Zs. határozottan rossz evő volt. Alma, uborka, trappista sajt, kakaós csiga, (alig)leveses tészta ami lement, és „jónapot”. Amit én akkor elszenvedtem védőnő, nagyi, anyukatársak fronton… sokat sóhajtoztam: „Bár ne lenne ilyen finnyás ez a gyerek!”…
Sok mindent kipróbáltunk, volt hatalmi szó, megvesztegetés, és „kalandok” /ez utóbbi volt a leghatékonyabb/. Majd egyszer maga is elkezdett kísérletezni, új ízeket teremteni L’ecsó Remy hatására.
Ma például sajtot olvasztott, egy kis bio, sós fűszerkeveréket szórt mellé /szerintem borzalmas, na de ki vagyok én, hogy ez számítson/, majd a korábban felszeletelt almát a sóba nyomkodta, mint nyáron a paradicsomot.
Nyilvánvaló, hogy kiült az arcomra a borzalom, mert közölte velem: „Új ízeket teremtek!”.
Van-e tanulság? Még szép!
Akármilyen kétségbeesett is vagy, vigyázz mit kívánsz!
Az én nagyobbik fiam igazi "új íz teremtő": bolognai spagetti kakaóval megszórva, lekvároslinzer-krumplipürével-vöröshagymafejet harapott hozzá,főtt virsli-ketchup-majonéz-lekvároskenyér, úgyhogy fel a fejjel, most jön csak a java! Jelszava: Ha a jó Isten külön-külön finomnak teremtette, miért ne lenne finom együtt?! üdv Livia
VálaszTörlésSzeretem, ha egy gyerek ésszel és/vagy humorral meg tudja magyarázni az ilyen "hátborzongató" dolgokat. :)
VálaszTörlésEzt a jelmondatot azonban nem árulom el Zs.-nek, mert ezzel szerelne le onnantól kezdve mindig. :D