Megkérdeztem vizsga után a tanító nénit, hogy mi lesz a kötelező olvasmány. Azt mondta, hogy még nem biztos, de szeretné a Kincskereső kisködmönt. Meglepett vele, mert sok „rosszat” olvastam erről a regényről mostanában. Leginkább azt róják fel hibájául, hogy szomorú és idejét múlt.
Én nem igazán emlékeztem már a
történetre, de ha eszembe jutott nem volt bennem viszolygás. Azért gondoltam
elolvasom először magam, hogy felkészülhessek a nehéz részekből, azaz épkézláb
kérdéseket és válaszokat adjak Zs.-nek.
A 23 fejezet alatt 4 szereplő hal
meg (és még szó esik párról). Ami nem is olyan sok, ha azt nézzük, hogy mikor
játszódik. Nem akarok abba belemenni, hogy ma már jobb világot élünk,
mert lehet vele vitatkozni, de azért van benne bőven igazság. Nem szabad
megfeledkeznünk arról, hogy mindig lehet rosszabb, főleg ha nem teszünk ellene
(néha sajnos akkor is).
A betegség megakasztott minket a
feldolgozásban, de ez idő alatt én beleolvashattam a kész olvasónaplókba. Az a
véleményem, hogy ezek biztos nem viszik előbbre a Kincskereső kisködmön regény
ügyét… Nem segít (sőt!) kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, így az a
szülőkre és a tanító nénikre marad.
Én nagyon várom már, hogy újra
belevessük magunkat, közben foglalkoztat az is Kedves Olvasók, hogy van még olyan suli, aki
ezt adta fel kötelező olvasmánynak, és melyik osztályban erre nyárra?
Nem túl régi tapasztalatom jut eszembe erről. Speciális ("kisegítő") suliban ötödikesek olvasták el több hónap alatt együtt a tanító nénivel, a magyarórák terhére. A sok nehézséget látott gyerekek mélyen átélték a történetet, mélyebben, mint az átlagos családokban nevelkedő társaik. A kor megváltozásáért nem a könyv a hibás...
VálaszTörlésIlyen oldalról még nem is gondoltam végig, hogy vannak olyan iskolák, osztályok, ahol sokkal többet mondhat. Szerencsések a gyerekek a tanító nénijükért. (Egy rokonom a helyi kisegítő suliba járt, ő nem volt ilyen szerencsés, sőt...)
TörlésNegyedikben szoktuk feldolgozni a régi sulimban és a mostaniban is. Közösen persze, szinte rámegy az egész év, mert hetente egy óra erről a könyvről szól. Először féltem tőle rettenetesen, hogy nehéz lesz meg szomorú és mennyire távol áll a gyerekektől ez a világ... Nagyon kellemesen csalódtam, szerettük és nem kicsit.
VálaszTörlésSzerintem, ha egy normális érzelmi világú ember végig vezeti rajta a gyerekeket, akkor a többségnek pozitív élményt ad. Nem lep meg, hogy a vezetéseddel sikerült megszeretni a gyerekeknek.
TörlésNegyedikes fiamnak volt kötelező olvasmány. Ő egyébként nagyon sokat olvas, állítom, hogy pl.a mai magyar gyerekirodalomból többet olvasott, mint a tanító néni.
VálaszTörlésUtálta.
Egyes felmérőt írt belőle- mert nem volt hajlandó elolvasni néhány fejezet után. (Kitűnő tanuló.)
Mivel látta, hogy tényleg mérges vagyok, elolvasta, az olvasónaplója négyes lett, nem segítettem neki, megnéztem, úgy véltem, meg tud vele birkózni. Gyakorlatilag minden gyereknek ötös lett rajta kívül, a dislexiástól SNIig, mert anyuka, apuka a netről megírta helyette.
Biztos vagyok benne, hogy lehet jól kommunikálni ezt a könyvet is a gyerekeknek, fenti hozzászólón kívül én is ismerek nem egy tanítót, aki jól csinálja. DE annyi jó mai -és egyben örök - témájú, nyelvű, hangulatú magyar író által írt könyv szól ennek a korosztálynak, hogy én a Kincskeresőt akkor venném elő ( én is magyar szakos tanár vagyok, bár középiskolai), ha olvastak már könnyebbet, megszerették az olvasást, az átélést, a közös feldolgozást,az eljátszást. Akkor azonban elővenném.
Ha tanító néni lennék, én megpróbálnám megkedveltetni mindenkivel, mert jó. Viszont olyan esetben, mint a fiad, akinél nyilvánvalóan nem azzal van a gond, hogy "hisztiből" nem akarja, nem rontanák azzal a helyzeten, hogy rákényszerítem (és ezt nem rád, hanem a tanítóra írom). Eleve nem is íratnék "klasszikus olvasónaplót" még alsóban.
