Johanna…

… Bonifác kishúga. Úgy volt, hogy hozzánk költözik, mert Bonifác (minden kényeztetés ellenére) tesómat választotta. Mi csak a szamarak vagyunk, ha nincs itthon a ló.

Johanna volt a legkisebb, sokáig aggódtunk érte, mert magától nem ment szopni, úgy kellett odarakni, mindig elkülönült. Ezt szerencsére pár hét alatt kinőtte.

Úgy beszéltük meg, hogy amint az ivartalanításból felépül, jön hozzánk. Még szerencse, hogy nem előtte, mert kiderült Johannának van egy kis jellembéli hibája, tudniillik bosszúállófajta.

A műtét előtti héten Johanna már úgy érezte elég nagylány, hogy világot lásson, így komoly feladat lett a benntartása, amit ő nyilván zokon vett, és ezt a tudomásunkra is hozta, azzal, hogy egyre inkább szem előtt hagyott kisebb-nagyobb kupacokat. Kezdte az ágy alatt. Köztes állomásként a fotel közepét szemelte ki. Végül, mivel ekkor még nem esett le, hogy ez elégtétel a bezártságért, kénytelen volt még nyilvánvalóbban fogalmazni. Mama ágya közepén elhelyezkedett, hangos, amolyan „simogass már meg” nyávogással felhívta magára a figyelmet. Mama jól idomított, így rohant eleget tenni a felszólításnak. Ahogy felemelte a macskát ott volt a kupac.

Mama megtört, így kísérettel kimehetett világot látni Johanna, hogy felszoruljon a fenyőfára, ahonnan nagy nehézségek árán lejutott, és ahelyett, hogy ölelő mancsaiba zárta volna az anyja, amint földet ért, jobbról, ballról felpofozta. Végül mindenki megnyugodott, Johanna újra az almot használta.

Igen ám, de tegnap Mama tévét nézett, Lady-vel a karján. Így utólag már érti Johanna lapos pillantásait, mert utólag mindenki okos. Ha előre is okos lett volna…

Éjjel arra ébredt, hogy fészkelődnek az ágyán. Nem szokatlan, de azért megnézte mi a helyzet. Johanna csukott szemmel gubbasztott rajta. Mama így oldalra fordult és aludt volna tovább, amikor is éktelen bűz csapta meg az orrát. Johanna lekupacolta…

Az a szerencséje, hogy Mama idegei vasból vannak, és nem kapott hisztériás rohamot az inzultus miatt, mint én tettem volna, mert engem csak egy valaki kupacolhatott le büntetlenül, de ő már szobatiszta, és nem is bosszúállófajta. Így Johanna testi és az én szellemi épségem érdekében Johanna Mama cicája marad. Mi meg megpróbáljuk magunkhoz édesgetni Ladyt.