mérgesen néz
a hóember!
Hozzányulni
senki sem mer.
Kezében a
seprű nyele,
megbírkózni
ki mer vele?
Mozdulatlan
áll a helyén,
szalmakalap
Van a fején.
Se nem eszik,
se nem iszik,
mégis egész
télen hízik.
Ha jönnek a
meleg napok,
nagyot sóhajt:
-elolvadok!-
Tavaszra csak
helye marad…
meg a seprű,
mag a kalap.
Donászy Magda
Hóember
Hóna alatt seprűt szorít,
Pedig nem is sepreget.
Bizony ésszel fel nem éred,
Ez az ember ki lehet.
Hóval, faggyal nem törődik,
Tűri némán, szótlanul,
De mikor a tavaszt érzi,
Mint a patak, könnye hull.
K. László Szilvia
Hóember
Hóból van a szoknyája,
Hóból van a kabátja.
Orra répa, szeme szén,
És a feje tetején
Lyukas fazék díszeleg.
Kitaláltad, hogy ki ez?



Szalai Borbála
A hóember sétabotja
Recseg a hó,
csikorog,
mégis nevet,
vigyorog
a nagy orrú,
pocakos,
ütött-kopott
kalapos
hóember.
Nagy bekecse
földig ér,
hóna alatt
seprűnyél -
büszke is rá
a pohos,
lyukas fazék
kalapos
hóember.
Néha metsző
szél oson
kalapjába
száz likon,
s kalpagját bár
tépdesi -
vigyorogva eltűri
a hóember.
Ha jönnek a
kuvaszok,
s egyik-másik
rámorog -
jót kacag a
vén pohos,
horpadt fazék
kalapos
hóember.
Ám az égre
kandikál,
ha ragyog a
napsugár...
Nem vigyorog,
nem nevet,
rosszat sejtve
megremeg
a hóember.
Végét járja
tán a tél?...
Jó, hogy itt a
seprűnyél:
ez lesz majd a
sétabot,
ha egy éjjel
eltotyog
a hóember.
Osváth Erzsébet
A három hóember
Körös-körül
Hótenger.
Rajta három
Hóember.
Oly egyforma
Mind a három,
Mint tojások
A vásáron.
Barátkoznak a
Varjakkal,
A rigókkal,
Cinegével.
Villanyokként
Világítanak
Sötét este,
Sötét éjjel.
Hósubában
Sosem fáznak.
Hógombócot
Vacsoráznak.
Egri Szilvia
A hóember
Kisétáltam az udvarra
nézni, hogyan hull a hó,
s azt gondoltam, egy hóembert
építeni volna jó.
Elterveztem szépen, sorban
milyen is lesz, hogyha áll.
Kell egy répa, szén, meg kalap,
s a nyakába hosszú sál.
Úgy helyezem el, hogy reggel
az ablakból lássam őt.
Hógombócot főzök neki,
attól aztán nagyra nő.
És ha látom, szénszeméből
lassan langyos könny csorog,
hogy el ne olvadjon szegény,
a mélyhűtőbe tolom!
Gazdag Erzsi
Milyen volt a hóember
Megkérdeztem decembertől,
Mit tartasz a hóemberről.
Azt felelte december:
Jó ember a hóember.
Kivallattam januárt,
Ki az ablak alatt állt.
Hóember, hóember,
Jó barátom, jó ember!
Jót nevetett február,
A hóember? Reám vár!
együtt járunk, komázunk,
Egy pipából pipázunk!
Március szólt: hallottam.
Itt lakott az udvarban,
Eltűnt! Nem is ismertem!
Hóból volt a hóember!
Gazdag Erzsi
Hóember
Udvarunkon, ablak alatt
Álldogál egy fura alak
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.
Mentovics Éva
A dolgos hóember
Jégből van a topánkája,
roppan a hó alatta.
Fújhat a szél, mégsem bánja,
megóvja a kalapja.
Hullhat a hó egész héten,
süvíthet a fergeteg,
kacaghatják, az se bántja,
hisz a dolga rengeteg.
Vesszőkosár lóg a karján,
odajár a sok madár.
Ilyen sűrű hóesésben
ennivalót hol talál?
Ezért aztán sok a dolga:
kínálja a sok magot,
s vígan nevet, mikor a sok
apró cinke jóllakott.

2011. december 20., kedd

Hóember, találós kérdések (kiegészítve)

Mivel esett a hó, aktuálissá vált a téma, bár Zs. egy kicsit elégedetlen, a mennyiséggel, ami csak hóemberecskére elég. Meg is jegyezte, hogy a párnákat biztos a lusta lány rázta fel*.

Néhány találós kérdés:


Hóna alatt seprűt szorít,
De hát sohasem sepreget!
Bizony, ésszel fel nem érem,
Ez az ember ki lehet?
A hóember.
Hóval, faggyal nem törődik,
Tűri némán, szótlanul,
De mikor a tavaszt érzi,
Mint a patak, könnye hull.
A hóember.
Melyik ember nem ember?
A hóember.
*****


Hó a karom, hó a fejem,
hóból van a lábam, kezem.
Orrom répa, szemem szén,
Mondd meg, hogy ki vagyok én?
Hóember

Ki az, akit nem szólnak meg, ha télen szalmakalapot visel?
A hóember.

Melyik ember olvad el a Napon?
A hóember.

Fejem gombóc, orrom répa,
mégse vagyok ehető,
a kalapom lyukas fazék,
könnyen le is vehető.
Hóember
Egy helyben áll, nem tud menni,
s nem szeret melegben lenni,
behozni hát nem merem,
mert nem lenne emberem.
Hóember

Kell egy fazék meg egy répa,
három gombóc nagyobb fajta.
Kell még néhány széndarab,
ha megfőzöd, elolvad. Mi az?
Hóember



Örömmel venném, ha kiegészítenétek ezt a nyúlfarknyi gyűjtést :).


*Szombaton színházba voltunk, és nem mást néztünk meg, mint Holle anyót.

2011. december 19., hétfő

"Kreatív karácsony" ügyeskedős könyv, ajánló

Szeretem az ilyen könyveket, mert Zs. ezekből teljesen önállóan tud dolgozni. Most a Tesco-nkban nyílt egy hónapra egy könyvesbolt, tudjátok az, ami a saját könyveit nagyon olcsón is szokta adni.

Ott vettem meg a Kreatív karácsony című nagykönyvet, aminek következtében jelentős része lényegült már át az alapanyagoknak valami szebbé.

A kiadó honlapján találtam pár mintaoldalt, a képek nagyíthatók:





2011. december 18., vasárnap

Sorsoltunk

Nyomtattam, majd vágtam.


Hajtogattam, majd kalapba dobáltam.


Húzattam, majd meghallgattam az eredményt:


Mandula!

Írd meg hová küldhetem. A tervezettel ellentétben csak kedden fogom tudni postázni (ha addig megírod hova) :o).

Mindenkinek köszönöm, hogy játszott!

Most a mintatervező programokkal ismerkedem. Ha valamelyikkel sikerül barátságot kötnöm, akkor annak örömére pedig a mintáját fogom kisorsolni.

2011. december 14., szerda

Római számok lapozóhoz kiegészítés

Ma találtunk rá újra erre a mesére, gyorsan ki is egészítettük vele a római számos lapozót.


Gárdonyi Géza
Nagy Lajos és az olasz kém

– Gyertek hűvösre! – szólott nagyapó az unokáinak.
– Mutat-e valamit, nagyapó?
– Hogyne mutatnék. Megmutatom a holdvilágot. De majd csak estére. Aki jól viseli magát, két szemmel nézheti; aki nem viseli jól magát, csak fél szemmel nézheti.
– De soká lesz este. Mit csinálunk addig, nagyapó?
– Elmondom nektek a Nagy Lajos olaszát, hogy hogyan szabadult ki a furfangos olasz a börtönből.

Mikor Nagy Lajos király az olasz földön háborúzott, a magyarok egy olasz kémet fogtak el. A kém a magyar haditerveket akarta előre kilesni. Lajos király el is feledkezett erről az olaszról. Mikor már vége volt a háborúnak, akkor jutott csak eszébe.

Maga elé vitette a kémet, és így szólt hozzá:

– Rólad szinte megfeledkeztem. Tudod-e, mit szoktak tenni a kémekkel, akiket a háborúban elfognak?
– Tudom, uram – felelte az olasz –, föl szokták őket akasztani.
– Nem félsz?
– Felséged nemeslelkűségéről annyit hallottam, hogy nem félhetek.
– Mi a foglalkozásod békeidőben?
– Mérnök vagyok, számokkal dolgozom.
– Hová való vagy?
– Rómába.
– No, jól van: hát ha nekem olyan számkérdést feladni, amit sem én nem tudok megoldani, sem a tudósaim, akkor elbocsátalak.

Az olasz egy pillanatig gondolkozott, azután így szólt:

– Hát mennyi tizenkettőnek a fele?
– Ez megbolondult – suttogták a tudósok és a vitézek a király mellett.

Maga a király is sajnálkozva szólott:

– A hat éves gyermek is tudja, hogy a tizenkettőnek a fele hat.
– Budán? – kérdezte az olasz.
– Az egész világon.
– Rómában nem – felelte az olasz –, és mert én római vagyok, bátran állíthatom azt, hogy kérdésemre nem jól feleltél.
– Hogyhogy? – kérdezte a király.
– Rómában tizenkettőnek a fele hét.
– Komolyan beszélsz? – kérdezte a király.
– Hogyne! – felelt az olasz.

Azzal krétát rántott elő, és a táblára fölírta:

XII

Az alsó felét eltörülte ennek a számnak, és így csakugyan maradt a táblán:

VII

A király nevetett ezen a tréfán, és az olaszt útnak eresztette.

2011. december 13., kedd

Luca napi kézműves

Miközben leporolgattuk a kotyolós tudományunkat készültek ezek a csibés dolgok (ma majd a banyás dolgok lesznek soron :)).

Most próbálkoztunk először itthon szalvéta technikával, mert eddig abban a hitben éltem, hogy boszorkányos ügyesség (már, hogy a naphoz illő kifejezéssel éljek ;o)) szükségeltetik hozzá.



A kakasokról sem feledkeztünk meg, mert ugye kakas nélkül csibés tojás sincs :).



Készült még egy famatricás, spatulás könyvjelző is:

A kotyoláson is túl vagyunk már. Az egyik tyúkra már az itthoni beéneklés is hathatott, mert a fészkén ülve találtuk, miközben tette a dolgát :).

2011. december 12., hétfő

Hóemberek

A hóember eredetijét Tünde mutatta ma (aki sajnos nem ír blogot pedig tele van jó ötletekkel). Azt, hogy mennyire megtetszett az „egyszerű, de nagyszerű”-sége mutatja, hogy az alapvetően halogatós természetem ellenére is, azonnal elkészítettük, ahogy hazaértünk.



Az eredetin az orr süthető gyurmából volt, amit sikeresen a boltban felejtettem /pedig K. pont ma hozott jó sok színben és amúgy is ki akartam próbálni :-o/, de szerencsére Zs. megoldotta a problémát: „Csavarjunk neki vanília zsenília drótból”. A gyöngyöket pedig nem ragasztottuk hanem nem_tudom_a_nevét_de_hungarocellhez_való_tű-vel szurkáltuk fel rá.

A kész hóembereket pedig Tünde befőttes üvegekbe csomagolt ajándékok (pl.: sajátkészítésű szaloncukor) tetejére szánja, és már mi is:). Na meg Zs. szerint a fenyőfára is kell készíteni belőle.

2011. december 10., szombat

Játékot hirdetek!

Akartam egy játékot, aminek a nyereménye egy hópehely. Majd visszakoztam magamban, mert olyan nagyon el vagyok mindennel maradva, hogy odáig jutottam, hogy az a 40-45 perc is számít, amibe egy hópehely elkészítése telik (na meg már majdnem unom is, mert vagy 25 hópelyhet ígértem már oda szóban/gondolatban karácsonyra).

Amiért most visszakozok a visszakozásból, hogy két (nekem) örömteli dolog is történt a blogban. Az egyik, hogy a Rendszeres olvasók száma átlépte az ötvenet, a másik pedig az, hogy már láthattam a statisztikában, hogy az "Oldalmegjelenítések száma ma" elérte a háromszázat. Tehát:

Játék hópehelyért





Ha benne szeretnél lenni a kalapban:

  1. Iratkozz fel a Rendszeres olvasóim közé, ha már korábban megtetted ugorj a következő sorra :).
  2. Hagyj itt egy üzenetet, amiben jelzed, hogy a hópelyhet szeretnéd.
  3. Hirdesd meg blogban (már ha van :o)).
  4. Ne felejts el benézni december 19-én, hogy Téged húztunk e (még karácsony előtt szeretném postázni).

Luca napja

Tavalyi lucás dolgok ITT.

Udud István
Tizenhárom

Egyszer volt, hol nem volt,
mindegy, itt vagy ott:
tizenhárom vén szipirtyó
seprűre kapott.

Szálltak, szálldogáltak,
hisz repülni kéj,
tizenhárom nap múlt el és
tizenhárom éj.

Tizenharmadika,
péntek lehetett
éppen, mikor úgy gondolták,
szálltak eleget.

Le is ereszkedtek
oda, ahova,
hát ott volt egy kacsalábon
forgó palota,

abban tizenhárom
volt az emelet,
tizenhárom vasorrúval
éppen tele lett.

