Megrovásban részesültem, mert nem írtam már a féléves vizsgáról se. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy már beleszürkülünk. Semmi hányás (egyikünk se), semmi én nem alszom, mert olyan izgatott vagyok*, hogy holnap láthatom újra A. nénit, vagy túl korai ébredés, hogy indulunk már? Sőt most az időjárás is nagyon kellemes volt. Szóval semmi extra, amit ki lehetne figurázni.
A másik ok, hogy 3. év végén tudatosult bennünk, hogy ez az év a búcsúzásé. A. nénit, akinek nagyon sokat köszönhetünk, át kell engednünk az elsősöknek, így a mi bánatunk az ő örömük. Búcsúzóul egy nagyon szép, személyes ajándékot adott Tízévesnek, és azt mondta bármikor fordulhatunk hozzá. Jó volt ezt látni és hallani.
A harmadik ok pedig az, hogy többen mondták, hogy csak az érdekli őket, hogy vizsgáztunk-e már, az eredménnyel úgyis tisztában vannak. Úgy gondoltam, hogy akkor kár untatni a nagyérdemű olvasóközönséget, ilyenekkel. :) De ha már belefogtam ebbe a 3. bekezdésbe is, csak idegépelem, amúgy is büszke vagyok rá. Ismét kitűnő lett, csupa dicsérettel Tízéves.
*Ezt sokszor sokan félreértik, szóval kifejtem. Ez nem a gyomorgörcsös izgalom, hanem az örömteli. Mert A. néninek köszönhetően Tízéves szótárában a vizsga szó magyarázatánál semmi negatívat nem találnátok, sőt! Csupa boldog sort olvasnátok.
Hasonlóan könnyed, örömteli várakozós felsős vizsgákat kívánok Nektek!
VálaszTörlésKöszönjük!
TörlésGratulálok a csupa ötös bizonyítványhoz :)) Csak így tovább!
VálaszTörlés