A sorrend nem jelent semmit, csak ilyen sorrendben jutottak eszembe. Vannak köztük olyanok, amik érdemtelenek a komoly válaszra, így nem is szoktam komolyan válaszolni rájuk.
Aki
otthon oktat az otthon is szül?
Nem. Miért?
Hogyan
szocializálódik a gyerek?
Sokkal
hatékonyabban, mivel az otthonoktatott gyermek aktívabban vesz részt a már
szocializálódott felnőttek életében, míg kortársai idejük nagy részét a még nem
szocializálódott társaik körében töltik. Bővebben ITT.
Gyenge
lesz a gyerek, ha nem edződik farkas törvények között?!
Természetesen
nem! A magokat sem vettjük el télen, hanem kivárjuk a megfelelő időt, ahhoz,
hogy erős, egészséges növény fejlődjön belőle.
Ez
törvényes?
Magyarországon tankötelezettség van. Tehát a tanulás kötelező, nem az intézménybe járás.
Mi
motiválja a gyereket, ha nincsenek társai, akikkel versenyre kellhet?
Nagyon sok
minden motiválhat egy gyereket, hogy adott ismeretet elsajátítson, és nem
feltétlenül jó, ha ezt arra hegyezik ki, hogy másokat győzzön le, hogy ő legyen
a legjobb. Sokkal szerencsésebb dolog, ha azért tanul meg valamit, mert
érdekli, vagy mert meglátja a gyakorlati hasznát a dolognak.
Hallgat
rád a gyerek?/Elfogadja, hogy te tanítod?
A második
formában már otthonoktató anyuka is kérdezte tőlem. Majdnem visszakérdeztem,
hogy „Ez komoly?”. Sokat elárul ez arról a szülőről, aki kérdezi. Vagy én
képzelek sokat magamról, de meg sem fordul a fejemben, hogy Zs. végül ne
csinálja meg, amire kérem /lehet, hogy némi ellenkezés azért megelőzi ;o)/.
Egész
nap nem csinálsz semmit?
Néha azért a
másik oldalamra fordulok.
Nem
rossz a gyereknek, hogy kevés barátja van?
Miért, neked
mennyi van?
Nem
vágyik vissza az iskolába?
Sosem járt
iskolába. Amíg azt képzelte, hogy az iskola csak a „10 percek”-ből áll,
időnként felhozta, hogy mikor lesz ő is iskolás. Amióta rendszeresen találkozik
„bejárós” gyerekekkel a délutáni foglalkozások során, és kialakult benne egy
reális kép a suliról, már nem kérdezgeti, hanem egyre gyakrabban mondja, hogy
de jó, hogy ő itthon tanulhat.
Sosem
fog iskolába bejárni?
De, legkésőbb az
egyetemre :). Egyébként jelenleg a 8 osztályos gimnázium a cél. A felvételitől
nem tartok, mert Zs. nem „csak” kitűnő tanuló. Nagyon sok témában falja a
könyveket, és meg is jegyzi, amit olvas.
Ezen a nyolcosztályos gimi dolgon elgondolkoztam. Nálatok ez azt jelentené, hogy negyediktől Zs. nem lenne Comenius-os? És azzal az oo is megváltozna nálatok? Csak mert egy nyolcosztályos giminek mi értelme, ha a gyerek nem jár be (úgy értem, otthon is tanulhat többet, mint amit egy átlagos általános iskolában kérnek). Komolyan érdekelnek az érveid, gondolataid.
VálaszTörlésBejárós lenne. Leginkább a "család nyomása" miatt született meg régebben ez a terv. Érdekesség, hogy azok a családtagok, akik ezt szorgalmazták mára máshogy gondolják, és fordítva.
VálaszTörlésÉn meg csendben várom, hogy alakulnak a dolgok és döntök, amikor itt az ideje.
Csak akkor váltanánk sulit, ha bejárósnak kellene lennie Zs.-nek, de akkor is csak a távolság miatt, mert szerintem jobb suli nincs is:).
