Oldalak

Címkék

5.-ben (2) 6. osztály (2) ajándék (10) ajánló (39) algoritmus (3) állandó madarak (6) állati (18) angol (10) anyák napja (3) az úgy volt... (73) befőzés (1) bibliai (1) biológia (1) buék (2) comenius logo (2) csere (14) cseréljünk (6) csináld magad (2) díj (1) egészség (1) egyéb piac (1) emlékhely (1) ének-zene (10) évfüzér (33) fabrika (112) farsang (5) feladvány (1) fizika (8) foglalkozások (3) fonalas (12) főnév (1) geometria (4) gyereknap (1) gyereknevelés (2) gyerekszáj (62) gyöngyszövés (1) hajtogatás (1) háztartástan (8) helyesírás (8) helyesírás füzet (1) hittan (9) hivatalos (3) hóember (7) hogy mik vannak (1) horgolt (41) hulladékból (13) humor (2) húsvét (6) idézet (1) igék (2) így tanulunk mi (2) informatika (13) irányok (2) írás (15) irodalom (4) j/ly (2) játék (17) játékpiac (4) jeles napok (51) karácsony (6) katica (1) kémia (2) kirándulás (1) kirigami (6) kísérlet (8) konzervgyár (2) Koppány mesék (1) kotta (11) köd (1) könyvajánló (9) környezetismeret (35) kötelező olvasmány (10) kötés (1) kötőgép (1) kötőkerék (6) közlekedés (3) közmondás (1) kresz (1) krónika (8) lapoc (1) lapozó (32) lapozó lépésről-lépésre (3) lapozó piac (17) lapozós hulladék (2) leírás (41) letöltés (1) letölthető (61) levélhullás (2) logika (2) madarak (1) magyar (7) matek (21) matematika (35) matka (22) méh (1) mese (12) Miért szeretem? (2) mikulás (2) minta (2) mókacagás (3) napirend (1) nemezelés (4) népdal (1) novella (13) nőnap (1) nyelvtan (17) nyúl (1) oktatótáblácska (2) olvasókönyv szülőknek (4) otthonoktatás (2) ősz (3) ötletkaptár (1) pálcikás szövő (1) paleo (2) programozás (2) rajz (9) recept (12) római számok (2) rovás (8) saját minta (15) sapka minta (1) suliváró (4) szív (2) szófajok (5) szorzás (12) szótárlap (2) szövés (1) találós (5) tanulda (18) tavasz (1) technika (33) tél (4) természetismeret (7) tervbevéve (1) tipp (5) tollbamondás (1) töri (2) törtek (3) történelem (1) tréfa (2) tuti (1) udvari játékok (4) ügeskedd (2) ügyeskedd (70) varázsfazék (5) váróban (5) varrás (3) vers (47) versek (4) verstanulás (2) vicc (2) virág (1) vizsga (4)

FONTOS!

Ha hozzászólsz egy régebbi bejegyzéshez, nem feltétlenül veszem észre. Ha valamit biztosra szeretnél, hogy eljusson hozzám, írj e-mailt!

2016. július 17., vasárnap

Olvasókönyv szülőnek

Lázár Ervin
Az igazságtevő nyúl

A Majom éppen a diófán ült, és diót evett. Vidáman köpködte a dióhéjat, dudorászott is, jókedve volt, mert sütött a nap, egyetlen erősebb állat sem járt arra – s végül: evett, hát azt hitte, övé a világ. Aztán meglátott egy hangyát.
– Hm – mondta rátartian –, miféle légypiszok izeg-mozog ott?
– Nem piszok vagyok – mondta sértődötten a Hangya. – Hangya vagyok.
– Az mindegy – mondta a Majom –, tűnj el innen!
– Miért, zavarlak? – csodálkozott a Hangya. – Éntőlem aztán nyugodtan ehetsz itt ítéletnapig is.
– Ne feleselj – legyintett nagyképűen a Majom –, mert úgy kupán váglak, hogy!… Milyen napot mondtál az előbb?
– Ítéletnapot.
– No, addig fogsz jajgatni!
– De nekem itt dolgom van – mondta a Hangya. – Nem hagyhatom abba a te szeszélyed miatt a munkám.
A Majom elképedt, fölhúzta a szemöldökét, és mind a két kezét csípőre tette (közben a farkával is kapaszkodott, hogy le ne essen).
– Ezt a szemtelenséget! – kiáltotta. – Ide figyelj, te pöttypiszok, piszokpötty, vagy hogy is nevezzelek!
– Legjobb lesz, ha tisztességes nevemen nevezel – mondta mérgesen a Hangya. – Ugyanolyan jogom van itt járkálni, mint neked.
A Majom erre már felelni sem tudott, elképedésében egy fél diót leejtett a földre.
– Jogod? Még hogy jogod?
– Éppen olyan állat vagyok, mint te – mondta a Hangya.
A Majom teli torokból nevetni kezdett.
– Ez megőrült – mondta, és körülnézett, kinek mutathatná meg az őrült Hangyát. De éppen nem járt arra senki.
– Egyáltalában nem őrültem meg – felelte a Hangya –, igenis, éppen olyan állat vagyok, mint te.
– Éppolyan erős? – kérdezte gúnyosan a Majom.
– Éppolyan – mondta a Hangya.
– Éppolyan gyors? – kérdezte a Majom, és a hasát fogta nevettében.
– Éppolyan! – mondta dühösen a Hangya.
– No, gyere – nevetett a Majom –, akkor versenyezzünk!
– Jó – mondta elszántan a Hangya, és edzésképpen csinált két fekvőtámaszt.
Lementek a fa alá.
– Először versenyt futunk – mondta a Majom. – Látod azt a fát?
– Látom – mondta a Hangya.
– Az a cél. Háromra indulunk – mondta a Majom, és számolni kezdett.
Háromra elrohant. Futott a Hangya is, ahogy a lába bírta. Alig került ki öt fűszálat, a Majom már kiabált a másik fától.
– Hol vagy?
– Itt – morogta dühösen a Hangya.
– No látod, bikfic!
– Kerülgetnem kellett a fűszálakat – védekezett a Hangya.
A Majom ettől nevetőgörcsöt kapott.
– Most súlyt emelünk – mondta aztán. – Itt ez a kő, először fölemelem én, aztán te.
Fogta a követ, földobta a levegőbe, még kiáltott is, hogy „hopplá”, elkapta, és letette a földre.
– Most te jössz!
A Hangya nekidurálta magát, nyomni kezdte a vállával a követ, a vér mind a fejébe tódult az erőlködéstől. A kő meg sem mozdult, a Majom vigyorgott.
– No, most fáramászó-versenyt rendezünk – mondta. – Gyere ide a fa alá, háromra indulunk.
A Hangya tenyérnyit haladt, a Majom már fönt volt a fa csúcsán.
– Most megérdemelnéd, hogy eltapossalak, mert szemtelenkedtél – mondta a Majom, amikor lemászott. – Ha még egyszer azt mered mondani, éppen olyan állat vagy, mint én, magadra vess!
A Hangyának vörös lett a füle a szégyentől. A Majom elfordult, keresni kezdte a fél dióját, amit az imént leejtett.
– Hol lehet a fél dióm? – mondta félhangosan.
– Bocsánat – hallatszott ekkor egy hang –, éppen most ettem meg. Nem tudtam, hogy a tied. – Előlépett a Nyúl, és megemelte a lapulevelet, amit kalap helyett a fején hordott.
