A jelmez...

... tegnap éjjel végleges formát öltött, és ma kipróbáltatott.

Először nagyon nagy lendülettel ugrottam neki, habos-babos jelmez lebegett a szemeink előtt, de ez idővel a képességeinkhez és a beszerezhető anyagokhoz szelídült.

Amikor anyagot mentünk választani tüll lebegett a szemeink előtt, meg amolyan hercegnős szépségek, de nem volt nekünk tetsző anyag, így csak lézengtünk az üzletben, ahonnan csoda, hogy nem dobtak ki, annyit tanácstalankodtunk. Végül a sarokban bukkantam egy szép esésű, nekünk nagyon tetsző árnyalatú zöld, fogalmam_sincs_hogy nevezik_anyagra. 200 Ft volt métere meg is vettük mindet, mert Zs. leendő_új szobájába (a tavasz közeledtével ránk tört, hogy átrendezzük az otthonunk praktikusabbra) úgy gondoltuk ebből kell sötétítő függönyt varratni.

Megvolt az anyag, a virágok meg eleve az ötlet magvai voltak, így már csak azt kellett kitalálni, hogyan varrjunk ebből jelmezt, úgy, hogy egyikünk sem tud varrni, és még a „Hogyan vágjuk ki a nyakrészt” is komoly problémának tűnt. Amikor már nem volt idő gondolkozni rajta eszembe jutott, hogy hoztam a boltba brosstű alapokat, na majd azzal összefogatom mindkét oldalon 3-mal, amire virágot ragasztunk. Gyorsan hívtam is K.-t, hogy ugye nem adta el? A frászt hozta rám, mert azt mondta, de lehet…

Szerencsére volt még hat, így megvolt a jelmez alapja 5 perc alatt, már csak díszíteni kellett. Először a gombokkal akartuk az anyaghoz varrni a virágokat. Ebből hamar megjöttünk, és inkább a ragasztó pisztolyt töltöttük csőre…

Amikor ezzel is megvoltunk, még kevésnek tűnt, hiába ment már el ekkor több délelőttünk is a jelmezre, törhettük a fejünket mi kell egy tündérnek és mit tudunk megvalósítani. /Még a tanulás is háttérbe szorult a hétre (bár a négyes szorzó/bennfoglaló táblában profi lett Zs., mert ugye virágonként 4 szirom…)/

Kiegészítőnek fejpánt és varázspálca lett a nyerő. A fejpánt az nagyon egyszerű, csak zöld filccsíkot varrtunk össze, és virágokat ragasztottunk rá. A varázspálca… nos abból született pár, mert folyton eltörtem (rossz helyre pakolás következtében). Majd eszembe jutott, hogy van egy chips-es hengerünk, ha abban szállítjuk nem lesz gond.

Pont ma reggelre lettünk meg, így Zs, teljes Tavasztündér formájában jelenhetett meg a Kolompos együttes farsangi mulattságán, amire saját költésű versikével készült (nekem is volt két sorom benne, de láttam az arcán, hogy nem az igazi, így nagylelkűen hagytam, hogy kihúzza :o))

Tavasztündér én vagyok,

fagyot bizony nem hagyok!

Elszórok sok virágot,

s adok nekik illatot.

Elzavarom a telet,

s adok fáknak rügyeket.

No és a bejegyzés tárgya képekben:

Na és a jelmez mulatozás közben: