Pár hete a Kossuth rádión volt egy riport egy ötvenes amerikai nővel, aki arról írt egy könyvet, hogy az anyaság a nők boldogság-indexét lenullázza. Hosszan fejtegette, hogy miért boldogtalanabbak az anyák, mint a nők.
Persze gyermektelen és a saját bevallása szerint is a csak a szakmai pályafutása a fontos neki, és visszatekintve az életére is elégedett a döntésével.
Nagyon felbosszantott. Természetesen nem az, hogy ő milyen életutat választott, mert az nem az én dolgom. Hanem az, hogyan mer kategorikus kijelentéseket tenni az anyaságról? Amikor semmi köze hozzá!
Annak kapcsán jutott eszembe ez a nő, hogy míg tisztítottam az ebédhez a zöldséget, ezt a feladatlapot készítette nekem Zs.:
 |
| Nagyítható |
Bár szubjektíven ítélem meg a „boldogság-indexem”, nekem az ilyen dolgok, azért karbantartják.
Egy párbeszéd:
Nagyon örülök, köszönöm [ölelés], feltehetem a blogba?
Igen. Írd hozzá azt is, hogy a matematika könyvből vettem az ötletet.
Az én boldogság indexem karbantartója a lányom, és az unokám!
VálaszTörlésMit sem tud erről az érzésről nyilatkozó hölgy....
:)
VálaszTörlésGyönyörü ajándék! :-) Az ilyesmik az én boldogság indexemet is igencsak fellendítik. :-) Az ámerikai csajszi pedig éppen a kognitív disszonanciáját kívánta csökkenteni.
VálaszTörlésSzerintem is a nő csak hamis önigazolás félét gyártott magának. A szomorú pedig az, hogy a Kossuth rádió még teret is ad neki.
VálaszTörlésHa én lettem volna a riporter biztos rávilágítok, hogy aki anya, az volt "csak nő" is, tehát az anyák illetékesek egy ilyen témában.
Édes kölök és sótlan banya ;)
VálaszTörlés