A bal kezünk mutatóujja lesz az igekötő, a jobb kezünké az ige, ezt rá is írtuk, a radír meg a más szó szerepében látható. Így, hogy megvan a szereposztás lehet szavalni:
Ha az igekötő közvetlenül a hozzátartozó ige előtt áll egybeírjuk vele.
Teljesen egyértelmű, hogy ilyenkor összekapcsolódnak, hisz olyan szépen összesimulnak.
Ha az igekötő a hozzátartozó ige után áll, akkor különírjuk az igétől.
Itt is jól látszik, akárhogy is próbáljuk, ebben az esetben bizony nem fog összesimulni. Bele kell törődni, majd megjegyezni, hogy különírás esete van fennforgásban.
Ha az igekötő és a hozzátartozó ige között más szó van, akkor mind a három szót különírjuk.
Nyilván, hisz befurakodott közéjük, csak nem kapcsolódnak össze vele. Egymást pedig nem érik el, így marad az, hogy senki nem fogja meg a másik kezét.
Okos!
VálaszTörlésJól esik! :)
VálaszTörlésCsúcs! :)
VálaszTörlésFantasztikus!!!!
VálaszTörlésA csudába, nem csodálom, hogy ellopták, csúcsszuper!
VálaszTörlésÉn a fiammal úgy tanultam, hogy mikor egymással szemben álltunk, át tudtuk ölelni egymást. Én voltam az ige, ő az igekötő, a hugi a más szó. Hugi mindig odajön, ha valaki átölel. Őt állítottuk magunk közé, így már nem tudtuk egymást átölelni. Ha helyet cseréltünk, azaz az igekötő az ige mögé került, akkor egymásnak háttal álltunk, így sem tudtuk átölelni egymást. :)
VálaszTörlésAzóta, ha átölel mindig mondja: Ha az igekötő az ige előtt áll... ;)
Ez nagyon aranyos!
TörlésEz a ujjas példa zseniális. Használni fogom.
Törlés