A Majom megörült, hogy végre valakinek elmondhatja a történteket. Még a fél dióval sem törődött. Amikor az elbeszélés végére ért, a Nyúl hitetlenkedve csóválta a fejét.
– Csakugyan legyőzted?
– Talán nem hiszed? – kérdezte sértődötten a Majom.
– Volt versenybíró? – kérdezte válasz helyett a Nyúl.
– Nem volt.
– Akkor nem érvényes – mondta a Nyúl. Ismételjétek meg a versenyt. Én leszek a versenybíró.
– Nekem aztán mindegy – mondta fölényes mosollyal a Majom.
– Na, akkor lépjél száz lépést – mondta a Nyúl a Majomnak.
A Majom lelépte a száz lépést, a századiknál földbe szúrt egy száraz gallyat.
– Ott lesz a cél – kiabálta a Nyúl, a Majom bólintott.
– Nem akarok versenyezni – mondta ekkor sírósan a Hangya. – Úgyis legyőz. Mégiscsak különb állat nálam.
– Csönd! A versenyzők nem beszélnek feleslegesen – mondta szigorúan a Nyúl, aztán körülnézett. – Hol vagy?
– Itt – mondta a Hangya egy tökmag árnyékában.
Közben visszaért a Majom.
– Kezdhetjük – mondta.
– Várj – intett a Nyúl, és odaszólt a Hangyának: – Lépjél te is száz lépést.
A Hangya lépett százat, éppen az egyik fűszáltól a másikig tartott.
– Ez minek? – kérdezte gyanakodva a Majom.
– Világos, te is száz lépést futsz meg ő is. Mit nem értesz ezen? Az előbb talán nem így csináltátok?
– De nem ám! – mondta harciasan a Hangya.
– Akkor nem volt igazságos – legyintett a Nyúl. – Most viszont száz hangyalépés meg száz majomlépés. Ez igazságos lesz.
A Majom mondani akart valamit, de a Nyúl rászólt:
– Csönd! Én vagyok a versenybíró!
Futottak. A Majom még a táv felét sem tette meg, a Hangya már ott volt a másik fűszálnál.
– Sajnos, lemaradtál – mondta a Majomnak a Nyúl.
A Majom dühöngött.
– Majd a súlyemelés dönt! – ordította.
– Előbb mérlegelünk – mondta a Nyúl.
– Mit csinálunk? – bandzsított a Majom.
– Mérlegelünk – mondta a Nyúl, s egyik fülére ültette a Hangyát, a másikra rátett egy kövecskét.
– Ez fülmérték – magyarázta, s később hozzátette: – Rendben. Éppen egyforma súlyúak.
A Hangya játszva fölemelte a hangyasúlyú kövecskét.
– Most te jössz, te is emelj fel egy követ, aminek akkora a súlya, mint neked – mondta a Nyúl.
– Talán engem is a füledre ültetsz? – gúnyolódott a Majom.
– Nem – mondta a Nyúl, azzal jól megnézte a Majmot, aztán szemügyre vett egy nagy követ –, ezt szemmértékkel csinálom. Ugyanolyan pontos, mint a fülmérték.
A Majom erőlködött, még a szeme is kiguvadt, amíg felemelte a követ.
– A Fülesbagoly kitűnően gyógyítja a sérvet – szemtelenkedett a Hangya.
– Még egy ilyen megjegyzés, és kizárlak a versenyből! – kiabált a Nyúl. A Hangya a nála kétszerte súlyosabb követ is megemelte, a Majom nem tudta. Ordított mérgében:
– Majd a fára mászás!
– Pardon, csak mászás – javította ki a Nyúl, a Majom nem értette. - Ugyanis fára csak te fogsz mászni. Nézzük… – Ezzel nézni kezdte a fát. – Ötször magasabb, mint te – mondta a Majomnak –, ez a fűszál meg ötször magasabb a Hangyánál. Tehát ő erre a fűszálra mászik.
A Majom kitűnően mászott, ugyanakkor ért fel a fa csúcsára, amikor a Hangya a fűszál tetejére.
– Döntetlen – mondta a Nyúl. – Ebben valamit javítottál. De az összetett versenyt a Hangya nyerte.
A Majom akkor már lent állt a földön, elöntötte a pulykaméreg, fölkapott egy husángot, és elordította magát:
– Megálljatok!
– Futás – vezényelt a Nyúl, gyorsan fölkapta a Hangyát, és elvágtatott, ahogy a lába bírta.
Az erdőszélen megálltak, a Nyúl lihegett a fáradtságtól, letette a Hangyát. Egymásra nevettek.
– Győztünk – mondta a Nyúl.

És ez igaz is. Győztek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...