Anyuka teper egy iskola portáján.
Pénzt gyűjt jótékony célra. Elkapja Zs.-t, hogy napokon belül nagyon
szép dolgokat lehet majd venni, amit a gyerekek készítettek, és legyen nála
pénz, hogy az anyukájának (azaz nekem) szép dolgot adhasson ajándékba…
Úgy megdöbbentem, hogy rendesen
még a helyére se tettem a nőt (bánom is elhitetitek).
Csak annyira tellett, hogy Zs.-t
magamhoz fordítottam és emlékeztettem rá, hogy én a horgolós könyvet szeretném,
amit együtt rendeltünk délelőtt és előzékenyen elfejtem amint kifizettem. És az
igaz, hogy a többi gyerek is nagyon szép dolgokat készít, de feleannyira se
örülnék neki, mint annak, amit ő készít.
A nő meg pukkadjon meg.
ui.: csak a nő hozzáállásával van problémám, sőt vásárolni is szándékozunk a vásáron, amennyiben nem ő rontja ott a levegőt...
De kiakadtál! :)
VálaszTörlésMegvetem az olyan felnőtteket, akik a saját maguk előnyére befolyásolják a gyerekeket.
VálaszTörlésMondta volna azt, hogy erre és erre gyűjtünk, légy szíves szólj anyukádnak, hogy ilyen módon tudtok támogatni.
Akire hatással van az ő verziója, arra a finomabb korrekt módszer is.
Akiről lepereg az első, arról a második is.
Szóval nem csak visszatetsző, amit tesz, de még csak nem is hatékonyabb, mint a tisztességes mód.
Amúgy én nem vagyok az az első szóra támogatós fajta, megnézem, hogy kinek és mire adok. Éppen ezért nem értem, hogy lehet olyan gyerekem, aki első szóra mindenét odaad.
Az én gyerekeim hisznek az összes év végi csodalényben. Nem is a hisznek a jó szó rá, egyszerűen bizonyosak a Mikulás, az Angyal és minden más csodalény létezésében. Fel sem merül bennük, hogy dec. 6-án nem a Mikulás teszi a csizmájukba az ajándékot.
VálaszTörlésEzek után képzelheted, milyen fejet vágott Elsőszülöttem, (és mekkora volt az én fejem), amikor az osztály Mikulás-ünnepségén az egyik ilyen teperős anyuka elkapta a kisasszonyt, aki még ki se tudta bontani a csomagot, hogy
- Na, hogy tetszik a könyv, jót választottam?
Én elfogadom, hogy vannak olyan szülők, megfigyeléseim szerint általában anyukák, akik úgy érzik, életük bizonyos területein nem sikerül kiteljesedniük, ezért más területeken sokkal intenzívebben vannak jelen. De könyörgöm, az én gyerekeimet hagyják ki belőle!
Ezekkel az év végi ünnepekkel meg különösen tapintatosan kellene bánni, mert tényleg mindenkinél más a szokás.
És nekem már abból is halálosan elegem van, hogy rafináltabbnál rafináltabb módon kényszerítenek bele az óvoda / iskola alapítványának támogatásába. Már rég nem az ünnepről van szó, csak a pénzemet akarják. És aljas módon még a gyerekeimet is felhasználják.
Aktuális kedvencem a néptáncos Miklós-napi ünnepség. A lányok egy tálca sütit, a fiúk üdítőt vigyenek (= édességzabálás már megint, de ez most mellékes), amit majd a büfében meg lehet vásárolni. Megveszem az alapanyagokat, dolgozok vele, kifizetem a rezsit (sütő, stb.) és vásároljam meg még egyszer a büfében. Ja, és a részvétel kötelező. És örülnünk kellene, mert a bevétel természetesen az alapítvány számlájára megy. Én egyszer már azt szeretném látni, hogy az alapítvány számlájáról az a pénz valamilyen formában a gyerekem felé áramlik.