Oldalak

Címkék

5.-ben (2) 6. osztály (2) ajándék (10) ajánló (36) algoritmus (3) állandó madarak (6) állati (18) angol (10) anyák napja (3) az úgy volt... (73) befőzés (1) bibliai (1) biológia (1) buék (2) comenius logo (2) csere (14) cseréljünk (6) csináld magad (2) díj (1) egészség (1) egyéb piac (1) emlékhely (1) ének-zene (10) évfüzér (33) fabrika (112) farsang (5) feladvány (1) fizika (7) foglalkozások (3) fonalas (12) főnév (1) geometria (4) gyereknap (1) gyereknevelés (2) gyerekszáj (62) gyöngyszövés (1) hajtogatás (1) háztartástan (8) helyesírás (8) helyesírás füzet (1) hittan (9) hivatalos (3) hóember (7) hogy mik vannak (1) horgolt (41) hulladékból (13) humor (2) húsvét (6) idézet (1) igék (2) így tanulunk mi (2) informatika (9) irányok (2) írás (15) irodalom (3) j/ly (2) játék (17) játékpiac (4) jeles napok (51) karácsony (6) katica (1) kirándulás (1) kirigami (6) kísérlet (7) konzervgyár (2) Koppány mesék (1) kotta (11) köd (1) könyvajánló (9) környezetismeret (35) kötelező olvasmány (9) kötés (1) kötőgép (1) kötőkerék (6) közlekedés (3) közmondás (1) kresz (1) krónika (8) lapoc (1) lapozó (32) lapozó lépésről-lépésre (3) lapozó piac (17) lapozós hulladék (2) leírás (41) letöltés (1) letölthető (60) levélhullás (2) logika (2) madarak (1) magyar (7) matek (21) matematika (35) matka (22) méh (1) mese (12) Miért szeretem? (2) mikulás (2) minta (2) mókacagás (3) napirend (1) nemezelés (4) népdal (1) novella (13) nőnap (1) nyelvtan (17) nyúl (1) oktatótáblácska (2) olvasókönyv szülőknek (4) otthonoktatás (2) ősz (3) ötletkaptár (1) pálcikás szövő (1) paleo (2) rajz (9) recept (12) római számok (2) rovás (8) saját minta (15) sapka minta (1) suliváró (4) szív (2) szófajok (5) szorzás (12) szótárlap (2) szövés (1) találós (5) tanulda (18) tavasz (1) technika (33) tél (4) természetismeret (7) tervbevéve (1) tipp (5) tollbamondás (1) töri (2) törtek (3) történelem (1) tréfa (2) tuti (1) udvari játékok (4) ügeskedd (2) ügyeskedd (70) varázsfazék (5) váróban (5) varrás (3) vers (47) versek (4) verstanulás (2) vicc (2) virág (1) vizsga (4)

FONTOS!

Ha hozzászólsz egy régebbi bejegyzéshez, nem feltétlenül veszem észre. Ha valamit biztosra szeretnél, hogy eljusson hozzám, írj e-mailt!

2011. július 22., péntek

Varázsfazék, „cipócska”

Sajnos a Varázsfazék művelet blogos követelésével elbuktam. Azért egyet-egyet még hozni fogok.

A kenyérsütős pályafutásunk a desszert.eu ezen receptjétől indult, majd Limara volt ránk nagy hatással ;o). Sokféle dolgot kipróbáltunk és akarunk is még kipróbálni. Mi ritkán sütünk kenyeret, általában inkább „darabosat” sütünk.

Mivel majdnem minden konyhai alkotásnál részt vesz Zs. így a kelt tésztákból is mindig kapott/kap egy darabot, hogy alkosson kedvére. Így mára a különböző formázási technikákból létre hozott egy egyveleget, amit cipócskának nevez.

(Ne lepődjetek meg, de semmiféle sorrendet nem tart hozzávalók adagolásában, ahogy eszébe jut, úgy adagolja a kenyérsütőbe, ami eddig nem okozott gondot.)

Most pedig átadom a szót a pékkisasszonynak.


Hozzávalók

500 g kenyérliszt
150 g tej
150 g víz
30 g olaj
12 g
5 g cukor
1 ek sikér
2 ek burgonyapehely
Fél csomag élesztő (25 g, a gépíró kisasszony megjegyzése)

Ezeket belemérem az üstbe és addig dagasztatom, amíg meg nem áll (20 perc, a gépíró kisasszony megjegyzése).

Megvárom amíg a duplájára nő, majd kis darabokra osztom, és formázom (itt megpróbálta körülírni, de én nem vállalkozom több száz oldal begépelésére, így kb annyit, hogy van benne hajtogatás, gömbölyítés, húzás, csavarás, …, aminek a vége ellipszis alkotás, a gépíró kisasszony megjegyzése).

20 percig pihentetem, majd vizet csöpögtetek a zsömlék közé és a ütőbe teszem. 25 perc alatt szokott megsülni.


2011. július 21., csütörtök

Illés napja: július 20.

Hogy miért csak ma hozom szóba? Azért, mert:

A göcsejiek szerint Illésnek nem szabad megtudnia, mikor van a neve napja, mert ha megtudná, olyan parádét csapna, hogy még a föld is megreszketne belé, összetörne mindent.
Kérdezgeti Istentől: „Uram, mikor lesz az én nevem napja?” Válasz: „Az bizony még soká lesz!” Ha később újra megkérdezi, a válasz ez: „A te neved napja már régen elmúlt.”

Azonban embertársaim közül nem volt mindenki olyan elővigyázatos (esetleg Illés beszerzett egy kalendáriumot), mert tegnap már attól tartottunk, hogy csak az marad meg, aki úszni tud, a villámokról és a szélrohamokról már nem is szólva.

Amit még jó, ha tudtok, hisz jövőre is lesz július 20.:

Munkatilalmi nap, a villámcsapástól való félelem miatt. Megfigyelések igazolják, e nap táján gyakoriak a viharok. Ha ezen napon eső esik, lyukas dió és mogyoró terem.

A végére egy intelem: „Jajj neked kánikula, ha Illés próféta a nyakadat megmossa.”

2011. július 19., kedd

Zsibu a zsebegér

A karácsony tájéki fellángolás, a varrást illetően, szép fokozatosan kihunyt.  Pár hete azonban Zs. könyvespolcán rendet raktam (kikerültek a "kinőtt" és az elsős könyvek), emiatt kerülhetet a figyelem középpontjába újra ez a könyv.

Így született meg Zsibu a zsebegér, aki kezdetben félénk volt, de végül engedélyezett egy egész alakos képet is.


2011. július 18., hétfő

Vásárlásra buzdítás és a reakció

Gyerekszáj

Zs. a napi meseadagján van túl, már az extrákban barangol, ahol az ajánlókat nézi. A végén megjegyzi Barbie amolyan mindencsudaszépcsudajó hangon: 

A meséket össze is gyűjtheted!

Erre Zs., aki rendszerint „szóba áll” a mesékkel, kissé kioktató hangon közli vele:

Már ha van rá pénzünk!

Azt viszont nem értem, mivel a teljes Barbie DVD kollekció megvan, miért nem azt mondta el Barbie-nak???

2011. július 17., vasárnap

Aratás hava V.

A kották nagyíthatóak.



Arattam, arattam, kévét is kötöttem.
A rózsám tarlóján meg is betegedtem.




                                           2.     Készítsd, gazda, készítsd, gazda,
                                                   jó áldomást, jó áldomást.
                                           3.     Te, gazdasszony, te gazdasszony
                                                   jó vacsorát, jó vacsorát.
                                           4.     Egész falu, egész falu
                                                   mind aluszik, mind aluszik.
                                           5.     A mi urunk, a mi urunk
                                                   nem aluszik, nem aluszik.
                                           6.     Csak mirólunk, csak mirólunk
                                                   gondolkodik, gondolkodik.



2.   Róka gyűjti, róka gyűjti,
                             szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.
3.  Bolha ugrik, bolha ugrik,
                        hányja a szekérre, hányja a szekérre.
      4.  Mén a szekér, mén a szekér,
                            majd a malomba ér, majd a malomba ér.
   5.  A malomban, a malomban,
                                 három tarka macska, három tarka macska.
 6.  Egyik szitál, másik rostál,
                               harmadik követ vág, harmadik követ vág.
        7.  Szürke szamár, vizet hoz már,
             tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
        8.  Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
                        kemencébe rakja, kemencébe rakja.
   9.  Medve várja, medve várja,
             kisült-e a cipó, kisült-e a cipó?

10.  Tyúk a cipót, csipegeti,
                                                                   hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.

2011. július 14., csütörtök

Hogyan cseréli ki egy otthonoktató család a villanykörtét?

Itt találtam (bocs, ha már Ti is megtaláltátok, de én még mindig vigyorgok).

Válasz: először is kivesznek három elektromosságról szóló könyvet a könyvtárból. Aztán villanykörte-modelleket barkácsolnak, elolvassák Thomas Edison életrajzát és eljátszanak egy jelenetet az életéből. Aztán tanulmányozzák a világítási módszerek történetét és saját maguk is öntenek gyertyákat. Később elmennek mind együtt a boltba, ahol az égők különböző típusait és árait összehasonlítják és kiszámolják, mennyi aprópénzt kell visszakapniuk, ha két körtét egy ötdollárossal fizetnek ki. A hazaúton a pénz történetéről és Wellington életéről (mivel ő van a bankjegyen) alakul ki társalgás. Végül, miután az erdőből magukkal cipelt ágakból saját készítésű létrát fabrikáltak, betekerik az új villanykörtét.

Forrás: Stefanie Mohsennia, Schulfrei - Lernen ohne Grenzen, 65. o.
Idézve: Roland Meighan, Learning unlimited, 15. o.
zoldvakond.org

Anya, ezt jegyezd fel!

Avagy hogyan dolgozzuk fel a Frakkot.

Minden nap felolvas Zs. egy fejezetet, akkor, amikor ő akarja, a lényeg, hogy egyszer csak akarja (amikor nem lesz ilyen kínzó hőség kevesebb szabadság lesz ám J).

Mivel római számokkal jelölik a fejezeteket, amikkel még nem sikerült zöld ágra vergődni, átbeszéljük, hogy néz ki, majd a már olvasott fejezetek számaihoz méri, miben hasonlít/különbözik vajon miért, és keresi a logikáját.

Ezután kezd neki az olvasásnak.

Úgy gondolom (fenntartva magamnak a tévedés jogát, mivel nem vagyok tanító néniJ), hogy egy elsősnek sok lenne olvasni és jegyzetelni is közben.

Emiatt már az első fejezet előtt megbeszéltük, hogy mire figyeljen oda különösen (ismeretlen szavak, külső és belső tulajdonságok, …), mindnek nyitottunk egy jegyzetoldalt, és amikor egy lejegyzendő részhez ér szól, hogy „Anya, ezt jegyezd fel!” pontos utasítással, hogy hova. Mondjuk egy alkalommal épp, amikor ablakpucolás közben olvasott fel, azt mondta, hogy „Maradj csak fent, majd én leírom!”, de ennek ellenére nem hagyom ilyen gyorsan megcáfolni a friss „Kicsi még, hogy olvasson és jegyzeteljen” teóriámat (lásd fennebb J).

Miután a fejezet végére ért, jön a „Pár mondatban mond el miről szólt!”. Ez kezdetben kétszer annyi szöveg volt, mint amit Bálint Ágnes papírra vetett, mert ki kellett fejeznie a rosszallását, vagy épp azt, hogy mit talált mulatságosnak.

Közben pedig különféle méretű papírokra rajzolja a könyv eseményeit, ahogy kedve van. Ezekből majd válogatunk a lapozóhoz is.

Amikor pedig nem olvas, foglal össze vagy rajzol, újabb szempontokon gondolkozunk, mert van még hely az elképzelt lapozóban. A legújabb szempont egyébként, amit Zs. vetett fel a IV. Nyoszolya fejezetcím alapján (kíváncsian várom, hogy lesz a türelme, kitartása hozzá), hogy a  „ly”-s szavakat kellene összegyűjteni az olvasmányból.

Abban viszont nem vagyok biztos, hogy nem számít csalásnak, ha emiatt többször olvas fel nekem egy-egy fejezetet :D.

2011. július 13., szerda

Szorzás

Sokat bajlódtam ezekkel a kártyákkal (sokkal könnyebb lett volna, ha a nyomtató elbír a fotókartonnal L), de végre készen vagyok, sőt a végére bele is jöttem.

Az egyik oldalán a szorzó tényezők vannak, a másikon a szorzat.



Amint megleszek a „hogyan használjuk”-kal, azt is hozom.

2011. július 11., hétfő

Kötelező olvasmányok

A Google segítségével utánajártam, hogy mi a helyzet kötelezőolvasmány fronton. Az eredmény az, hogy a legtöbb helyen 3. osztálytól van. Nálunk az iskola még mindig nem adott fel kötelezően olvasmányt, de szerepel az optimum szintben felsoroltak között a „Kötelező olvasmányok olvasása és feldolgozása olvasmány napló alapján”. Emiatt, mivel amúgy belefér az időnkbe újabb olvasmányt veszünk majd nagyító alá.

A „kötelező olvasmányok 1. osztály után” témájú kutatásom eredménye a következő :).


Van olyan tanító néni/bácsi,

aki nem ad fel semmit, de ha kedve van a gyereknek olvasgasson, írjon.

aki rövid mesék olvasását javasolja, amihez készülhet rajz és pár mondatos összefoglalás.

aki (a többség szerint rettentő elvetemült típus) már 80-100 oldalas könyvet is kiadott kötelező olvasmánynak.

Mondjuk ez a harmadik bizonyos esetekben tényleg lehet túlzás.

A következő könyvek olyanok, amiket már adott fel nyári olvasmánynak elsős tanító néni/bácsi.


Bálint Ágnes: Frakk a macskák réme
Tersánszky Józsi Jenő: Misi Mókus
Bodó Béla: Brumi maci kalandjai

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Felix Salten: Bambi


A Bambit és a Kincskereső kisködmönt nem adom még Zs. kezébe ismerve a lelkivilágát, jobb helyen vannak azok egyelőre az én polcomon.

A másik háromból kedvére választhat Zs., bár én úgy sejtem a Frakkot fogja, amit én nem kedvelek.

Ui.: mire odajutottam, hogy közzétegyem a bejegyzést, már a Frakk 4. fejezeténél tartunk, hiába Bálint Ágnes az Bálint Ágnes.  Így amolyan nyárias tempóban hamarosan jelentkezünk a lapozóval.

2011. július 7., csütörtök

Aratás hava IV.

Az aratással és gabonával kapcsolatos találós kérdés gyűjtemény:

Mi után érik a búza?
A virágja után.
Mindig eszik, mégse lakik jól. Mi az?
A malomgarat.
Mit csinál kétszáz arató egy nap legtöbbet?
Lyukat a gabona szárában.
Melyik ló arat?
A sarló.
Szakálla van, s szeme,
kenyér lesz belőle.
Mi az?
Búzakalász.
Szakálla van, s szeme,
több tízen is laknak benne.
Mi az?
Búzakalász.
Hol találkozik a búza, a kender és a szőlő?
Az asztalon: kenyér, abrosz és bor.
Szeme van, de nem lát;
szálkája van, de kopoltyúja nincs;
lefekszik, de nem alszik,
s a sírba mégis beteszik.
Mi az?
Gabona.
Karcsú termetű virágom,
tőled várom
boldogságom.
Mi az?
Búzaszál.
Miért viselnek a molnárok szürke kalapot?
Hogy ne legyen lisztes a hajuk.

2011. július 6., szerda

Aratás hava III.