TörlésAbban is igazad van, a saját bőrömön tapasztalom, hogy diákként voltak dolgok, amik hamar jöttek és nem tudtam őket értékelni, majd felnőttként újra előkerültek és akkor másképp láttam és már értékeltem is.
Végül örülök, hogy te is úgy gondolod előbb-utóbb, helye van az olvasni valók között. :)
Én az utóbbi osztályommal már nem olvastam el. (Egyébként mi is harmadikban olvastuk, negyedikben pedig a Tüskevárat.) A kollégákkal azt beszéltük, hogy nehéz a szövegezése, sok dolgot nem értenek meg belőle a gyerekek. Gyenge osztály volt, nehezen haladtunk az olvasókönyvvel is. Részleteket én olvastam fel belőle a tízóraizás alatt, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Úgy jobban értették, viszont mint már említettem, amikor ők eljutottak egy mondat végére, már nem emlékeztek a mondat elejére. A mostani osztályom szeret olvasni, még gondolkodom, hogy belevágjunk-e.
VálaszTörlésA fiamék másodikban Csukás István: télitücsök művét olvasták el közösen és előre megírt feladatlapszerű (egyes fejezetekhez kérdések, rövidebb-hosszabb válaszokkal, rajzokkal) olvasónaplóval. Harmadik első félévében Fekete István: Vuk műve volt a soros, itt már hosszabb válaszos kérdésekkel, hasonlóan a második félévben Tatay Sándor: Kizsi Pál művével. Sőt Nagyvázsonyba mentek erdei iskolába. most nyárra lehetett kérni két műhöz olvasónaplót, de csak aki szerette volna (év elejére potyaötös?): Eric Kastner: Két Lotti, Milne: Micimackó a két könyv, mivel nem voltunk az évzárón nem tudom, mi lesz jövőre a kötelező. Az én segítségem eddig annyi volt a kötelezőhöz, ha elolvasta már egyszer, akkor az adott fejezetet, amire aktuálisan a kérdések vonatkoztak felolvastam neki.
VálaszTörlésÉn azért nem értem a kötelező olvasmányokban azt a részt, hogy miért elvárás, hogy a gyermek ezt egyedül dolgozza fel, olvassa vígig, írjon róla. Őszinte leszek, nekem még a Toldit is felolvasták, pedig az nem alsós, meg a Robinsont is. És a mai napig nagyon szeretek felolvasást hallgatni.
VálaszTörlésSzegeden szoktak a vakok intézetébe szervezni, én is el szoktam menni, de hallgatni jobban szeretem, pedig soha sem ellenkeztem egy kis szereplés ellen.
Visszatérve, szerintem nagyon jó könyv, Bernát 4 éves, már olvastam neki belőle részleteket, és nagyon tetszett neki, azt mondta, hogy olyan jó hallgatni, mert jól van megírva! És felolvasva látja az ember, hogy mit ért és mit nem, van lehetőség megbeszélni a nehezen érthető részeket, vagy ha valaki nagyon jól ismeri a regényt, akkor előre feldolgozni pl a tárgyak nevét, amelyek ma már csak tájházakban fordulnak elő.
4 ember halála, háát, szegény gyerek a mai világban belenéz egy híradóban, 5 percen belül több halálról értesül! Filmet nézve meg pláne. És gyermekeknek szóló mesékben is halnak meg szereplők.
És az is tény, hogy gáz, hogy nem tanítanak mai irodalmat, ez olyan, mintha fizikát csak Newtonig tanítanának.
Egyetértek, szerintem is sokkal több lehetőség van benne, ha együtt dolgozzák fel. Ráadásul más dolgokat lát(hat) meg egy gyerek és egy felnőtt, tehát a közös iskolai (vagy szülős) feldolgozások során mindkét fél kap valami pluszt.
VálaszTörlésManapság nagyon sok gyerek nem tanult meg rendesen olvasni, így nem is szeret. A tartalomra már nem is tud figyelni, csak ara, hogy letudja a napi penzumot. Ehhez jönnek a nyomtatott olvasónaplók, aminek a nagy többsége egy-egy részletet kiragad, ahelyett, hogy segítené összességében megérteni a mondanivalóját.
Te is felhívtad a figyelmem most egy nyilvánvalóra, ami nem tudom miért nem ugrott be azonnal: miért akadnak le a regényben szereplő halálon, amikor tényleg úgy van ahogy írod. Talán azért, mert ezek nem "szalagon jött" tucat halál esetek, ami nem éri már el a gyerekek inger küszöbét, hanem tényleg hatnak az érzelmekre.
Én sokáig előítéletes voltam a mai irodalommal, mert sok gagyiba belefutottam. Szerencsére találtunk jó pár értékeset is azóta.