Adódott egy ilyen probléma, nyilván utolsó pillanatban, nehogy vásárlással meg lehessen oldani.
Bár van itthon trombita, de hol ér az fel az anyósnyelvvel?
Mindenféle vásárolt papírunk van, de egy sem hasonlított anyagában az eredetihez. Már éppen kétségbeestem, amikor eszembe jutott, még egy dobozka, amiben többek közt a csokis papírok is vannak. A hosszabbik oldala mentén félbevágtam.
A rövidebbiken meg összeragasztottam. Aztán a két szélét behajtottam a közepéig, és itt is összeragasztottam celluxszal.
Gyanús lett, hogy innen hiányzik valami. Megvizsgáltam az eredeti példányt és tényleg. A drót! Amitől tekeredik.
Na az nincs itthon. Nem lehet, hogy ne legyen itthon. Hol egy zsebi, mert nincs itthon. De akarom, hogy legyen itthon. Olyan nincs, hogy ne legyen itthon.
Így elvoltam a gondolataimmal, amikor eszembe jutott, hogy pár éve a gyöngyözős fellángolásomnál tuti beszereztem. Gyorsan gyöngyös dobozt kikutattam, és ott volt benne. Én mondtam, hogy olyan nincs, hogy ne legyen itthon. :o)
Elkezdtem felragasztani, erre a cellux belém kötött. Gyorsan helyre raktam, mert nehogy már a nyúl vigye a puskát.
Feltekertem, aztán innen elfelejtettem fényképezni, annyira izgatott lettem, hogy még a végén sikerül.
Úgy kértem vissza Tizenegytől, hogy legalább a végeredményről legyen kép. Mondjuk sok mindenről nem maradtatok le, már csak a sípot kellett bedugni az egyik végén és körbecelluxozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése