Rég voltunk családilag állatkertben, mert egy időben túladagoltuk és úgy tűnt nem köti le Zs.-t. Most azonban úgy gondoltunk teszünk egy próbát. Nagyon jól sült el. Például 2. napja lehetett kis tigriseket simogatni, ami meglepetésként ért bennünket. A teljesség igénye nélkül jöjjenek hát az állatok.
Volt, akit gondolataiba merülve találtunk. Biztos fájlalta, hogy nem tarthatott a társaival.
Aztán olyan is akadt, aki nem volt hajlandó a fényképezőbe nézni, inkább szégyenlősen lesütötte a fejét.
Egyesek meditálva próbálták meg kizárni a külvilágot, benne az összes zajos látogatóval.
Akadt, aki nem bírta magában tartani jogos felháborodását, hogy étkezés közben megbámulják.
A Zoo csemegés zacskó látványára, csörrenésére sokan így reagáltak:
Aztán van itt ez az oroszlán, akiről Zs. elmondhatja, hogy megharapta (mégis itt vannak még mindketten épp bőrrel), pedig állítólag legendásan szelíd.
Aztán volt egy másik oroszlán, aki azért volt érdekes számunkra, mert nem gondoltuk, hogy a nagymacskák is szoktak cukin aludni.
A büfé külön látványossága (és ők voltak előbb nem a macskávézók), hogy bizony nekik is van macskájuk...
... kutyájuk (ezt higgyétek el bemondásra, mert most látom nem töltöttem fel a képet), na és kakasuk.
A játszótéren pedig egy igazi, elhivatott kormányossal találkoztunk, akit haza is hoztunk magunkkal, nem mintha lenne itthon hajónk, de azért majdcsak ellesz valahogy.
Olyan jók ezek a képek és a kommentek. :))
VálaszTörlés