1. Gondolom több oka is volt,
amik miatt az oo mellett döntöttetek. Mi volt a három legfőbb, amiben Zs.
számára ennek előnyét látod? (Azért írom, hogy Zs. számára, mert így laikusként
azt gondolom, hogy van olyan gyerek, akinek jobb az oo. a hagyományos okításnál,
van, akinek kizárólagosan az lenne jó - és van, akinek szerencsésebb suliba
járni. Ha más a véleményed, szívesen olvasom).
A 3 éves Zs.-t simán elnyomta
volna egy kortárs csoport, mert lefagyott az erőszakosságtól és a „hisztitől”.
Mára megtanulta az érdekeit (nem mások kárára!) érvényesíteni. Sőt a
kortárs csoportban egyfajta békéltető szerepét is felvette, érvel és
kompromisszumot ajánl a civakodó feleknek.
Voltak az elején a tanulásban
nehézségeink, amit az iskolában egyszerűen nem lett volna idő kivárni, hogy a
helyükre kerüljenek. Tovább kellett volna haladni, megfelelő alapok nélkül.
Itthon volt idő 100-féle módon nekikezdeni, és megérteni. Utána pedig, mint a
szél utolérni a többieket.
Csak kettő ugrott be, ráadásul
nincsenek közvetlen kapcsolatban az okokkal, de mégis úgy gondolom ezek a
legfőbb előnyök.
Teljesen egyetértek azzal, hogy
létezik olyan eset, amikor az iskola a jó megoldás.
2. Azok a szülők, akiknek nem
pedagógusi végzettségük van, eredményesen művelhetik az oo-t? (Tudom, hogy
régen sokan így tanították a gyerekeiket, de a mostani teljesítményhajhász
iskolarendszerben elég lehet a tanításhoz a józan paraszti ész és akarat?)
Úgy gondolom, hogy bőven elég
lehet a józan paraszti ész és az akarat is (persze z is fontos, hogy miért
akarjuk). Bár én előnynek látom a pedagógus végzettséget (vagy azt, ha van egy,
akihez bizalommal fordulhatunk), de ezt betudhatjuk szakmai ártalomnak :).
Meglepett vizsgán, hogy a legtöbb
gyerek mellé pedagógust fogadtak a szülők, és ők is elkísérték a vizsgázót.
3. Arról írtál már korábban a
hivatali ügyintézés útvesztői között, hogy az iskola kap normát a gyerek
után... a szülő kap valamit, ha oo-s? Gondolok itt arra, hogy kis hazánkban még
kevesen tudják megoldani, hogy otthonról dolgozzanak. Akinek ez nem megy, annak
egy munkahelyet, egy teljes fizetést kell feladnia az oo miatt. Van ennek
valami kompenzációja?
Az oo-s szülő nem kap támogatást,
legalábbis nekem eszembe se jutott, így nem is néztem utána. Bár gyerekkoromból
felrémlik valami, hogy x gyerek után az anya otthon maradhatott, és „fizetést”
kapott utána az önkormányzattól. Nem tudom van-e alapja ennek az emléknek, és
ha régen így is volt, ma még lehetséges-e. Mindenesetre ez ránk nem vonatkozik,
mert Zs. egyke.
4. Az érveid, amivel az iskola
felé fordulsz az oo-val kapcsolatban, mennyire találnak nyitott szívre?
Mennyire elfogadó ezzel az iskola, a tanár - vagy mennyire tekint
csodabogárnak?
A mi iskolánk felé nincs szükség
érvre, több otthonoktató is tartozik hozzájuk, elfogadták, hogy van, aki így
szeretné. A mi Tanító nénink, ha csodabogárnak is tart nagyon jól leplezi.
Azonban a helyi iskolában lévő
tanárok közül sokkal kevesebb olyan van, aki elfogadja. Tegnapi példát, hozok
erre. Tesóm alsós osztályfőnökével futottunk össze. Mondta, hogy az iskola
rendezvényein látta Zs.-t milyen ügyes, határozott, … és még pár erény, ami
bármelyik gyereknek javára válik. Majd megkérdezte melyik suliba jár. Onnantól
kezdve, hogy kiderült otthonoktatott, vagy hússzor elmondta, hogy „vissza kell
tenni a közösségbe”. Pedig maga sorolta fel, Zs. azon erényeit, ami a tévhit
szerint az iskolában ragad a gyerekekre. Ráadásul ő még egy jó szándékú ember.
5. Az oo szülő kap-e a sulitól,
tanártól valamiféle tanmenetet vagy csak a vizsga anyagot? (Mert gondolom,
ahhoz azért adnak valami támpontot, hogy mit kellene tudnia a gyermeknek.)
A tanmenet a tankönyvkiadók
honlapjáról ingyenesen letölthetőek. Az iskolától megkapjuk a tankönyvlistát,
ami alapján összeállítják a vizsgát, és a „Követelmények x. tanfolyamon” 7-8
oldalas dokumentumot. Ebben tantárgyakként le van írva a heti óraszám,
félévekre bontva a követelmény, a minimum és az optimum szint.
A Tanító néninek szoktam
beszámolót írni, hol tartunk címmel, és szkennelve anyagot küldeni, amit ő
átnéz tanácsokat ad. Ez szerintem nagyon hasznos, például Zs. széthúzta a
betűit elsőben, ami nekem nem tűnt fel, hogy már túlzott mértékű. A Tanító néni
megírta, én odafigyeltem és kijavítottuk mielőtt még rögzült volna.
6. Hogyan alakulnak a mindennapos
tanulások? Milyen napirendetek van? Mennyire blokkosítod: néhány nap matekozás,
majd más ismeretek vagy hogyan? Mennyire írja ezt felül az a kötetlenség, ami
otthon talán megengedhető? Megengedhető?
Én hatkor kelek, hogy mindent
előkészítsek, Zs.-t 7-kor ébresztem. Így kábé végez a reggeli teendőivel és az
evéssel nyolcra. Szerintem a legfontosabb tárgyak a matematika, írás-olvasás,
így ezek mindennap vannak, ezekkel kezdünk. A többi tárgyat pedig elosztjuk a
héten, tudja miből mennyit kell, abba van beleszólása, hogy melyik napra essen.
Én csak arra figyelek, a választásnál, hogy mindenre sor kerüljön a héten.
Egyedül a környezetet tömbösítjük, mert a kiírt heti egy óra az (szerintem) nudli
:).
Az új ismereteknél tanulunk
együtt és az ismétlésnél, a gyakorlásnál egyedül dolgozik, először ő ellenőrzi majd én, ha van
hiba, akkor kijavítjuk.
Járt kettőben is összesen 3,5
napot. Jó hosszú választ töröltem ki, mert végül úgy éreztem, hogy ez a
rémtörténet nem idevaló, ráadásul nem is hiszem, hogy általános lenne.
8. 4 év oo után van-e olyan, amit
az elején előnyként láttál - de mára változott ez a véleményed, és fordítva?
Nagyjából jól mértem fel az
előnyöket és hátrányokat. Annyi különbség van, hogy egyes negatívumok nagyobb
hangsúlyt kaptak, mint vártam. Például a „látatlanba” történő megítélése az
oo-nak.
9. Nyilván nem csak úgy tanul a
gyermek, ha leül és "tanóra" van, vagyis mindig és mindenhol,
mindenkitől tanul - de konkrétan a tanmenethez igazodva rajtad kívül oktatja
más családtag is Zs.-t?
Nem. A nagyszülők kétkezi
munkások, nemigen volt lehetőségük tanulni, ráadásul sok minden megváltozott a
tananyagban amióta ők tanulták. A keresztapjától nagyon sokat tanult már, csak
szinte egy sem volt épp aktuális tananyag. Különórára jár egy angoltanárhoz, ő
a tanmenet szerint tanítja, de nem családtag :).
Egyedüli nehézségként most csak
az ugrik be, hogy az emberek többsége nem nyitott a dologra és ítélkeznek, hogy
itthon tanul, míg azért nem szólnak meg senkit, ha bejár a suliba :). Egyébként
még egy gyerek se bántotta Zs.-t azért, mert magántanuló. Kábé az első
beszélgetésnél elhangzik, hogy de jó neked, aztán szóba se jön.
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Sokat tanultam belőlük!
VálaszTörlésSzámomra továbbra is nagyon érdekes ez a téma és marad a véleményem: nagy bátorság kell ehhez a szülő(k) részéről. És azt gondolom, hogy ha az ítélkező emberek jobban átgondolnák ezt a dolgot, akkor ők is rájönnének, hogy ha valaki mer bátrabb lenni nálunk, az nem feltétlenül negatív kritikát igényel. De hát... jelenleg ilyen a társadalmunk.
Köszönöm még1x és sok sikert kívánok a továbbiakban is!