Kaptam az egyik tanítványomtól egy emlékkönyvet, hogy alkossak bele valamit. Kisebb pánikrohamot kaptam, mert egy emlékkönyvet komolyan kell venni és nem csak belebarmolni valamit. Na de én meg a rajz... Gyorsan legyűrtem, mert jött a következő óra.
Aztán pár óra múlva belelapoztam az emlékkönyvbe, és akkor már komolyabb pánikrohamom lett. Olyan szép rajzok és gyöngybetűs útravalók vannak benne, hogy csuda. Mivel azokkal felvenni úgyse tudom a versenyt, arra jutottam, hogy akkor a cél valami tipikus legyen tőlem.
Próbáltam valami kis különlegességet belevinni (pausz papír), valami életbölcsességet átadni (Szent-Györgyi idézet). Ez utóbbit kis csavarral, ne csak pár sor szöveg legyen, hanem arc is társuljon hozzá, és nagyon megörültem a bélyeges képnek, mert odavagyok a régi bélyegekért.
Ezt lett belőle, na meg egy aláírás a végére, de az lemarad, mert a blog még mindig névtelen. :)
Megszerkesztettem a megszerkeszteni valót.
Kivágtam, majd kétoldalas ragasztószalaggal lapozhatóvá tettem.
Majd hosszadalmas centírozással a helyére ragasztottam. Tán ez volt a legnehezebb. (Aggodalomra semmi ok, itt még nincs beragasztva.)
Aztán még aláírás, és dátum.
hip hip hurrá
:o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése