Hóember, versek

Csukás István Dal a hóemberről Hideg szél fúj, hogy az ember Majd megdermed. Kinek jó ez? Csak a kövér Hóembernek! Szeme szénből, az orra meg Paprikából. Lába nincs, de minek is, ha Úgysem táncol. Ütött-kopott rossz fazék a Tökfödője, Megbecsüli, hiszen jó lesz Még jövőre. Seprűnyél a nagyvilági Sétapálca, El is mehetne, ha tudna, Véle bálba. Ilyen ő, az udvarunkon Nagy gavallér, Bár rajta csak ujjal rajzolt Az inggallér, Mégse fázik, mikor minden Majd megdermed, El is mennék, ha lehetne, Hóembernek! Zsadányi Lajos Répaorrú hóember Répaorrú hóember, szénfekete szemekkel Fején vasfazék, kajla, csuhéból van a bajsza Szájában rossz csutora, őrködik, mint katona. Sarkady Sándor Hóember Szikrázik a hótenger Elkészül a hóember Hótenger, hótenger Répaorrú hóember! Seprűnyél a kezébe Vasfazék a fejébe Hótenger, hótenger Répaorrú hóember!

Gyárfás Endre Hóember Hóembernek jó a dolga. Sosem tüsszent répa orra, Nem didereg, habár pőre, S nem lúdbőrzik fehér bőre. Sok dolga van hóembernek. Őrzi éjjel is a kertet, Széles vállán cinkék rigók Csipegetnek ennivalót. Hóember a jó barátunk. Nem csoda, hisz mi formáltuk. Üdvözöljük minden reggel Forrón, szívből szeretettel. Forrón -, no de nem annyira, Hogy el kelljen olvadnia. Enyedi György A hóember Fekete szén a szemem, szép sudár a termetem, orrom répa, nagy darab, a fejemen vaskalap. Szám is van, fülemig ér, hónom alatt seprűnyél, s hósubámon - még ilyet kilenc apró gomb fityeg. Ág hegyéről csöpp veréb szállt a vállamra elébb: arra volt kíváncsi tán, hogyan szelel a pipám? Tóthárpád Ferenc A hóember Bár neve: ember, hóból a lába, hóból a törzse, hó a ruhája. Tán nem is ember! Vagy talán mégis? Meg sose moccan, tudja a szél is. Két szeme: két gomb, Répa az orra. Szén-mosolyáért Pisti csúfolja. Karjai ágak, „ég fele néznek”! Hessegetik a széncinegéket.

Donászy Magda Hóember Mérgesen néz a hóember! Hozzányulni senki sem mer. Kezében a seprű nyele, megbírkózni ki mer vele? Mozdulatlan áll a helyén, szalmakalap Van a fején. Se nem eszik, se nem iszik, mégis egész télen hízik. Ha jönnek a meleg napok, nagyot sóhajt: -elolvadok!- Tavaszra csak helye marad… meg a seprű, mag a kalap. Donászy Magda Hóember Hóna alatt seprűt szorít, Pedig nem is sepreget. Bizony ésszel fel nem éred, Ez az ember ki lehet. Hóval, faggyal nem törődik, Tűri némán, szótlanul, De mikor a tavaszt érzi, Mint a patak, könnye hull. K. László Szilvia Hóember Hóból van a szoknyája, Hóból van a kabátja. Orra répa, szeme szén, És a feje tetején Lyukas fazék díszeleg. Kitaláltad, hogy ki ez?

Szalai Borbála A hóember sétabotja Recseg a hó, csikorog, mégis nevet, vigyorog a nagy orrú, pocakos, ütött-kopott kalapos hóember. Nagy bekecse földig ér, hóna alatt seprűnyél - büszke is rá a pohos, lyukas fazék kalapos hóember. Néha metsző szél oson kalapjába száz likon, s kalpagját bár tépdesi - vigyorogva eltűri a hóember. Ha jönnek a kuvaszok, s egyik-másik rámorog - jót kacag a vén pohos, horpadt fazék kalapos hóember. Ám az égre kandikál, ha ragyog a napsugár... Nem vigyorog, nem nevet, rosszat sejtve megremeg a hóember. Végét járja tán a tél?... Jó, hogy itt a seprűnyél: ez lesz majd a sétabot, ha egy éjjel eltotyog a hóember.

Osváth Erzsébet A három hóember Körös-körül Hótenger. Rajta három Hóember. Oly egyforma Mind a három, Mint tojások A vásáron. Barátkoznak a Varjakkal, A rigókkal, Cinegével. Villanyokként Világítanak Sötét este, Sötét éjjel. Hósubában Sosem fáznak. Hógombócot Vacsoráznak. Egri Szilvia A hóember Kisétáltam az udvarra nézni, hogyan hull a hó, s azt gondoltam, egy hóembert építeni volna jó. Elterveztem szépen, sorban milyen is lesz, hogyha áll. Kell egy répa, szén, meg kalap, s a nyakába hosszú sál. Úgy helyezem el, hogy reggel az ablakból lássam őt. Hógombócot főzök neki, attól aztán nagyra nő. És ha látom, szénszeméből lassan langyos könny csorog, hogy el ne olvadjon szegény, a mélyhűtőbe tolom!

Gazdag Erzsi Milyen volt a hóember Megkérdeztem decembertől, Mit tartasz a hóemberről. Azt felelte december: Jó ember a hóember. Kivallattam januárt, Ki az ablak alatt állt. Hóember, hóember, Jó barátom, jó ember! Jót nevetett február, A hóember? Reám vár! együtt járunk, komázunk, Egy pipából pipázunk! Március szólt: hallottam. Itt lakott az udvarban, Eltűnt! Nem is ismertem! Hóból volt a hóember! Gazdag Erzsi Hóember Udvarunkon, ablak alatt Álldogál egy fura alak Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája, Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap. Mentovics Éva A dolgos hóember Jégből van a topánkája, roppan a hó alatta. Fújhat a szél, mégsem bánja, megóvja a kalapja. Hullhat a hó egész héten, süvíthet a fergeteg, kacaghatják, az se bántja, hisz a dolga rengeteg. Vesszőkosár lóg a karján, odajár a sok madár. Ilyen sűrű hóesésben ennivalót hol talál? Ezért aztán sok a dolga: kínálja a sok magot, s vígan nevet, mikor a sok apró cinke jóllakott.