Oldalak

Címkék

5.-ben (2) 6. osztály (2) ajándék (10) ajánló (36) algoritmus (3) állandó madarak (6) állati (18) angol (10) anyák napja (3) az úgy volt... (73) befőzés (1) bibliai (1) biológia (1) buék (2) comenius logo (2) csere (14) cseréljünk (6) csináld magad (2) díj (1) egészség (1) egyéb piac (1) emlékhely (1) ének-zene (10) évfüzér (33) fabrika (112) farsang (5) feladvány (1) fizika (7) foglalkozások (3) fonalas (12) főnév (1) geometria (4) gyereknap (1) gyereknevelés (2) gyerekszáj (62) gyöngyszövés (1) hajtogatás (1) háztartástan (8) helyesírás (8) helyesírás füzet (1) hittan (9) hivatalos (3) hóember (7) hogy mik vannak (1) horgolt (41) hulladékból (13) humor (2) húsvét (6) idézet (1) igék (2) így tanulunk mi (2) informatika (9) irányok (2) írás (15) irodalom (3) j/ly (2) játék (17) játékpiac (4) jeles napok (51) karácsony (6) katica (1) kirándulás (1) kirigami (6) kísérlet (7) konzervgyár (2) Koppány mesék (1) kotta (11) köd (1) könyvajánló (9) környezetismeret (35) kötelező olvasmány (9) kötés (1) kötőgép (1) kötőkerék (6) közlekedés (3) közmondás (1) kresz (1) krónika (8) lapoc (1) lapozó (32) lapozó lépésről-lépésre (3) lapozó piac (17) lapozós hulladék (2) leírás (41) letöltés (1) letölthető (60) levélhullás (2) logika (2) madarak (1) magyar (7) matek (21) matematika (35) matka (22) méh (1) mese (12) Miért szeretem? (2) mikulás (2) minta (2) mókacagás (3) napirend (1) nemezelés (4) népdal (1) novella (13) nőnap (1) nyelvtan (17) nyúl (1) oktatótáblácska (2) olvasókönyv szülőknek (4) otthonoktatás (2) ősz (3) ötletkaptár (1) pálcikás szövő (1) paleo (2) rajz (9) recept (12) római számok (2) rovás (8) saját minta (15) sapka minta (1) suliváró (4) szív (2) szófajok (5) szorzás (12) szótárlap (2) szövés (1) találós (5) tanulda (18) tavasz (1) technika (33) tél (4) természetismeret (7) tervbevéve (1) tipp (5) tollbamondás (1) töri (2) törtek (3) történelem (1) tréfa (2) tuti (1) udvari játékok (4) ügeskedd (2) ügyeskedd (70) varázsfazék (5) váróban (5) varrás (3) vers (47) versek (4) verstanulás (2) vicc (2) virág (1) vizsga (4)

FONTOS!

Ha hozzászólsz egy régebbi bejegyzéshez, nem feltétlenül veszem észre. Ha valamit biztosra szeretnél, hogy eljusson hozzám, írj e-mailt!

2016. június 21., kedd

Megtaláltam...

... Őcsaholóssága bemutatkozását, amit anno azért nem osztottam meg, mert hosszas betegeskedéssel indított, és az aggodalom elvonta a figyelmünket.

Gondoltam beköszönök, mert a blog olyan mostanában, mint a kóbor kutya vacsorája, hol van, hol nincs. Nem véletlen terelem a kóbor kutyákra a szót, mert én is majdnem az lettem, de a sajnáltatásom meghagyom későbbre, vagy majd kiadom valamelyik emberemnek.

Ma a menhelyre kijöttek. Szégyenkezve, mert le volt beszélve egy különleges színű, drótszőrű vizslaféleség, de végül azt mondták ő túl szép, kapkodni fognak érte, és amúgy a tesómon is megakadt a szemük, de a modellszépségű elcsábította őket, gyorsan le is foglalták. Ja mert a tesóim meg én tucatkülleműek vagyunk. Amint látjátok, én igazán tisztában vagyok az emberek kifejezéseivel, de valahogy ez a tucat nem fér a fejembe, mert ez elvileg azt kellene jelentse, hogy tök átlagos. De én hogy lehetnék átlagos? Még nem döntöttem el, hogy leálljak tisztázni vele, vagy engedjem el a fülem mellett.

Hogy miért nem a tesóm van itt akkor? Ez nagyon szomorú, de reméljük minden jobbra fordul majd. Ugyanis ő megbetegedett, és nem adták ki. Amíg ezen kétségbeestek, engem a kennel társaim megtámadtak. Volt ott egy nagyszájú kis mitugrász. Az kezdte, aztán mindenki más is nekem ugrott. A menhelyes gazdáim leszedték rólam a többieket, de aztán még kétszer nekem ugrottak, így épp kivettek, hogy másik kennelbe tegyenek, amikor azt mondták az embereim, hogy nem addig a’ hazavisszük. Szerencsére a menhelyes gazdáim benne voltak. Mondjuk már előtte puhítottam őket, mert amikor a ketrec elé guggoltak, én kinyúltam a mancsommal a tenyerükbe tettem és húztam befele a kezüket.

A nagyobbik lány gazdám (azért hívom így, mert azt mondta kutyabecsinált lesz belőlem, ha nevesítem) bevallotta előítéletes a kutyákkal, pláne a kiskutyákkal. Ezért, amikor a kocsiba szálltunk azt várta gyötrelem lesz a hazaút egy félő rakoncátlankodó kiskutyával. Na persze… Végig csodásan viselkedtem, egyszer-kétszer nyüsszentettem, de ezt nem hányta a szememre, mert tudta, hogy egy kocsiból dobtak ki a menhely elé. Mondta, hogy most jobb lesz a vége, és elhittem neki, mert ölelt, és a másik úton ez nem így volt.

Hazaérve aztán azt hitték szoborrá váltam, mert az ölelésükből el se moccantam. Pedig nem vagyok nyámnyila, ezt elhihetitek. Egyszer csak feltűntek a macskák. Na őket alaposan megugattam, mert én is előítéletes vagyok. Aztán felvilágosítottak, hogy ez itt a csordám, és itt bizony nem demokrácia van. A vezetőséget az embereim alkotják kor szerint csökkenő sorrendben, aztán a macskák, szintén kor szerint, majd Misa nyúl jön. Mondjuk őt még nem láttam, de nem vagyok benne biztos, hogy tudom kedvelni, ugyanis a kisebbik lány gazdám a vacsora után kifejtette, hogy Misa érezhette rajta a kutyaszagot, mert most nem tűrte a simogatást. Éppen ezért ő már tuti beelőz az étkeztető sorban. Némi vigaszt nyújt, hogy a macskákat legalább én előzöm be, mert a fiú emberem azon az állásponton van, hogy az a macska, aki nem bírja kivárni a sorát, foghat egeret. Míg én meg a Misa nem tudunk magunknak élelmet szerezni.

Az étkezésről jut eszembe. A menhelyes gazdám útravalónak csomagolt flancos tápot nekem, mert ahhoz vagyok szokva, és nem fogok én akármit megenni. Ez nagyon kedves volt tőle, de ha nem is volt gyerek-kennelem, jó modor azért szorult belém. Nem válogatok, de legalábbis első este nem, és ettem, amit az új családom. Még sült krumplit is lejmoltam. A szűkös időket nem feledve azt gondosan elástam az asztal alatt. A cenzúrás kisasszony itt rágja a fülem, hogy szúrjam be, hogy kint vacsoráztunk, odabent nincs akkora kosz, hogy ásni lehessen benne.

Amúgy becsületemre váljék, a macskákat kezdem éppen csak megugatni. Mondjuk az egyik olyan, de olyan öntelt, hogy tátva maradt tőle a szám, tátott szájjal meg még nem tudok. A másiknak meg cirkuszi akrobaták voltak az ősei, fújt egyet, majd seperc alatt magaslatokra küzdötte magát, hogy onnan megvetően szemmel tartson. Utána mászni még nem mertem, a nyakam meg belefájdult volna, ha olyan magasra ugatok. Végül van a legkisebb. Na nem méretre, mert széltében tán sorelső, hanem korban. Vele meg azért nem jó kekeckedni, mert kisebbik lány emberem nagyon oda van érte. Na meg a színeink tökéletesen passzolnak egymáshoz, tán vele kéne szövetségre lépnem, hogy a szamárlétrán feljebb kapaszkodjunk. Majd kiderül!

Zárom soraim, már nagyon álmos vagyok, vár a vadiúj takaróm, ami csak az enyém! Hellóbelló!

Tessék? Hogy a nevem miért nem árultam még el? Mert még nem jegyeztem meg. Na de a kedvetekért rákérdeztem: Frida.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...