Bolgár népmese
A módos gazda meg az arató szegény ember
Átdolgozta: Pappné Tarczai Gizella
Egy öreg, módos gazda magához hívatott egy szegény embert, hogy arassa le a búzáját.
– Meddig kell dolgoznom? – kérdezte a szegény ember.
– Amíg le nem nyugszik az égi lámpás – felelte a gazda, és az égre mutatott.
– Aztán mennyi lesz a fizetségem?
– Ha úgy dolgozol, ahogy kell, adok neked egy tarisznya lisztet.
Ráállt a szegény ember, kiment a búzaföldre, és aratni kezdett a mező egyik végén. Marokszám hullottak a kalászok. A szegény ember kévébe kötötte a learatott kalászokat, majd a kévéket rakta keresztbe. Dolgozott, csak dolgozott, anélkül hogy akár csak egyszer is kiegyenesedett volna. Csak déltájban ült le egy kis időre a körtefa alá, elővett tarisznyájából egy darab kenyeret és egy fej hagymát. Alighogy bekapta, tüstént megint sarlót ragadott, és folytatta a munkát. Estére learatta a búzamező felét. Mikor a nap lenyugodott, felegyenesedett, letörölte homlokáról a forró verítéket, és azt mondta:
– No, ebből elég lesz mára.
– Már hogy lenne elég? – mérgelődött a fukar gazda. – A mező fele még learatatlan.
– De a nap lement, és már sötétedik – méltatlankodott a szegény ember.
– Igaz, a nap lement, de nézz csak az égre! Már feljött a nap húga, a hold. Ha tovább aratsz, míg a hold is leáldozik, akkor jó. Máskülönben nem kapod meg a lisztet.
Mit tegyen hát az ágrólszakadt aratómunkás? Tovább kötözte a kévéket. Egész éjjel törte magát, míg a gazda a körtefa alatt feküdt, és mélyen aludt. Mire a nap felkelt, a szegény ember is elkészült munkájával, learatta az egész búzamezőt.
– Így már megkapod a lisztet – mondta a gazda. – Eredj, hozd a tarisznyádat, és menj vele a malomba, ott tartom a lisztemet. Én is megyek utánad.
Elment a szegény ember a malomba, de előbb szerzett magának egy jókora kecskebőr zsákot, és odatartotta a gazda elé. A gazda tágra nyitotta a szemét.
– Minek hoztad ezt a nagy zsákot?
– Mert ez a tarisznya bátyja – felelte a szegény ember.
– Hogy volna a zsák a tarisznya bátyja?
– Úgy, ahogy a hold a napnak a húga. Ha a napnak van húga, miért ne lehetne a tarisznyának bátyja?
Zavarba jött a gazda, és szó nélkül megtöltötte a zsákot liszttel.


Kányádi Sándor
Ki mint vet, úgy arat
Élt egyszer, még a régi világban, két szomszéd. Az egyiknek nagy háza, kertje, udvara s akkora darab földjei, hogy azzal szokott volt dicsekedni, le se kell lépnie a sajátjáról, ha a falut meg akarja kerülni.
– Határ földem van, szomszéd, határnyi földem! – szokta dicsekedni a szomszédjának.
– Bárcsak eszed is volna hozzá, szomszéd! – válaszolt vissza a szomszéd, akinek kicsi háza, kertje, udvara s annyicska földje volt, hogy a gazdag szomszéd még a tyúkjait sem tudta volna eltartani akkoráról. Pedig nem is volt olyan sok tyúkja. De bezzeg volt a szegény szomszédnak annyi gyereke, hogy más helyen tyúknak is sok lett volna.
Mégis megvoltak, jól voltak valamennyien. Megesett nemegyszer, hogy nyár elején a határnyi földes szomszéd kénytelen volt átkullogni a szegény szomszédhoz egy-két véka lisztért.
– Aratáskor, az újból meghozom – mondta pironkodva.
– Megkapom, nem veszünk össze.
Így ment ez évről évre. Míg aztán egyszer aratáskor, de még csépléskor sem tudta meghozni a gazdag szomszéd a szegénytől kért véka lisztet. Hiába volt határ földje, nem termett azon annyi sem, amennyivel bár a tyúkjai jóllakhattak volna. A szegény meg akkora asztagot rakott, hogy az átalhasasodott a szomszédba. Araszos feje volt a búzájának.
– Arany van a földedben, szomszéd – sopánkodott irigyen a szomszéd.
– Ki mint vet, úgy arat! – válaszolta vissza a szomszéd.
– Hiába vetettem, annyim se lett, amennyit elvetettem.
– Ki mint vet, úgy arat – mondta megint a szomszéd. – Becsaptad a földet, a föld is becsapott téged. Hogyha idejében fölszántottad volna s trágyával a földet megzsíroztad volna, akkor most téged vetne föl a búza. Így meg, látod, én csak azt mondhatom újra: Ki mint vet, úgy arat!
Fönn is maradt az okos szomszéd bölcs mondása, s azóta is, ha valaki rossz munkától vár jó eredményt, mi is azt mondjuk rá a csalódottan orrát lógatóra:
– Ki mint vet, úgy arat!

2011. július 5., kedd

Aratás hava II.

Már többször szóba hoztam, hogy Zs. milyen nagy rajongója a szólásoknak, közmondásoknak. Amikor ezeket gyűjtöttem még nem volt így. Mindenesetre most jól jött. Megosztom veletek is, ki tudja hátha ti is egy közmondás rajongóval laktok egy fedél alatt, csak még nem tudtok róla :).