Megéheztek szörnyen,
jött a vacsora,
tizenhárom fogás volt a
banya-lakoma.

No, csaptak utána
olyan csuda bált:
talpuk alá tizenhárom
ördög muzsikált.

A boszorka-táncnál
nincsen semmi szebb.
Válj magad is boszorkánnyá,
hogyha nem hiszed!

Mentovics Éva
Luca széke és a boszorkányok
Decemberben Luca széke
miről híres, ki tudja?
Barkácsolj majd te is egyet,
s rálelhetsz a titokra.
Tizenhárom fajta fához
végy jó erős szerszámot,
kezdetnek az épp elég lesz,
ha a kérgét lehántod.
Drótot, szeget sose használj,
s tizenhárom darabból,
facsapokkal illeszd össze
– úgyis rájössz magadtól.
Minden este faragj rajta
tizenhárom napon át,
s meglátod, hogy valót mondok,
nem csak ósdi babonát.
Háromszöget formáljon majd
– s tudja, aki faragja –
jó erősen illeszkedjen
minden egyes darabja.
Hogyha kész a Luca széke,
ami most jön, semmiség:
hogyha ráállsz meglátod a
boszorkányt a szentmisén.
No de aztán fürgén iszkolj,
s hints egy zsáknyi mákszemet,
azzal a sok gonosz banyát
egész biztos, rászeded.
Amíg ők a mákot szedik,
szaladj haza vágtázva,
s ne tétovázz, égesd el a
székedet a kályhába’.


Tóth Bálint
Lucaszékre álltál
Lucaszékre álltál,
Hány boszorkányt láttál?
Likas főzőkanálon át
angyalt is találtál.
Havas téli templom
fehérben menyasszony,
jégcsap kötőtűkkel vár a
tavasz-javasasszony.
Lát a pásztor álmot,
legelőkön lángot,
hasig hóban megrekednek
a háromkirályok.
Kocsonyában körmök,
öreg bőgő dörmög,
hóbubára a jászolban
villát hány az ördög.
Barom meg nem szólal,
bárány sem fennszóval,
népek gyűlnek a tornácon
aganccsal, ki tollal.
Orján szúrós torma,
koccintgatnak sorra,
vörösborral, pálinkával,
mennyegzőre, torra?
Kakas szól, szédülnek,
Lucaszékre ülnek,
földön túlra, holdon túlra
szépen elrepülnek.
Már alig világol,
mákszem a föld távol,
azt is lesöpri egy angyal
az ég asztaláról.

2011. december 4., vasárnap

Mikulás bábu készítése

Hozzávalók

Piros és fehér fonal
Fehér filc vagy vatta
6 cm magas fa bábú
6 ágú körmöcske

Olló
Hobbi ragasztó
Ragasztó pisztoly
Festék



A körmöcskével 12 környi hurkát készítettem. Én megszoktam jelölni az első tüskét és strigulázok, hogy el ne tévesszem.



Kb 30 cm hosszú fonalat hagyva elvágtam, majd föntről, lentről, föntről, ... átvezettem a tűvel a fonalat. Az első szemen kétszer.




Ezután óvatosan leszedtem a tüskékről a hurkát, majd a bábura húztam, és meghúztam a fonalat.




Ezután a sapkája következett, ugyanúgy mint a ruhája, csak 6 környi. Itt azonnal összehúztam a fonalat.



A sapkát is félretettem és fehér fonalból bojtot készítettem rá.



Megfestettem az arcát, amíg száradt a fehér filcből szakállat vágtam ki.


Eldolgoztam a szálakat. Ragasztópisztollyal a sapkát, hobbi ragasztóval a szakállt ragasztottam fel.

2011. december 3., szombat

Gyerekszáj

Zs. elalvás előtt bölcsességeket szokott megfogalmazni magában és rendszerint megossza velem. Ma például:

A férfiak azért horkolnak, mert az orrszőr nem engedi, hogy átmenjen a levegő.

LY/J-ről ez is, az is.

Nyelvtanból most a fő téma a LY/J. Undok egy dolog, már ha Zs.-t kérdezitek.

A gimiben, a magyar tanárom azt mondta, hogy régen különböző módon ejtették a LY/J-t, és az igazgatóhelyettes olyan vidékről származik (sajnos nem emlékszem honnan), hogy ő még úgy tanult meg beszélni, hogy különböző módon ejtette. Igaz már „levetkőzte” (ő is magyar tanár volt), de a kíváncsiskodó diákoknak tart bemutatót, akár a folyosón.

„Szabályokról”

J: minden, ami a hűtőben van. Vagy mégsem… Készítettünk egy nagy hűtőt (keménypapír félbehajtva, polcok belerajzolva, kívülről meg a fogantyú. A fedőlap felül bevágva, hogy külön nyíljon a fagyasztó). Majd elkezdtük megtölteni reklámújságokból kivágott hűtős dolgokkal. Szépen telt a hűtő, amikor is Zs. felkiáltott: „PULYKAHÚS! Az nem is j anya!” Akkor legyen inkább

J: minden, tejtermék. Lapozgat, vagdos, ragaszt, majd felkiált ismét: „GOMOLYATÚRÓ. Tejtermék és mégis LY.” ööö

Mindenesetre egy kicsit rágyúrtunk Zs. kritikus gondolkodására ;o)

Játék

A leghatékonyabb megjegyzős játékunkat az a helyzet szülte, hogy a városba menet (több, mint 8 km) Zs. egyszer csak bejelentett, hogy olyan álmos, hogy attól tart elalszik és leesik a bicikliről, de a balettról nem akar lemondani. Nem tudtam, hogy ez most csak szimpla túlzás vagy tényleg ennyire fáradt. Így úgy döntöttem versenyt hirdetek, hogy szóval tartsam.
A szabály: Ki tud több „LY”-s szót mondani. Ha valaki „J”-s szót mond az egy pont levonás. Addig tart, Amíg csak „LY”-s szó van a tarsolyban (hihi). Zs. tréningezni is szokta magát a nyelvtankönyv végében lévő szószedettből.

Gyakran megesik velem, hogy sikerül lenulláznom a pontjaimat ;o), mert bedobok olyanokat, hogy dió, tea, pióca, … na meg „J”-s szavakat.


Könyvajánló

Könyvajánló is jut az „ez is az is”-be: Bosnyák Viktória, A sirály a király? Az írónő úgy szövi a történetet, hogy sok-sok LY/J-vel legyen dolgunk, de mégsem érződik erőltetnek. Na és persze ezt is használja Zs. az edzések során.

2011. december 2., péntek

Váróban V. … avagy mit iszik a tehén?

Gyakorlott játékosok is, pár hetes szünet után, képesek ennek a tréfának bedőlni. Na és amilyen egyszerű, olyan jókat lehet nevetni rajta. Főleg, ha egyéb várakozók is beszállnak a játékba. :)

       Mondd gyorsan és sokszor egymás után, hogy fehér, fehér, fehér, …
       Fehér, fehér, fehér, fehér, …
       [Majd hirtelen szakítsuk meg] Mit iszik a tehén?

Na mit? ;o)

Amikor már mindenki a helyes válasz vágja rá, újabb csavar lehet a „Mit eszik a boci?” kérdés is.

Mikulás papírból






2011. november 30., szerda

Mézeskalács

Bennünket is elkapott a hév, így nekiálltunk életünk első mézeskalács sütésének. Amikor eluntam a nyújtást már úgy gondoltam elég csillagot, szívet és holdat szaggatott Zs. megkérdeztem lenne e kedve valamit formázni belőle. Persze, hogy volt. Le is fotózta, így most megmutatom.



Nem is rossz, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy, recés kenyérvágókéssel készült:)

2011. november 28., hétfő

Karácsonyfadísz fából, filcből

Régóta tetszenek a kész filc figurák, de nem tudtam mit készíthetnénk belőlük (Zs. szokás szerint kreatívabb volt, mert ő bábozott velük:)). Miközben ma a fa poháralátéteket pakolgattam villant be. Legyen karácsonyfadísz!

Az első kettő pikkpakk meglett, gyorsan belecsavaroztuk az akasztót és ráragasztottuk a filcet. A harmadiknak pedig Zs. festett egy kis téli hátteret.





Gyerekszáj

Szövegértést fejlesztő gyakorlatok című munkafüzetet lapozgatja Zs. és látja, hogy az egyik feladat a Malom játékról szól. Mivel nemrég tanult meg játszani vele, úgy gondolta egyből a kérdéseknél kezd.

- [Zs. olvasva] Fejezd be a mondatokat! … A játékos akkor „ugrálhat”, ha … [Gondolkozik] Ő győzött!

2011. november 27., vasárnap

Hópehely 2.0

Ez a hópehely nem a sajátom, mintaszerkesztő program keresése közben akadtam rá, gyorsan meg is fűztem:






Forrás részletes, képes leírással ITT.

„Hópelyhes” foglalkozás nagyobbaknak és felnőtteknek

Újabb foglakozást hoztam bemutatni. Ezeknek a díszeknek az elkészítése inkább 12 éves kortól okoz sikerélményt, esetleg kisebb kortól is, ha már van gyakorlata gyönggyel a gyerekeknek. Azonban ebből is kerekedhet családi foglalkozás, mert a fa csillagokkal azonos elven készül. Így amíg a szülő a bonyolultabb alakzattal babrál a gyerekek készíthetnek fa csillagokat.





Ha valamelyik dísz felkeltette az érdeklődésedet és a környéken laksz, megkereshetsz bennünket az üzletben, a Kossuth Ferenc utca 48. szám alatt, jobbról a második garázsüzletben. 

Advent első vasárnapjára

Lucy Maud Montgomery
Clorinda ajándékai

- Karácsony előtt két héttel rettenetes dolog szegénynek lenni! - sóhajtotta tizenhét éve minden gyászával Clorinda.
Emmy néni elmosolyodott. Hatvanéves volt, és ha nem az ágyában feküdt, akkor a kanapén vagy egy kerekesszékben ült, mégsem hallotta senki sóhajtozni.
- Feltételezem, hogy olyankor tényleg rosszabb, mint más­kor - ismerte el.
Emmy néninek ez volt az egyik legcsodálatosabb tulajdon­sága: mindenkivel együtt érzett és mindenkit megértett.
- Idén ráadásul még rosszabb. Egyetlen fillérem sincs - foly­tatta bánatosan Clorinda. - A nyári lázas betegségem és az orvosi számlák minden tartalékomat felemésztették. Egyetlen kará­csonyi ajándékot sem tudok venni. Pedig úgy szerettem volna néhány aprósággal meglepni a szívemnek legkedvesebbeket. De nem tehetem... ez az utálatos, a gyűlöletes igazság!
És Clorinda ismét felsóhajtott.
- Nemcsak olyan ajándékot adhatunk, amik pénzért kaphatók - jegyezte meg csöndesen Emmy néni -, és talán nem is azok a legszebb ajándékok.
- Ó, tudom, hogy sokkal szebb olyasmit adni, amit az ember maga készített - helyeselt Clorinda -, de a kézimunkához való anyagok is sokba kerülnek. Az ilyesféle ajándék legalább annyi­ra elérhetetlen számomra, mint a többi.
- Én nem ilyesmire gondoltam - mondta Emmy néni.
- Akkor hát mire? - értetlenkedett Clorinda. Emmy néni elmosolyodott.
- Javaslom, találd ki, mire gondolhattam - ajánlotta. - Többet ér, mintha én magyaráznám el. Egyébként sem hiszem, hogy el tudnám magyarázni. Inkább egy gyönyörű vers csodaszép sorával illusztrálnám: „Az ajándék üres az ajándékozó nélkül".
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy „az ajándékozó üres az ajándék nélkül" - fintorodott el Clorinda. - És én most pontosan ebben a helyzetben vagyok. Nos, csak azt remélem, hogy jö­vő karácsonykor nem leszek ilyen pénztelen. Februártól Mr. Callender murraybridge-i üzletében fogok dolgozni. Tudja, állást ajánlott.
- Nem hiányzol majd a nagynénédnek? - kérdezte komolyan Emmy néni.
Clorinda elpirult. Emmy néni hangjából olyasmi csendült ki, ami felkavarta a lelkét.
- Gondolom, igen - felelte sietve. - De hamar megszokja, ebben biztos vagyok. És tudja, szombat esténként mindig haza­jövök majd. Rettenetesen elegem van a szegénységből, Emmy néni, és most, hogy magamnak kereshetek egy kis pénzt, meg akarom ragadni az alkalmat. Emellett még Mary néninek is segít­hetek! Heti négy dollárt fogok keresni.
- Azt hiszem, sokkal inkább a társaságodra van szüksége, mint a fizetésedre - jegyezte meg Emmy néni. - De természetesen te döntesz, kedvesem. Tudom jól, milyen nehéz a szegénység. Én is az vagyok.
- Méghogy maga szegény! - csókolta meg Clorinda. - Hisz nem ismerek magánál gazdagabbat - gazdag a szeretetben, a jóságban és az elégedettségben.
- Ahogy te is, kedvesem... bővelkedsz fiatalságban és egész­ségben és becsvágyban. Hát nem örülsz nekik?
- Dehogynem - nevetett Clorinda. - Csak sajnos a karácsonyi ajándékokat nem ilyesmiért adják.
- Próbáltad-e valaha is a kincseidből előteremteni ezeket?
