Idén bejött a töri tantárgyként, mivel nincs is gond, ez az élet rendje, még ha én nem is szeretem ezt a tantárgyat. Mondjuk szereti helyettem is Tízéves. Persze én lévén az anyja, nem hátrálhatok ki a töri tanulásból, együtt tanuljuk, s rögtön az elején kaptunk egy nem töri leckét is, kritikus gondolkodásból.
A töri könyv: Samu, azért Samu, mert egy ásatásban résztvevő, rögtön az ásatás elején azt kérte, ha találnak valamit, az legyen Sámuel.
B töri könyv: Samu azért Samu, mert Sámuel napján találták.
Most akkor melyik? Lustábbik részem volt a gyorsabb, aki közölte Tízévessel, hogy vizsgán említse meg, hogy több változatról is olvasott a témában. De van nekem lelkiismeretességem is, ha lassabb is. Nem hagyott nyugodni, így kezdtünk nyomozásba. Google, most nem volt a barátunk, vagy őt is összezavarták a különböző tuti változatok. De azért nem hagyott teljesen cserben, írta, hogy Vértes László írt egy könyvet az ásatásról Kavics Ösvény címmel. Bíztam benne, hogy abban lesz a válasz, nosza, irány a könyvtár!
Megkaparintottuk, majd egyből a közepén kezdtük, mert az egyik fejezetcím nagyon biztató volt, Sámuel színre lép. Nem is kellett csalódnunk. Sőt, duplán nem, mert kiderült Vértes Lászlónak humora is van, és le van írva a név eredete is.
Részletek a fejezetből:
Futó Jenő - a vörsi brigád ma már elhűtlenedett tagja, mivel a keszthelyi múzeum restaurátorává lépett elő - mondta nekem egyszer, még egy korai ásatási napon, hogy ha ő egyszer embermaradványt talál a vértesszőlősi ásatáson, Sámuelnak fogja nevezni. Mosolyogva bólintottam, nevezze Sámuelnak. Miért ne? Feltéve persze, ha megtalálja.
A Samu, Sámuel név Magyarországon egy kicsit gunyoros ízű, de nem feltétlenül pejoratív tartalmú. ... Miért ne lehetne Samu, azaz komolyabban egy Sámuel egy vértesszőlősi előemberi lelet?
Végül Futó Jenő és Skoflek Lipót repesztette le azt az asztalnyi sziklát, ami a leletet rejtette. Futó Jenő emlékeztette is Vértes Lászlót:
- A neve Sámuel! Emlékszik, tanár úr, azt mondtam: ha én találok embert, Sámuelnek nevezem el.
Soflek Lipót is beleegyezett a névválasztásba.
Egy gyöngyszem a Vértesszőlős-véletlenek sorozatából:
Néhány hét múlva valaki azt mondja nekem:
- Tudom, hogy miért adtátok a leletnek a Sámuel nevet!
- Honnan tudod? - kérdem én -, hiszen Futó Jenőt nem ismered, s nem tudhatod, hogy...
- Ki az a Futó Jenő, és mi köze a dologhoz? - kérdi ismerősöm. - Amikor találtátok, augusztus 21.-én, Sámuel napja volt!
Nem akartam elhinni, amíg meg nem néztem a naptárt. Valóban Sámuel napja volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése