Nem szerettem a zsenlíadrótot, mint kézműves alapanyagot, aztán úgy jártam most vele, mint tavaly a hungarocellel. Egy lökés, és máris cimborák lettünk.
A barátságunk kezdetét ez a könyv jelentette:
A jobb felső sarokban lévő fa vett rá, hogy megvegyem a könyvet, alaposabban csak itthon néztem át, de még jobban megörültem annyi szép dolog van benne.
Nem volt itthon a leírt színű zseníliadrót, így diófa helyett tündérfa született.
Nem akart megállni így Zs. rövidebbre vette a törzset és a gyökereket lombszínű fagyöngyökkel megtámogatta. Végül is egy tündérfa olyan, amilyennek csak szeretnénk :). A gyökérből maradt dróttal Zs. addig játszott, míg EZ lett belőle.
Néhány nagyítható mintaoldal.
Nagyon tetszik!
VálaszTörlés