Délután felhívott Mama, hogy
Pertli nem találja a helyét, kiment, majd nyomban utána verte is az ajtót.
Nyávogva kérte a szeretgetést, majd elfogadta, hogy Mama a bélelt dobozba tette.
Míg erről telefonon értesültünk el is folyt a magzatvíz.
Egy óra múlva kibújt az első
cica, majd 20 percenként követte két kistestvére, így mire odaértünk már nagycsaládosként
üdvözölhettük Pertlit. Aztán újra elkezdett lihegni, de csak a méhlepény jött
ki. Azt mondtam neki, hogy most már elég, igazán nem kell több.
Ezt a kijelentést rövid úton
megbántam, mert a 3. kiscica után 40 perccel kibújt a 4. is. Csakhogy percekig
nem mozdult. Mama és én elkönyveltük, hogy biztos sokáig volt bent, Pertlinek nem
volt ereje idejében megszülni. Nagyon bántott a kijelentésem és visszamentem
szuggerálni a kismacskát, aki vagy 10 perc után mintha megmozdult volna… Majd
megint, és egyre gyakrabban. A végére ugyan olyan aktív lett, mint a tesói.
Pertli viselkedése ezután megváltozott. Pozíciót
váltott, szétcsapott a rendetlenkedő kölykei közt, sorba rendezte/terelgette
őket, így arra gondoltunk teljes a létszám, így nyugodt lélekkel, hogy már nem
maradunk le semmiről, hazaindultunk.
Gondolom nem lep meg senkit, mire
Mama hazaért (hazakísért minket, mert Zs. nagyon kimerült, ami kétheti nem evés
után nem csoda, hiszen jelenleg a 135 cm mellé 24 kg ) ott volt az 5.
kiscica.
Itt még éppenhogycsak nagycsaládos
Ez a kiscica Füles, mert mindenáron be akart jutni Pertlibe a fülén keresztül. Biztos annyira bejött neki a születés, hogy úgy gondolta megy még egy kört.
Mivel éppen úton volt a negyedik tesó, ezt Pertli nem sokáig tolerálta, és egy kecses mozdulattal a bal felső sarokba söpörte. Majd enyhítve az anyai szigort, kicsit megnyalogatta.
Gondolta kicsit megpihen, amíg lehet
Itt pedig a sokáig mozdulatlan negyedik, aki ezzel a Málé nevet érdemelte ki.
Az ötödikről még nincs kép, de ő a szépen csengő Vagytokmég nevet kapta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése