Tavalyi lucás dolgok ITT.
Udud István
Tizenhárom
Egyszer volt, hol nem volt,
mindegy, itt vagy ott:
tizenhárom vén szipirtyó
seprűre kapott.
mindegy, itt vagy ott:
tizenhárom vén szipirtyó
seprűre kapott.
Szálltak, szálldogáltak,
hisz repülni kéj,
tizenhárom nap múlt el és
tizenhárom éj.
hisz repülni kéj,
tizenhárom nap múlt el és
tizenhárom éj.
Tizenharmadika,
péntek lehetett
éppen, mikor úgy gondolták,
szálltak eleget.
Le is ereszkedtek
oda, ahova,
oda, ahova,
hát ott volt egy kacsalábon
forgó palota,
forgó palota,
abban tizenhárom
volt az emelet,
tizenhárom vasorrúval
éppen tele lett.
volt az emelet,
tizenhárom vasorrúval
éppen tele lett.
Megéheztek szörnyen,
jött a vacsora,
tizenhárom fogás volt a
banya-lakoma.
jött a vacsora,
tizenhárom fogás volt a
banya-lakoma.
No, csaptak utána
olyan csuda bált:
talpuk alá tizenhárom
ördög muzsikált.
olyan csuda bált:
talpuk alá tizenhárom
ördög muzsikált.
A boszorka-táncnál
nincsen semmi szebb.
Válj magad is boszorkánnyá,
hogyha nem hiszed!
nincsen semmi szebb.
Válj magad is boszorkánnyá,
hogyha nem hiszed!
Mentovics Éva
Luca széke és a boszorkányok
Decemberben Luca széke
miről híres, ki tudja?
Barkácsolj majd te is egyet,
s rálelhetsz a titokra.
Tizenhárom fajta fához
végy jó erős szerszámot,
kezdetnek az épp elég lesz,
ha a kérgét lehántod.
Drótot, szeget sose használj,
s tizenhárom darabból,
facsapokkal illeszd össze
– úgyis rájössz magadtól.
Minden este faragj rajta
tizenhárom napon át,
s meglátod, hogy valót mondok,
nem csak ósdi babonát.
Háromszöget formáljon majd
– s tudja, aki faragja –
jó erősen illeszkedjen
minden egyes darabja.
Hogyha kész a Luca széke,
ami most jön, semmiség:
hogyha ráállsz meglátod a
boszorkányt a szentmisén.
No de aztán fürgén iszkolj,
s hints egy zsáknyi mákszemet,
azzal a sok gonosz banyát
egész biztos, rászeded.
Amíg ők a mákot szedik,
szaladj haza vágtázva,
s ne tétovázz, égesd el a
székedet a kályhába’.
Tóth Bálint
Lucaszékre álltál
Lucaszékre álltál,
Hány boszorkányt láttál?
Likas főzőkanálon át
angyalt is találtál.
Havas téli templom
fehérben menyasszony,
jégcsap kötőtűkkel vár a
tavasz-javasasszony.
Lát a pásztor álmot,
legelőkön lángot,
hasig hóban megrekednek
a háromkirályok.
Kocsonyában körmök,
öreg bőgő dörmög,
hóbubára a jászolban
villát hány az ördög.
Barom meg nem szólal,
bárány sem fennszóval,
népek gyűlnek a tornácon
aganccsal, ki tollal.
Orján szúrós torma,
koccintgatnak sorra,
vörösborral, pálinkával,
mennyegzőre, torra?
Kakas szól, szédülnek,
Lucaszékre ülnek,
földön túlra, holdon túlra
szépen elrepülnek.
Már alig világol,
mákszem a föld távol,
azt is lesöpri egy angyal
az ég asztaláról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése