A képek nagyíthatóak!
A hengert készítését szerettem volna először megmutatni, így a csuszkát balra, a kör fölé toltam.
A szálvezető kampó előtti részébe alulról felfelé bújtassuk át a fonalat, a másik részébe még ne, mert csak nehezebbé tenné a kezdést.
A fonalvéget lógassuk be hátra, a gép gyomrába.
Lassan kezdjük el mozgatni a forgató kart, és hagyjuk, hogy az első kampóba beleakadjon a fonal.
Forgassuk tovább, az első kampó tovább haladva visszahúzódik a tárcsába. Közben a második kampó elől húzzuk el a fonalat, hogy "üres kézzel" álljon tovább.
Folytassuk ezt (kap fonalat, nem kap fonalat, kap fonalat, ...), míg újra az első kampó kerül sorra. Akkor így néz majd ki:
A szálvezető másik felébe most húzzuk bele a fonalat ott ahol a kis gyűrűk be vannak vágva.
Ha egy színű fonallal dolgozunk (azaz nincs színváltás), már csak tekernünk kell, míg a kívánt hosszt elérjük.
Közben azért ügyeljünk arra, ha így felemelkedik a fonalvezető alja, az azt jelzi feszül a fonalunk, és kampótörés várható.
Ilyenkor igazítsuk vissza, és lazítsunk a fonalon, például úgy, hogy egy jó adagot letekerünk belőle (hamar fogy, mert haladós).
A kezdés módjának köszönhetően, ha a gép gyomrába lógatott szálat meghúzzuk, szépen összezáródik:
Bár nem időrendi sorrendben, de szintén az lenne a kérdésem, mint a kötőkeréknél: gyorsabb-e ezzel a munka, érdemes-e a kattogást hallgatni? Vagy inkább a gyerekek kézimunkával való megismertetésére, megszerettetésére jó?
VálaszTörlésAz eredménye egyébként nagyon tetszetős.
Ezzel a leggyorsabb a munka. Sőt hipersupergyors. Akinek nem a kötőtű forgatása a lényeg, hanem a kész holmi, annak csak javasolni tudom.
VálaszTörlésKöszi!
VálaszTörlés