Szelet vet, vihart arat. Ha szándékosan viszályt szítasz, nagy kalamajka lehet belőle, még te is megkaphatod a magadét.
Ki mint vet, úgy arat. Munkád eredménye olyan lesz, ahogy végzed. Ha hanyagul dolgoztál, a siker elkerül.
Nincs aratás vetés nélkül. Eredményt csak munkával érhetünk el. A búzamag sem kel ki, ha nem vetik el.
Jó vetés, jó aratás. Ha jól előkészítünk valamit, és tisztességesen dolgozunk, az eredmény nem marad el, biztosak lehetünk a sikerben.
Ott is arat, ahol nem vetett. Mások munkájának az eredményéből élősködik; lopásból él.
Elöl arass, utol szánts! Aratásban légy szomszédaid között az első, hogy más le ne arathassa a tiédet, szántásban légy az utolsó, hogy ha elszántottak a földedből, visszaszánthasd!
Annyi, mint aratáskor a lyuk. Nagyon sok.
Aratásnak idején megfagy a munkában A legnagyobb dolog idején is lustálkodik.
Sok aratás volt azóta. Régen volt.
Arató ember kukoricáért alszik. Ha aratáskor esik az eső, és jut idő alvásra, bő kukoricatermés várható.
Piszkos, mint az aratógatya. Nagyon piszkos.

2011. július 4., hétfő

Riadalom itt, sértődés ott

Főzés közben észrevettünk egy kis verebet az ablakpárkányon. Ő is minket, de nem mozdult. Mi már rémeket látunk, hogy nagy baja van, mert meg sem rebbent, mint a társai szoktak. Ám egyszer csak, elunva a kölcsönös bámulást szélesre tárta a csőrét.

Rám tört a frász, hogy ennek a verébnek annyi. Még sosem tátotta rám a csőrét egy veréb sem, legalábbis nem tűnt fel, ezért értelmezhettem félre első körben, hogy mit is akarhat. Igazából nem készült elpusztulni, ugyanis hosszasnak tűnő, tátott csőrös várakozás után virgoncan tovaröppent. Meggyőződésem, hogy közben a tekintetében némi rosszallás villant.

Így utólag csak arra tudok gondolni, hogy talán az ebédből tartott igényt valamennyire. Ha így van, akkor ezek után szembe kell néznem vele, hogy vendéglátói hírnevemen csorba esett. De akkor sem vagyok hajlandó kukacot tenni a lecsóba.

Aratás hava

Mivel július az aratás hava így idén is ez a hónap fő témája. Az aratásról szóló versgyűjteményünk:



Szilágyi Domokos
Aratási mondóka
(Két nyári mondóka II.)
Mag, mag,
búzamag,
benne aluszik a nap.
Szár, szár,
búzaszár,
tehén alá szalmaszál.
Szem, szem,
búzaszem,
holnap lesz új kenyerem.
Szalai Borbála
Aratás
Megérett már
a búza, az árpa -
az egész táj
aranyszínű, sárga,
s olyan mint egy
végtelen nagy tenger,
melynek partját
nem látja az ember.
Hullámokat
vet a búza, árpa -
valahányszor
szellő barázdálja:
mégis békés
ez a kalásztenger -
nem háborog,
vad tajtékot nem ver.
Susog, zizeg
a búza, az árpa…
Kombájnosok
jönnek a határba:
gépükkel a
ringó tengert járják -
aratják az
érett búzát, árpát.
Drégely László
Aratás
Süt a nap, meleg van
Rekkenő a hőség,
Mégis a faluban
Jár a sok cséplőgép.
Kövér búza pereg,
Megtelnek a zsákok,
Holnap már új lisztből
Sülnek a kalácsok.

