Kinek számít még a kimondott, leírt szó?

Nem tudom más is van-e így vele, de engem napokra ki tud billenteni a lelki egyensúlyomból a nemtörődömség.

Egy webáruház azt hirdeti, hogy másnap feladja a rendelt árut, ha van készleten, ha nincs 2-3 hét a szállítási idő, de ez utóbbi esetben emailben értesítenek. Ennek tudatában rendeltem egy kötőmalmot, augusztus elsején előre utaltam a pénzt. Mivel nem jött email, gondoltam azon a héten már bőszen gyártani fogom a pulcsikat. Végül nemcsak az email nem jött, hanem a kötőgép sem. Komolyan megfordult a fejemben, hogy csalók, és így nyúlják le az embereket, akik spórolni akarnak az utánvéten.

Aztán inkább megállj parancsoltam a fantáziámnak és én írtam egy érdeklődő emailt, azok után, hogy a megadott telefonszám nem volt elérhető. A válaszban köszönik türelmemet, és augusztus végére ígérik.

Eljött az augusztus vége és a szeptember eleje is. Újra megpróbálkoztam a telefonnal, amit fel is vettek. Múlt hét péntekre ígérték, vagy legkésőbb mára. Ki szerint nem érkezett meg? Annak van igaza. Így újból telefonáltam. Az eredmény az, hogy holnap, ahogy emailban is értesítettek róla (nem kaptam semmilyen emailt).

Ott tartunk, hogy 8 hete kifizettem valamit, amit mindig csak „majd megkapok”. Ez az ígérgetés a szélhámos filmek motívuma, nem is nagyon nézek ilyesmit, mert a képernyőn is idegesít.

Egyik érdeklődésemnél sem hangzott el, íródott le az az alapvető udvariassági formula, hogy elnézést. Pedig kicsinyes vagyok vagy sem, engem ennyivel is jó időre le lehet kenyerezni. Vagy azzal, hogy érződik, hogy tényleg sajnálja a kialakult helyzetet.

Tippeljünk! Szerintetek holnap ideér?

Kezdem én: nem, ha mégis biztos, hogy valami hiba lesz benne (hiányos, sérült, …)