- kérdezte Emmy néni. - Ha elgondolkodsz az előbbi felveté­semen, gondolkodj el ezen is, Clorinda.
- Nos, búcsúznom kell, és haza kell rohannom. Máris jobb a kedvem; ön mindenkit felvidít, Emmy néni. Milyen szürke odakint a táj! De azért nagyon remélem, hamarosan leesik a hó. Ugye, milyen vidám lenne a fehér karácsony? Mindig olyan fakó barnák a decemberek.
Clorinda Emmy nénivel szemben, az út túloldalán, egy hatal­mas fűzfák mögött megbújó kis fehér házban lakott Mary néni­vel, aki az egyetlen rokona volt. Emmy néni valójában nem is volt a nagynénje. Clorinda amióta csak az eszét tudta, Mary nénivel élt.
Clorinda hazament. Felbaktatott a kis szobájába, ahol a hatal­mas csupasz fűzfabokrok rácsként csíkozták az ablakot. Gon­dolatai Emmy néni szavai körül forogtak, amelyeket a karácsonyi ajándékokról és az ajándékozásról mondott.
- Esküszöm, fogalmam sincs, mire célzott - tűnődött Clo­rinda. - Bárcsak kideríthetném! Hátha a segítségemre lenne. Olyan szívesen megajándékoznám legalább pár barátomat! Ott van Miss Mitchell... az idén olyan jó volt hozzám, annyit segített a tanulmányaimban. És Mrs. Martint Manitobában. Bár­csak küldhetnék neki valamit! Biztos magányos ott. És persze Emmy néniről sem feledkezhetek meg, és az út végén lakó szegény Kitty néniről, és természetesen Mary néniről, és Florence-ről sem, pedig ő igazán csúnyán bánt velem. Már sosem fogom ugyanazt a szeretetet táplálni iránta. De tavaly kará­csonykor ajándékot adott, és merő udvariasságból is illene viszo­noznom.
Clorinda hirtelen megdermedt. Eszébe villant, hogy ezt az utolsó gondolatot igazán nem szerette volna Emmy néni előtt kiejteni a száján. Akkor hát valami rossz van benne! Már régen rájött, hogy ha valamiről úgy érzi, hogy nem mondhatja el Emmy néninek, akkor abban sántít valami. Így aztán gyorsan el is hes­segette magától a gondolatot.
Csaknem négy napon és három éjszakán át rágódott Emmy néni megjegyzésének rejtélyén, aztán egyszer csak megvilágo­sodott előtte. Vagy ha nem is Emmy néni szavainak értelme, mindenesetre önmagában véve is egy jó gondolat volt, amelynek jelentése egyre tisztább és mélyebb lett, ahogy teltek a napok, bár eleinte kicsit ódzkodott a következtetésektől, amelyekre kényszerült.
- Megoldottam az idei karácsonyi ajándékozás gondját - újságolta Emmy néninek. - Végül is van mit adnom. Némelyik ajándékom igen sokba kerül, jobban mondva, adnom kell érte valamit, de a végén, ha megfizettem az árát, jobban járok, és gaz­dagabb leszek. Mr. Grierson ezt nevezné paradoxonnak, ugye? Majd karácsony napján mindent elmagyarázok.
Karácsony napján, ahogy ígérte, át is ment Emmy nénihez. Végül is fakóbarna karácsonyuk volt, mert nem havazott. De Clorinda nem bánta: a szíve úgy dalolt a boldogságtól, hogy úgy érezte, még soha ilyen gyönyörű karácsonya nem volt.
Mielőtt belépett volna a nappaliba, letette a konyhapadlóra a papírba csavart köteget. Emmy néni a kandalló tüze előtt fe­küdt a kanapén. Clorinda leült mellé.
- Azért jöttem, hogy mindent elmeséljek - kezdte. Emmy néni megpaskolta a kezet, amely az övébe simult.
- Az arckifejezésedből ítélve, kicsikém, kellemes lesz hallani és elmesélni is - jegyezte meg.
Clorinda bólintott.
- Napokig gondolkodtam azon, amit mondott... annyit törtem a fejemet, hogy a végén már szédültem! Aztán egy este hirtelen, különösebb fejtörés nélkül is rájöttem, és tudtam, hogy végül mégis adhatok majd ajándékot. Egy héten át minden nap valami újat ötlöttem ki. Némelyikről nem gondoltam, hogy valóban képes vagyok odaadni, de aztán rádöbbentem, mennyire önző vagyok. Ha kell, bármennyi pénzt hajlandó lettem volna kifi­zetni az ajándékokért, de ami az enyém volt, azt nem voltam képes odaadni. De ezen szerencsére túltettem magam, Emmy néni, és most elmondom, mit is adtam.