Benedek Elek
Kis falumon néma csend ül…
Kis falumon néma csend ül,
de a mezőn kasza csendül,
otthon csak a beteg maradt,
a többi mind búzát arat.
Merre nézek, kalásztenger,
mindenfelé dolgos ember:
hull a földre verejtéke,
s szaporodik, gyűl a kéve.
Még a földön harmat csillog
a sarló, a kasza már ott villog.
Napfölkeltét meg se várva,
kint van a nép a határba.
Csillagok tán földre szálltak?
Búzakeresztekké váltak?
ahány csillag nyári éjjel,
annyi kereszt szerteszéjjel.
Itt is, ott is csendül a dal,
s nincs vége az alkonyattal,
együtt dalol ember, madár,
daltól zeng az egész határ.
Hej, ez a dal! Nincs szebb ennél!
Mintha mennyországban lennél,
nincsen ez kótára szedve,
csak úgy terem a szivekbe.
Szivben terem, szivhez talál,
minden szava az égbe száll
hozzá, ki mindnyájunk atyja,
ki az áldást osztogatja.
Száll az ének, száll az égbe,
a végtelen mindenségbe:
„Uram, kitől minden ered,
áldott legyen a te neved!”
Benedek Elek
Aratáskor
Megérett a búza, sárgul a kalásza
Piroslik a szeme, kész az aratásra.
Dűl a kalásztenger, a kalongyák gyűlnek,
Aratók danája hangzik mindenünnet.
Amerre én járok, mindenütt aratnak,
Izzad a szegény nép, tüzében a napnak.
Arcát a tüzes nap perzseli keményen,
Bánja is a jó nép, dolgozik serényen.
Peng a kasza, sarló, csendül hegy, völgy, róna,
Nincs az a muzsika, amely szebben szólna:
Még a pacsirta is elhallgat dalával,
A levegő-égben némán lebeg, szárnyal.

Mentovics Éva
Aratás
Érik már a búza,
sárgul a határ,
hajlongó kalászát
érleli a nyár.
Morognak a gépek,
zajuk messze száll –
a sok gabonára
malomgarat vár.
Szilágyi Domokos
Két nyári mondóka
I.
Búzatenger!
Tenger búza!
Aratógép
Átalussza
Cséplőgépből
aranysárga
gabona hull
ezer zsákba.
Malomkerék
forog vízben,
lesz már elég
kenyérlisztem.

József Attila
Aratás előtt
A bús bíborkirályfi, naplemente
Búcsúcsókjától ég a dús kalász.
Néhány vidám tücsök már dudorász
S úgy ing a földön csendes este enyhe,
Mint vén öreg huszáron lóg a mente,
Kit nem ölel a nyárestéli láz.
De itt a búza s rozs méhébe száz
Apróság vár a fényre, napra, csendbe.
És várnak egyre mind a virradatra,
Mikor az égből napsugár pereg.
A duzzadt tábla jó, acélos fajta
S hajnalba jönnek barna emberek,
A válluk széles, nagy kasza van rajta…
… Szellő fuvall, a tábla megremeg.
Sándor Gyula
Az aratás
Szellő kóborol céltalan, néha meg-megállva
itt is, ott is, beletúr, a szikkadt út porába.
Parasztok feszülnek, a lendülő kaszának,
s az aranyló búzába, sorba, rendet vágnak.
A fehérnép sarlóval, a markot felszedvén,
majd keresztekbe rakják, szépen, sorja mentén,
hogy érhessék a szem, még, vagy néhány napra,
majd a szérűn sok táncos láb, később kinyomtatja.
Vibrál a rónaság, már a szél sem rezdül.
A nap is fentről néz, majdnem igenyesrül.
S messze túl a tarlón, a templom tornyán,
megkondul a harang, a delet kiáltván.
Hűs árnyékot borít, a rezgő nyárfa lombja,
elő kerül lassan, a kenyér, meg szalonna.
A cserépkorsókat, reggel, fölbe ásták,
hogy az innivalót, jó hűvösön tartsák.
Míg enyhül a nap heve, eldőlnek a nyirkos avaron,
csupán, az aludttej marad még kicsit, sűrű bajszukon.
S ha majd az alkony, halvány fátylat sző az égen,
elindulnak hazafelé, a zörgő szekéren.


2011. július 2., szombat

Még szerencse…

… hogy esett az eső, mert nem kellett locsolni egyből meg lehetett úsztatni ezt a csodás a tutajt az esővízgyűjtőnkben.


Számtani alapműveletek

Készítettem Zs.-nek a számtani alapműveletekhez egy összefoglaló táblázatot, amiről leolvasható a „mit, hogy hívnak”.



Letölthetitek ti is INNEN.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...