Anya, ezt jegyezd fel!

Avagy hogyan dolgozzuk fel a Frakkot.

Minden nap felolvas Zs. egy fejezetet, akkor, amikor ő akarja, a lényeg, hogy egyszer csak akarja (amikor nem lesz ilyen kínzó hőség kevesebb szabadság lesz ám J).

Mivel római számokkal jelölik a fejezeteket, amikkel még nem sikerült zöld ágra vergődni, átbeszéljük, hogy néz ki, majd a már olvasott fejezetek számaihoz méri, miben hasonlít/különbözik vajon miért, és keresi a logikáját.

Ezután kezd neki az olvasásnak.

Úgy gondolom (fenntartva magamnak a tévedés jogát, mivel nem vagyok tanító néniJ), hogy egy elsősnek sok lenne olvasni és jegyzetelni is közben.

Emiatt már az első fejezet előtt megbeszéltük, hogy mire figyeljen oda különösen (ismeretlen szavak, külső és belső tulajdonságok, …), mindnek nyitottunk egy jegyzetoldalt, és amikor egy lejegyzendő részhez ér szól, hogy „Anya, ezt jegyezd fel!” pontos utasítással, hogy hova. Mondjuk egy alkalommal épp, amikor ablakpucolás közben olvasott fel, azt mondta, hogy „Maradj csak fent, majd én leírom!”, de ennek ellenére nem hagyom ilyen gyorsan megcáfolni a friss „Kicsi még, hogy olvasson és jegyzeteljen” teóriámat (lásd fennebb J).

Miután a fejezet végére ért, jön a „Pár mondatban mond el miről szólt!”. Ez kezdetben kétszer annyi szöveg volt, mint amit Bálint Ágnes papírra vetett, mert ki kellett fejeznie a rosszallását, vagy épp azt, hogy mit talált mulatságosnak.

Közben pedig különféle méretű papírokra rajzolja a könyv eseményeit, ahogy kedve van. Ezekből majd válogatunk a lapozóhoz is.

Amikor pedig nem olvas, foglal össze vagy rajzol, újabb szempontokon gondolkozunk, mert van még hely az elképzelt lapozóban. A legújabb szempont egyébként, amit Zs. vetett fel a IV. Nyoszolya fejezetcím alapján (kíváncsian várom, hogy lesz a türelme, kitartása hozzá), hogy a  „ly”-s szavakat kellene összegyűjteni az olvasmányból.

Abban viszont nem vagyok biztos, hogy nem számít csalásnak, ha emiatt többször olvas fel nekem egy-egy fejezetet :D.