- Először is ott volt a tanárnőm, Miss Mitchell. Apa egyik köny­vével ajándékoztam meg. Tudja, nagyon sok könyve maradt rám, így az az egy igazán nem fog hiányozni. De ezt a könyvet mégis nagyon szerettem, és úgy éreztem, ez a szeretet emeli az ajándé­kom fényét. Illetve másodjára már így éreztem, mert eleinte arra gondoltam, hogy restellek majd Miss Mitchell elé állni egy kopott, régi könyvvel, amin meglátszik, hogy rengeteget forgatták, s amely tele van apa széljegyzeteivel. Féltem, mit gondol majd rólam, hogy ilyen ajándékot adok. És mégis úgy éreztem, jobb ajándék, mint valami új, mert ezt a régi könyvet apa is szerette, meg én is. Ezzel leptem meg, és ő megértett. Azt hiszem, nagy örömére volt az ajándék valódi jelentése. Azt mondta, olyan érzés, mintha valaki más életéből és szívéből kapott volna egy darabot.
- Aztán ismeri, ugye, Mrs. Martint... tavaly még Miss Hope volt, a kedves vasárnapi iskolai tanítónőm. Egy misszionárius­hoz ment feleségül, és nyugaton, egy kihalt vidéken élnek. Mrs. Martinnak levelet írtam; távolról sem hétköznapi levelet, de nem ám! Egy teljes napomba került, és látnia kellett volna a posta­mesternő szemét, hogy kidülledt a meglepetéstől, amikor postára adtam! Mindenről beszámoltam, ami az elutazása óta Greenvale-ben történt. Olyan friss hírekkel telinek, vidámnak és szere­tetteljesnek írtam meg, amilyennek csak bírtam. Beleírtam min­dent, ami derűs és mulatságos.
- Kitty néni volt a következő, akit megajándékoztam. Tudja, kiskoromban ő volt a dajkám, és nagyon szeret. De - nos, tudja, Emmy néni, restellem bevallani - finoman szólva sosem talál­tam különösebben szórakoztatónak a társaságát. Úgy örül, valahányszor felkeresem, de csak akkor megyek, ha nagyon muszáj. Süket, unalmas és buta. Elhatároztam, hogy egy teljes napot neki szánok. Tegnap fogtam a kötésemet, és egész nap ott ültem mellette, és csak beszéltem, beszéltem és beszéltem. Elmesél­tem az összes greenvale-i pletykát, és mindent, ami érdekelte. Olyan boldog és büszke volt; amikor elbúcsúztam, azt mondta, ezer éve nem érezte ilyen jól magát.
- Aztán ott van... nos, Florence. Tudja jól, Emmy néni, hogy tavalyig bizalmas jó barátnők voltunk. Aztán Florence egyszer elmesélt valamit Rose Watsonnak, amit kértem, hogy ne adjon tovább. Megtudtam, és nagyon megbántódtam. Képtelen vol­tam megbocsátani neki, és kereken megmondtam, hogy többé nem tekintem a barátnőmnek. Florence is bánatos volt, mert őszintén szeret, és kérte, hogy bocsássak meg neki, de én nem bírtam rászánni magam. Nos, Emmy néni, Florence-nek ez volt a karácsonyi ajándékom: a megbocsátásom. Tegnap este átmen­tem hozzájuk, egyszerűen átöleltem, és megmondtam, hogy úgy szeretem, mint régen, és szeretném, ha megint ugyanolyan jó barátnők lennénk.
- Mary néninek ma reggel adtam át az ajándékát: megmond­tam, hogy nem megyek Murraybridge-be, hanem itthon mara­dok vele. Olyan boldog volt, és most, hogy így döntöttem, én is örülök.
- Igazi ajándékokat adtál, drága gyermekem - dicsérte meg Emmy néni. - Mindegyik ajándékban volt valami belőled, még­hozzá a legjobb.
Clorinda kiment, és behozta a csomagot, amit a konyhában hagyott.
- Önről sem feledkeztem meg, Emmy néni - mondta, amikor kibontotta a papírt.
Egy rózsabokor volt - Clorinda saját, nagy becsben tartott bokra -, amit illatos bimbók borítottak. Emmy néni rajongott a virágokért. Ujjával közelebb húzott egy bimbót, és megcsókolta.
- Olyan édes, mint te, drága kicsikém - mondta gyöngéden. - És a magányos téli napokon sok örömet fog szerezni. Ugye, most már érted a karácsonyi ajándékozás igazi jelentését?
- Igen, hála önnek, Emmy néni - válaszolta halkan Clorinda.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...