Bemacskáztunk?

Tegnap arra lettünk figyelmesek, hogy Bonifác fenyegetőzik. Gyorsan ki is rohantunk (nem szeretem, ha bunyóba keveredik). Kiderült két betolakodó bevándorló az oka. Bonifácot gyorsan betessékeltem, nekik meg enni, inni adtunk. Nagyon éhesek voltak, bár nem csontsoványak, igaz kipárnázva sincsenek. A tarka a gondoskodó, mindent megnéz a cirmos előtt. Egyikük sem fél túlzottan tőlünk, bár a cirmos bizonyos távolságon belül feszülten figyel, és nem szereti, ha hozzáérek, de elviseli, a tarkát nem zaklatja fel a dolog, de ő se látja még mi a jó a simogatásban. Így nem is erőltetjük. Aztán el kellett menni itthonról és mire hazaértünk nem voltak sehol. Ma azonban megjelentek reggelizni...

Mama az egyik, tesóm a másik szomszédnál látta őket korábban. Hát nem tudom, hogy gazdásak-e, mert nem lepukkantak, de nagyon éhesek. Sőt ma már el sem mentek, hanem az ajtó előtti területen ülnek,  nézelődnek, alszanak. Őfeketesége és Őszürkesége vigyázó szemei előtt. Érdekes, mert korábban mindenki mást ki akartak nyírni, őket csak vizslatják fel-felmorranva, odafújva néha ezt azt (a kis cirmos már vissza is fújt!). Igaz bejönni most nem akarnak, mert onnan gondolom kevésbé jó a kilátás. A kicsiknek meg tilos, míg orvos nem látja őket.

Alváz ellenőrzés után megtartottuk a névadót, így lett ő Tóbiás...

... ő pedig Luca.

  

Zs.-re nagyon büszke vagyok, mert amikor felmerült, hogy úgy tűnik kiválasztottak minket szolgának gazdinak mondtam neki, hogy a karácsonyi ajándékunk az ő ivartalanításuk lesz, őszintén mondta, hogy nem is kell ennél jobb ajándék. (Jó persze horgolni fogok neki ajándékokat, de az nem kerül pénzbe, mivel van némi felhalmozott fonalam.)

Úgy tűnik ők is madarásznak készülnek, mint Bonifác és Cicus.