A vizsga előtti napokban én már nagyon ideges voltam. Szerencsére Zs.-re nem ragadt rá ez a fajta izgalom. Mondjuk előző este nem aludt, mert az örömteli izgalom viszont eltöltötte. Azt mondta, alig várja, hogy megmutassa a Tanító néninek mi mindent tud már.
Nálunk is minden vizsga egy napra esett, ami szerintem nem probléma, mert elsőben, azért nem olyan sok az anyag.
A vizsgát már egy hetes nemtanulás előzte meg nálunk. /A saját vizsgáim előtt is általában szabad napot adtam magamnak. Ugyanis nagy hatással volt rám Miss Stacey tanácsa, amit Anne-k és a többi felvételizőnek adott ;) Aki nem érti miről beszélek, olvasson Lucy Maud Montgomery-t ;o)/.
Azoknál a tantárgyaknál, ami a napi órarendben szerepelt a Gyerekekkel együtt volt, a többit pedig a tanáriban vagy az épp üres tantermekben oldották meg.
Zs. – bevett szokásával ellentétben – lendületesen dolgozott, nem állt le közben álmodozni. Tudniillik nálunk gyakran előfordul, hogy a tollbamondás tárgya akárcsak egy „a” is szenzációs kalandokba keveredik.
Szépen, helyesen írt, olvasott, verset mondott, feladatlapot töltött, így az első (két) tárgyat kipipáltuk.
Jött a matematika, szerencsére nem változott most a „2”-es rút kiskacsává (majd hattyúvá), akit a baromfiudvar fennhéjázó tagjai bottal /„1”-es/ üldöztek el, hogy majd télen egyfolytában „0”-ásokat kelljen úsznia, hogy ne fagyjon be a tó körülötte…, így az írásbeli feladatot megoldotta a várt időn belül. A szóbeli kérdések pedig ilyesmik voltak: páros vagy páratlan, számszomszédok,… szóval az első félév elmélete.
Testnevelésből részt vett az órai munkában.
Énekből egy választott ének volt kezdésként mindenkinek, majd közös éneklés, dal felismerés, mondóka, ritmus vissza tapsolása, majd írása.
Rajzból és technikából itthon készített munkadarabokat kellett bemutatni. A rajzról elmesélte melyik mit ábrázol. A technikára készült dolgokról pedig azt, hogyan készítette őket.
A környezetismeret vizsgán pedig a munkafüzet feladataiból válogatott a Tanító néni.
Az évközi írásbeliket már év elején megmondták mi lesz (matematikából, írásból), azokat az idejükben itthon megírattam, és kijavítatlanul elvittük. Zs. már maga olvassa el a feladatokat, így csak annyit mondtam neki az elején, hogy oldd meg majd ellenőrizz! Amikor végzett pedig rákérdeztem, hogy ellenőrzött e. Az ellenőrzés kezdetben gyakran elmaradt. De szerencsére mára ez is rutin lett.
Amiért kifejezetten hálás voltam, hogy Zs. fent említett szárnyaló képzelete úgy tűnik a vizsga napjára szabadságolta magát, és az előző bejegyzésben is említett szeretetért, amivel a Gyerekek és a Tanító néni fogadta a magántanulókat.
A szemléletemmel nagyon rokon, hogy nem csak elkülönítve "vizsgázott", hanem gyermekközösségben is funkcionálnia kellett. A leírtak alapján úgy tűnik, hogy a gyermeked is jól érezte magát. Gyereknek gyerek a barátja! Örülök, hogy a tanító nénit is együttműködőnek és kedvesnek találtátok - én sok ilyet ismerek! Gratulálok mindkettőtöknek! Kölyökpezsgő volt?
VálaszTörlésPukkk!
Erika
Nem tudtam előre, hogy az osztályban lesz, de reméltem, mert szerettem volna, ha azt is látják, hogy "szocializálódik" is. (Hogy én mennyire nem szeretem, amikor ezt a kártyát húzzák elő ellenérvnek...) Ő is, és a Gyerekek nyitottak voltak, jól tudták magukat érezni (a fiúk, lányok sem különültek el).
VálaszTörlésA kidobósnál az egyik kislány Zs.-t tudta volna először kidobni. Látszott rajta, hogy egy pillanatig mérlegel, majd más célpont után futott, hogy az új játszótársuk tovább játékban legyen. Előtte is szimpatikus volt a kislány, de itt a szívembe is beférkőzött:)
Zs. elhatárolódik mindentől, amiben szénsav van:) Így könyvvel, társasjátékkal és egy madáretetős playmobillal koccintottunk :)
Köszi a beszámolót! Tényleg jó dolog, hogy az osztállyal együtt lehetett a vizsgán!
VálaszTörlésAzt hiszem, ezt is felírom magamnak a listámra! :)
Gratulálunk!
Köszönjük:)
VálaszTörlésJónak tartom, ha beszámolókat írunk, mert tanulhatunk belőle és érdekes is.