Varga Katalin: Én, te, ő

Őszintén szólva rám sose kacsintott le a polcról, hogy olvass el (pedig én is sokat olvastam). Néha-néha mégis belelapozhattam, mert nem teljesen ismeretlenek az illusztrációk.

Zs. viszont, amióta olvasni tud, rajong érte. Így lehet az, hogy tegnap este, rám rontott, amikor zuhanyoztam és túláradó örömmel hadarta, hogy „Anya főnév lesz, főnév a könyvben, jaj de jó Anya. A főnevek a Palinta szigeten laknak…”

Ha már nem hagyott nyugtot a Kikapcsolódás szigetén, gondoltam megadom magam a helyzetnek és rákérdezek a többi szófajra is. Nem jött zavarba. Úgy tűnik a szabadidejében kiművelte magát a belőlük, és még szórakoztatónak is találta.

Reggel, ahogy kipattant a szeme rohant az Anyanyelvi gyakorlóhoz, hogy minél előbb a főnevekhez érjen. A hatalmi szó éppen csak arra volt elegendő, hogy reggelizzen, a pizsamát már nem cserélte nappali öltözékre.

Szóval tegyétek fel a polcra, hátha nálatok is rákacsint a gyerekre, és akkor a szófajokkal már nem lesz gond. :)