Végül is, van még egy tanévetek, hogy döntsél. Izgalmas kérdés ez, gondolom, majd megírod, hogyan alakultok. Érdekes, hogy a család 'nyomósabbik' része időközben meggondolta magát (gondolom, meggyőzőek vagytok Zs. viselkedésével, teljesítményével). Jó, hogy így nem kell nyomásnak engedned, hanem tudsz úgy dönteni, ahogyan jónak gondolod.
VálaszTörlésÉn azért remélem, maradtok oo-sok. És... szerintem sincs jobb suli.:)
Még két évem van dönteni, szóval az én folyton mérlegelős természetemnek az tenger sok idő, de biztos, hogy az lesz a fő szempont, Zs.-nek mi a jó. Nyilván nem szeretném, hogy az addigi jó dolgokat leromboljuk.
VálaszTörlésJól látod, a család "nyomósabbjai" belátták, hogy Zs. mennyivel másabb, mint a legtöbb kortársa, és tetszik nekik a különbség, és már tudják, hogy ez az oo miatt van.
Hm. Érdekes kérdések! :-)
VálaszTörlésLehet még feltenni néhányat? Ígérem, nem kérdezek olyat, hogy otthon szülnek-e az otthon oktatók. :-) Ez nagyon tetszett!
Kíváncsian várom mi érdekel! :)
VálaszTörlésGúnyosnak, ellenségesnek érzem a válaszaidat, pedig a kérdések teljesen normális kérdések, melyek joggal vetődnek fel azokban a szülőkben, akik nem is gondolták volna, hogy lehetséges otthon tanítani a gyerekeket.
VálaszTörlésNyilván unalmasak is lehetnek ezek a kérdések neked, mert tőled ezerszer megkérdezték, de az az anyuka, vagy XY először tette fel a kérdését neked, és arra szeretne választ kapni.
:))))
Most megleptél! Ha ezzel a hozzászólással ismernélek meg, akkor azt gondolnám, hogy jött valaki „kötekedni” és figyelmen kívül hagynám. Viszont rólad ezt nem feltételezném, és újra átolvastam, a válaszaim, hogy miben láthatod a gúnyt vagy ellenségességet. Én csak hármon „találnék fogást”.
VálaszTörlésEllenségesség szerintem egyikből sem olvasható ki. A gúny talán belemagyarázható olvasva az otthonszülős válaszba, de a hangsúlyom és a kérdés mögötti szándék is csak szimplán érdeklődő. Mert érdekel, hogy jutnak emberek bizonyos (engem is érintő) következtetésre.
A másik kérdés gondolom (szintén a visszakérdezés miatt) a barátos. Szerintem ennél tömörebben nem lehet rávilágítani a válaszra, hogy az iskolai kapcsolatok nem mind barátságok.
A harmadik, amiben tényleg van némi él, de nyilván apukám a hibás, akitől eltanultam, hogy „hülye kérdésre, hülye válasz”, az, hogy egész nap nem csinálok semmit. Most komolyan, aki képes ilyet kérdezni, az nem hiszem, hogy választ vár, hanem kérdő mondatként tálalta az ítéletét.
Ha te más válaszokban látsz ellenségességet/gúnyt azt írd meg légy szíves, mert nagyon kíváncsi vagyok.
Nyilván nem ezt a 10 kérdést kapom csak, de ezek a leggyakoribbak, meg ezek között vannak a legprovokatívabbak. Nagyon szeretek beszélgetni, majdnem bármiről, az otthonoktatásról meg főleg, és soha nem tartottam unalmasnak egy kíváncsi anyuka, XY kérdéseit. Sőt a kedvenc leveleim (mivel az életben nincs a homlokunkra írva), a blogon keresztül kapott érdeklődő levelek. Szerintem mindenki szívesen beszél/ír arról, amit szeret csinálni, főleg, ha tényleg érdekli a hallgatót/olvasót.
Igazad van, kicsit tényleg kötekedő hangulatom lett a poszt végére érve. :)
VálaszTörlésAzért hálás vagyok, hogy rosszindulatot nem feltételezel rólam. :)
Amiért az első kérdést nem tartom hülyeségnek az egy statisztika, amit olvastam valahol: milyen a tipikus OO-s család?
-Otthon születnek a gyerekek, vallásosak, és sok gyerek van.
Ergo, a kérdés jogos, még akkor is, ha a statisztikák becsapósak.:)
-Barátos, bizony, talált. Szerintem a tipikus kérdező nem pont barátságokra, hanem a kortárs kapcsolatokra gondol. És lássuk be, ennek tényleg híján vannak az OO-s gyerekek. Nem mintha élet-alál kérdése volna a dolog, de nem vagyok benne biztos, ogy ennek hosszú távon nincs semmilyen hátránya.
Ugyanis mindennek van/lehet hátránya és előnye egyaránt. Ez sokszor attól függ, mi hogyan kezeljük az adott helyzetet.
A napi teendőid nyilván legnagyobb részt a tanítás és az erre való készülés teszi ki, a válaszodból nem derül ki számomra, hogy dolgozol-e mellette, pedig aki a blogodat olvassa, lehet, hogy kíváncsi erre...azt biztosan nem feltételezi senki, hogy egyik oldalról a másikra fordulsz, és ebben ki is merül a napi tevékenységed.
A hallgat-e rád a gyerek? megint nagyon komoly téma véleményem szerint. Mert teljesen egészséges, ha egy gyerek egyszer csak nem akarja elfogadni azt és úgy, aogy az édesanyja tálalja számára. Sőt, mondatnám, ez az egészséges pszichés fejlődés egyik jele. Így tanul meg felelősséget vállalni a döntéseiért. És most nyilván nem arra gondolok, hogy kétévesen eldönteti, fogat mos-e este vagy sem. Mert minden életkorban vannak dolgok, melyekben még nem tud egymaga döntést hozni. De egy kiskamasz otthon oktatott gyerek lázadása számomra nem meglepő. És igenis attól még lehet tök normális a gyerek, és az édesanyja is. Az pedig, hogy ezt a problémát felvállalja, és külső segítséget mer kérni, inkább kalapemelős kategória számomra. Az lehet, hogy ebben nem tudsz tanácsot adni, de a válaszod számomra bántóan hangzott.
Nem vágyik vissza az iskolába? Bocsi, de reális képe nem lehet Zs-nek az iskoláról. Nem azért, mert nem járt oda soa, és nem csak azért, mert a különórai beszélgetések sem reálisak, hanem mert reális kép az, amit átéltünk, megismertünk, és utána érzelmi távolságot tudtunk tőle venni. A reális képhez hozzátartozik a dolog előnyeinek elismerése is! :)
A gyerekek véleményformálását pedig nagyon erősen befolyásolja a szülő. Ha neked fontos az oo, ezt neked hangoztatnod sem kell különösebben, Zs. számára is nagy eséllyel fontos lesz. Ugyanis minden gyerek szeret "megfelelni". Ennek külön irodalma is van, pl. ha vásárolsz egy drága terméket, és valaki megkérdez, megérte-e megvenni, nagy eséllyel azt fogod mondani, hogy igen. Még akkor is, ha tulajdonképpen nem. :)Nem jó dolog haragudni magunkra. :)
Ha te anyait-apait beleteszel az oo-ban, nehéz azt mondani x év után, hogy hát bizony nem érte meg. (És ez nem zárja ki persze, hogy tényleg megérte..., csak annyit szeretnék érzékeltetni, hogy pusztán az, hogy Zs. azt mondja, nem akar suliba járni, nem sokat jelent.)
Az utolsó kérdésre adott válaszod pedig nem illik bele a sorba...ha minden ilyen egyszerűen működik, akkor miért megy Zs. 8 osztályos gimibe? Főleg, hogy a család is elfogadta a döntésedet? Ráadásul Z. is örül, hogy otthon tanulhat...szóval ezt nem értettem. :)
Remélem, sikerült mindent beleírnom, ami felmerült bennem a 10 kérdéssel kapcsolatban. :)
Nagyon szeretem az ilyen érvelős gondolat cseréket! Sorban reagálok.
VálaszTörlésA kérdezőknek általában fogalma sincs arról, hogy mi azaz oo (mivel tőlem hall róla először), így jó eséllyel nem fogok mellé, ha azt írom, hogy a statisztikákat sem olvashatták, így arra nem alapozható a kérdésük sem. Ahogy írtam, ezért szoktam megkérdezni, hogy miért gondolja, hogy összefügg a kettő. Nem szoktak tudni válaszolni rá.
Aki a blogon keresztül talál ránk, mint oo-s családra még sohasem kérdezte ezt. Őket inkább az oo-hoz köthető gyakorlati dolgok érdeklik.
Ráadásul az oo-s ismerőseim között mi vagyunk a kakukktojások. Mondjuk az otthonszülést nem csak mi „hagytuk ki”, de valóban mindenki vallásos, és legalább három gyerekük van. Mi nem vagyunk templomba járók (ellenben hiszünk Istenben), és Zs. egyke. Mindkettőnek megvan az oka, ami személyes, így legfeljebb személyesen szoktam értekezni róla.
Nem tudom, hogy van-e mértékegysége a kortárs kapcsolatoknak, ha lenne kiszámítanám egy átlagos iskoláshoz és Zs.-hez tartozó mérőszámot is, már csak kíváncsiságból is. Mindenesetre mi nem vagyunk „tipikus” oo-s család, ahogy írtam több szempont alapján „kakukktojásnak” számítunk, így Zs. nincs híján a kortárs csoportnak. Itt írtam már Zs.-ről és a kortársakról: http://bergamott.blogspot.hu/2012/06/ilyen-sokat-meg-nem-is-irtam-valasz.html. Én úgy látom, hogy legalább annyi hátránya lehet a kortárscsoportnak, mint a hiányának. Ahogy a linkelt bejegyzésben is írtam, hogy van, aki nem számít ma Zs. korosztályának, azzal 15 év múlva már közösséget vállalhat, tehát értelmét veszti ez a kortárs dolog. Tökéletesen egyetértek azzal, hogy nagyon fontos, hogy mi hogyan kezeljük az adott helyzetet.
Aki a blogomat olvassa, az többször belefuthatott már a munkámmal kapcsolatos bejegyzéseimbe, de ezek a kérdések leginkább személyes beszélgetések termései, és sajnos azt képzelik sokan, hogy aki nem jár be munkahelyre az nem is csinál semmit. Ezt a kérdést gyakran árnyalta az a helyzet, hogy a boltunkban egy vevő/ügyfél kérdezte, miközben épp dolgoztam. Az oo-ról meg úgy szerzett tudomást, hogy Zs.-nek feltette az alapkérdést: „Melyik suliba jársz?”, félreértés ne essék, nincs bajom ezzel a kérdéssel, tudom, hogy az egyik leggyakoribb gyerekkel szóba elegyedős kezdőkérdés.
Ahogy írtam is, Zs.-nek sem kőbe vésett minden szavam. Ráadásul, ezt is írtam, nem tapostam én is egyet az anyukán, hogy béna, hogy még erre sem képes. A fejemben fordult meg ez a gondolat, és csak azért, mert számomra hihetetlen. Egyébként a konkrét esetben az anyuka csak szidni akarta a gyerekeit. Megint más, ha kiönti a szívét. Nálunk vannak dolgok, amik kőbe vannak vésve, és vannak, amik alku tárgyát képezhetik, meg vannak, amibe nincs beleszólásom. A kőbevésett dolgok be nem tartásának nyilván következménye van, az alkut kifejezetten élvezem, amiben meg vállaltam, hogy nincs beleszólásom… hát megesik, hogy nyelem a békát. Szerintem is nagy bátorság kell ahhoz, hogy elismerje valaki, hogy segítségre van szüksége, de az adott esetben csak szapulta az ott lévő gyerekét. Általánosan is elmondhatom, hogy a legtöbb kérdező csak a gyerekben látta a hibát. Azt, hogy Zs. kiskamaszként lázadni fog-e, vagy hogyan, kíváncsian várom, már csak 2-3 év, remélem abban is meglátom az érdekes kihívást. Hangsúlyozom, erre a kérdésre leírt válaszom az, ami a fejemben kavargott. Földön fekvő emberbe pláne nem rúgnék még egyet.
Miért ne lehetne egy reális képe az iskola működéséről? Azok száraz tények. Már tudja, hogy 45 perc mennyi, hogy arra jut 10-15 perc móka és kacagás a barátokkal.
Ráadásul Mamát gyakran látogattuk az iskolában és Zs.-nek furcsa volt, ahogy az iskolában tanórán kell viselkedni. Tízóraira, ebédre olyan ételt kell enni, amire jobb nem is gondolni. Nem hagyta nyugodni a dolog, így kérdezgette a többieket, hogy tényleg ez meg az. Akkor az iskolában sem reális (meg mondjuk bárhol), amit csak könyvből lehet nálunk megtanulni, mert nem szerzünk személyes tapasztalatokat?
VálaszTörlésMivel azt szeretném (és szerintem a legtöbb szülő), hogy az én értékrendemből nőjön ki Zs. értékrendje és szilárduljon meg mire felnő, abban nem is látok hibát, hogy az én véleményem hatással van rá. Azt viszont nem hiszem, hogy mindenre igaz lenne az általad írt „erős befolyás. Hagyom, hogy saját maga tapasztaljon meg dolgokat, és vonjon le belőlük következtetéseket. Ez alól csak a már említett kőbevésett kategória (ami nyúlfarknyi!) a kivétel, a másik két kategóriában (a következményeket vállalva), kalandozhat.
Ismét kakukktojás vagyok, mert a konkrét példádra reagálva, én egy elhibázott drága vásárlást magamban úgy könyvelek el, hogy tanulópénz volt, és másokat is figyelmeztetek rá, mert nem hiszem, hogy a hibáinkat/baklövéseinket szégyellni kellene. Mamától tanultam, akinek kedvenc szavajárása az ilyen helyzetekre: „Több is veszett Mohácsnál”, azt hiszem ma is volt alkalma mondani.
Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk azzal kapcsolatban, ahogy nálunk folyik az oo, Zs.-n is látszik a pozitív hatás, és ő is érzékeli, hogy amit mi leteszünk az asztalra, azt értékelik. Nekem sokat jelent, amit Zs. mond, és tudja, hogy nagyon fontos a véleménye, már csak azért is, mert szerintem ez (is) kell ahhoz, hogy a felelősségérzet kifejlődjön benne.
Szerintem olyat sose írtam/mondtam, hogy minden egyszerűen működik. Sokat dolgozom rajta és sokat feladtam magamból érte, amire sokan nem képesek. De úgy érzem Isten ezt a feladatot szánta nekem. A kérdésekre adott válaszok azok, amiket a legtöbbször adtam. Mivel ez már a 4. oo-s évünk, és innen indultunk, nyilván ez hangzott el a legtöbbször. Ezek szerint Esztinek adott válaszomat is elolvastad, és ez alapján nem értem, hogy miért nem érted. Sőt ez a nem értés én nem értem, hiszen ha jól emlékszem te is egy jól működő oo-t fejeztél be, szintén egy gimiért, elvileg a te gyerekeid is szerettek otthon tanulni, és a családod is támogatott, István még otthon is dolgozott.
A 8 osztályos gimi Zs. 4,5 éves korában lett kitűzve, mint távlati cél. Az azóta eltelt 3 oo-s év tapasztalatai nyilván formáltak rajtunk és éppen azért mert jól működik, már felmerült bennünk, hogy elvessük.
Köszi a válaszokat!
VálaszTörlésÉn a válaszok gúnyos mivoltát a posztbéli válaszokra értettem. Egy elolvasás után azt éreztem, hogy eleged van a kérdésekből, ezért most itt gyorsan összegyűjtöd őket, válaszolsz két mondattal, és kész, hagyjanak téged békén.
Örülök, hogy kifejtetted őket, így már egészen más érzés elolvasni, köszönöm szépen! :)
És akkor jönnék most én újra néhány kérdéssel. :-)
VálaszTörlésBár a fenti érveléseket olvasván, néhány választ meg is kaptam. De azért vannak még bennem bőven kíváncsiság.
Minden kérdés elé nem szeretném odailleszteni, hogy "Ha nem túl személyes,...", de nyilván így értem mindet.
1. Gondolom több oka is volt, amik miatt az oo mellett döntöttetek. Mi volt a három legfőbb, amiben Zs. számára ennek előnyét látod? (Azért írom, hogy Zs. számára, mert így laikusként azt gondolom, hogy van olyan gyerek, akinek jobb az oo. a hagyományos okításnál, van, akinek kizárólagosan az lenne jó - és van, akinek szerencsésebb suliba járni. Ha más a véleményed, szívesen olvasom).
2. Azok a szülők, akiknek nem pedagógusi végzettségük van, eredményesen művelhetik az oo-t? (Tudom, hogy régen sokan így tanították a gyerekeiket, de a mostani teljesítményhajhász iskolarendszerben elég lehet a tanításhoz a józan paraszti ész és akarat?)
3. Arról írtál már korábban a hivatali ügyintézés útvesztői között, hogy az iskola kap normát a gyerek után... a szülő kap valamit, ha oo-s? Gondolok itt arra, hogy kis hazánkban még kevesen tudják megoldani, hogy otthonról dolgozzanak. Akinek ez nem megy, annak egy munkahelyet, egy teljes fizetést kell feladnia az oo miatt. Van ennek valami kompenzációja?
4. Az érveid, amivel az iskola felé fordulsz az oo-val kapcsolatban, mennyire találnak nyitott szívre? Mennyire elfogadó ezzel az iskola, a tanár - vagy mennyire tekint csodabogárnak?
5. Az oo szülő kap-e a sulitól, tanártól valamiféle tanmenetet vagy csak a vizsga anyagot? (Mert gondolom, ahhoz azért adnak valami támpontot, hogy mit kellene tudnia a gyermeknek.)
6. Hogyan alakulnak a mindennapos tanulások? Milyen napirendetek van? Mennyire blokkosítod: néhány nap matekozás, majd más ismeretek vagy hogyan? Mennyire írja ezt felül az a kötetlenség, ami otthon talán megengedhető? Megengedhető?
7. Mi a helyzet az ovival? Oda járt Zs?
8. 4 év oo után van-e olyan, amit az elején előnyként láttál - de mára változott ez a véleményed, és fordítva?
9. Nyilván nem csak úgy tanul a gyermek, ha leül és "tanóra" van, vagyis mindig és mindenhol, mindenkitől tanul - de konkrétan a tanmenethez igazodva rajtad kívül oktatja más családtag is Zs.-t?
10. Mi a legnehezebb az oo-ban a szülőnek - és mi a gyereknek, a hagyományos iskolarendszerrel szemben?
Előre is köszönöm a válaszokat! Amik után valószínűleg még újra merülnek fel kérdéseim. :-)
Amiket, kérlek, ne tarts zaklatásnak! Jelenleg úgy gondolom, hogy mi nehezen tudnánk megvalósítani az oo-t, de ettől függetlenül nagyon jó dolognak tartom azok alapján, amit eddig tudok róla, és nagyon érdekelnek a részletei.
Átfutottam, jövök majd a válaszokkal.
VálaszTörlés