Eleanor H Porter
Az élet játéka
Legeza Ilona könyvismertetőjéből:
A múlt század közepébe, egy angol protestáns közösség szigorú-praktikus világába vezet Eleanor Porter egykor méltán nagy sikerű gyermekregénye, követve az árván maradt kislány élettörténetét és a játékot, amellyel élni tanít kicsinyeket és nagyobbakat.
Régi sérelmektől megkeményedve és a boldogság gondolatát is elfelejtve éli puritánul egyszerű és hasznos életét Polly kisasszony, a Harrington kastély jómódú úrnője. Napjai átgondolt tevékenységek sorával telnek, magányát csak Nancyvel, a mindenessel és Tommal, az öreg kertésszel osztja meg. Egy júniusi napon azonban megérkezik a kastélyba a kisasszony elárvult unokahúga, Pollyanna, aki jelenlétével felforgatja nemcsak Polly kisasszony, de az egész, szigorú szabályok szerint szervezett kisváros életét is. A Harrington ház úrnője hiába írja elő Pollyannának a hasznos élet szabályait, hiába bünteti meg heveskedéseiért és a szabályok áthágása miatt, a kislány alaptermészetét nem tudja megváltoztatni.
A könyv szerintem a háláról szól. Pollyanna édesapja, aki lelkész, egy játékot tanít gyermekének, amivel arra neveli, hogy vegye észre a dolgokban azt, aminek örülni lehet.
Aminek örülni lehet, azért meg hálásak lehetünk:), ezért szól nekem a háláról a könyv.
Aminek örülni lehet, azért meg hálásak lehetünk:), ezért szól nekem a háláról a könyv.
A játék:
– Én ugyan nem sokat értek a játékokhoz, de azért csak mondja el, Pollyanna kisasszony, miben áll.
Pollyanna nevetett, de kicsit szomorkásan. A szürkületben arcocskája nagyon sápadtnak és keskenynek látszott.
– Akkor kezdődött, amikor a mankók érkeztek a missziós-hordóban…
– Mankók??
– Igen. Tudja, annyira szerettem volna egy babát. Papa kérte is, hogy küldjenek, de amikor megérkezett a hordó, a hölgy visszaírt, hogy nincs benne baba, csak egy pár kis mankó. Elküldte, hátha valami gyerek mégis hasznát veszi. Akkor kezdtük játszani a játékot.
– No én aztán igazán nem értem, mi játszanivaló van egy pár mankóval! – jelentette ki Nancy kicsit ingerülten.
– Éppen az az érdekes benne. Mindenben kell találni valamit, aminek örülhetünk – magyarázta Pollyanna komolyan. – És mindjárt a mankókon kezdtük.
– Nohát, ezt aztán értse meg, aki akarja! Hogy lehet örülni annak, ha az ember babát kíván és mankót kap helyette?
A kislány vígan ugrált Nancy mellett.
– Dehogy nem, dehogy nem! Bár igaz, hogy az elején én sem értettem – ismerte be. – De papa megmagyarázta.
– Akkor maga pedig magyarázza meg nekem – szólt Nancy kurtán.
– Ó, libuska! Hát annak örültem, hogy nincs szükségem rá! – vágta rá Pollyanna büszkén. – Nagyon egyszerű a játék, ha az ember már belejött!
Itt alaposan ;) beleolvashattok, hogy el tudjátok dönteni, szerintetek is érdemes e egy helyre a polcon:)
Kiegészítés:
Az olvasónaplóját pedig itt találjátok.
Kiegészítés:
Az olvasónaplóját pedig itt találjátok.
Ez nagyon jó könyv! Többször kiolvastuk, most is épp ezt olvasom fel a délutáni pihenő alkalmával.
VálaszTörlésNekem nagyon tetszik. Köszönöm a könyvajánlót. :-) (Virágtól keveredtem hozzád & nagyon örülök, h megtaláltam a blogodat.:-))
VálaszTörlésBarátnőmtől kaptam két éve húsvétra már kétszer olvastam ki. Nagyon jó. Minden hónapban el kellene olvasni hogy jól rögzüljenek vagy felelevenedjenek a gondolatok!
VálaszTörlésNálunk is nagy kedvenc! :)
VálaszTörlésÉn egy gyerekkoromban egy hosszas kórházi tartózkodásnak és a kórház könyvtárának köszönhetem, hogy találkoztam ezzel a könyvvel. (Máris megvan miért lehet örülni azoknak a heteknek:))
VálaszTörlésPár hónapja pedig az Interneten találkoztam egy hozzátartozó olvasónaplóval (Ezért is készült el az E-book.
Betti: arra, hogy felolvassam Zs.-nek még nem is gondoltam, pont jókor jött az ötlet, mert 2 napja beteg...
VálaszTörlésszildi: örülök és köszönöm, ha olvasol.
Dónika: én mindig újra olvasom, amikor elhatalmasodik rajtam az elégedetlenség. :)
Virág: Jól tudom, hogy ti is katolikusok vagytok? Képzeld a suliban, amikor meglátta
a hittan tanárom /kb. 80 éves néni/ a kezemben helytelenítette, mert nem katolikus Pollyanna :D
Linkeltem az olvasónaplót is.
VálaszTörlésKöszi az olvasónaplót. Itt mikor én suliba jártam nem volt divat az olvasónapló, és nem láttam azóta sem itt nálunk. Szerintem sokkal egyszerűbben ment a háziolvasmányok kikérdezése: egy füzetben kellett írni olyan tartalomfélét, röviden elmesélni, ezt ellenőrizte a tanár kérdésekkel. Felsőben pedig olyan jó tanárnőnk volt, aki szabadon engedett bennünket olvasni, nem volt olyan, hogy háziolvasmány, bármit, de olvasni kellett és aztán vakáció után mindenkire rákérdezett, mit olvasott és egyszerűen beszélgetett mindegyikőnkkel az olvasmányairól, de ez nagyon érdekes volt, mert miközben hallgattam más mit olvasott egy-egy könyvet én beterveztem elolvasásra. Magyarországon minden olvasmányhoz ki kell tölteni egy ilyen füzetet? Miért olyan fontosak ezek az olvasónaplók? Nekem sokszor nem lenne türelmem hozzájuk.
VálaszTörlésAz olvasónaplót ehhez én is csak nem rég találtam (a Canadahun-on, amiről már írtam Neked).
VálaszTörlésAmikor iskolás voltam nálunk sem volt divat az olvasónapló. Sőt még átbeszélésekre sem emlékszem.
A felsős tanárnő pedig nagyon bölcsen adott kedvet Nektek egy-egy újabb könyv elolvasásához.
Azt, hogy minden olvasmányhoz ki kell-e tölteni nem tudom. A mi sulink, a követelményben, amit tőlük kaptam év elején egy "kötelező olvasmány: szabadon választott könyv" /ez csak nekem képzavar?/ feldogozását kéri. Megkérdeztem a Tanító nénit, hogy készen nyomott olvasónaplót, vagy füzetes megoldást várnak-e.
Az írta, hogy választhatunk. Én pedig úgy döntöttem, hogy lapbook-os lesz. Szerintem Virágnál láttam egy ilyen feldolgozást és ez a mód tetszett eddig a legjobban. Már csak a könyvet kell kiválasztanunk :)
Köszi a gyors választ. Majd oszd meg velünk melyik könyvre esett a választásotok.
VálaszTörlés